"Én nem kérek mást..."

....csak sok-sok, és még annál is több ilyen fantasztikus Ákos-koncertet! Nem is tudom, kell-e ennél többet írnom arról, milyen hangulatban hagytam el Ákos idei turnényitójának helyszínét, a Pécsi Egyetemi Napoknak otthont adó Zsolnay Negyedet...De azért álljék itt néhány sor, egy rövid élménybeszámoló arról, miért határoztam el már koncert közben, hogy idén még legalább egy turnéállomásra el kell látogatnom. Mert Ákos-koncertre menni mindig ünnepnap.

Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya

Nagyon vártam, hogy végre a Talált vágyak osztálya kerüljön sorra az olvasmánylistámon...Nem nagyon szoktam borító alapján ítélni/vásárolni könyvet, de ez egyszerűen magával ragadott. Számomra kellemes benyomást kelt, picit megidézi a tavaszt, és idilli hangulattal tölt el, akárhányszor ránézek. A cím is borzasztóan felkeltette érdeklődésem, a fülszöveg is...így minden adott volt egy klassz olvasmányélményhez. Így eljött a pillanat: leemeltem a polcról, és elolvastam Allison Winn Scotch történetét, mely a Pioneer Books gondozásában, Spiegl Máté fordításában 2012-ben jelent meg hazánkban.

Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya
Pioneer Books, 2012, 312 oldal
Fordította: Spiegl Máté

Vágjunk rögtön a közepébe. Azt nem tudnám megmondani, hogy miért tetszett ez a történet. Mármint: azért tetszett, mert vártam, hogy elolvassam - és nem okozott csalódást? Vagy azért, mert viszonylag hosszabb idő után ez volt az első olyan könyv, amit szabadon, éjszakába nyúlóan olvastam egy kanna forró tea társaságában, és maga e tény töltött el boldogsággal? Tényleg nem tudom. Néha e kettő együttállása is elegendő. 

Márai egyszer, kétszer...és bármikor

1900. április 11-én született Márai Sándor. Furcsa, de a vele és műveivel való megismerkedésem egészen 2012-ig váratott magára. Fogalmam sincs, miért. Igazából, akkor is csak egy egyetemi kurzusnak köszönhetem, hogy egyáltalán elindulhatott "Máraival közös utam". Bár, természetesen lehet, hogy egy idő után így is úgy is elkerülhetetlen lett volna, hogy ne akadjon kezembe, végeredményben örülök, hogy ez az ismerkedés három éve elkezdődött. 2012-ben ugyanis megállíthatatlanul és végérvényesen megkedveltem őt és műveit. Itt, a blogon már többször tettem róla (és természetesen, műveiről) említést, most azonban úgy gondoltam, az általam eddig olvasott szövegeiből, regényeiből állítok össze egy kis értékelős-véleményezős csokrot. Nem minden könyvről, mert egyrészt az talán túl hosszú lenne, másrészt pedig az idő múlásával egyre hosszabb értékeléseket, véleményezéseket írtam a Molyon, így azokat kicsit kiegészítve inkább külön bejegyzésként teszem majd közzé gondolataim. A korai olvasmányélményeim tehát álljanak most itt egy kis, rövid válogatásként. 

Rímes hétvége

A vers alapvetően végigkísérte eddigi életem (gyanítom, ez elkövetkező évtizedeimben is így lesz). Persze, nem mindig ugyanabban a formában. Először a mondókák világa fogott meg, általános iskolában pedig a szavalás. Aztán gimnáziumban a versírás. A világ szerencséjére, ezek közül csak néhány került közszemlére, viszont én a mai napig jót mosolygok, ha kezembe kerül a mintás füzetem tele a naplószerű verseimmel. Az érettségi óta pedig leginkább élvezője, olvasója és hallgatója vagyok a verseknek. És posztolója. 

Nem értem az érzelmet

Sokáig tengettem mindennapjaim abban a naiv tudatban, hogy a néhány éve felröppent híresztelések, miszerint Jane Austen regényeit modern köntösbe csomagolják (s melyről itt a blogon is közzétettem egy bejegyzést), talán nem is valósultak meg. Aztán egyszer csak szembejött velem egy könyves akció, és a könyv: Értelem & érzelem. Ez már nem tréfadolog (noha a roppant kreatív címválasztás ezt sugallhatja), s az igazat megvallva: maga a könyv sem az!

Joanna Trollope: Értelem&érzelem
Eredeti megjelenés: 2013.
Hazai megjelenés: 2014.
Kiadó: Kossuth Kiadó
Fordította: Dudik Annamária Éva
Téma, műfaj: modern átirat
Oldalszám: 336 oldal
Csillagérték: 3

Fülszöveg:
"Két testvér nem is lehetne ennyire más természet. Elinor Dashwood építésznek tanul, erénye a türelem és a megbízhatóság. Lobbanékony húga, Marianne viszont édesanyjukra ütött, ugyanolyan szenvedélyes és kreatív, megtölti a házat drámával, gitárzenével, miközben a zeneművészeti főiskoláról álmodozik. Ám amikor édesapjuk, Henry Dashwood hirtelen meghal, az egész családnak el kell költöznie Norlandből, amely húsz éven át volt szeretett otthonuk. A társadalmi rang biztonsága nélkül értékeiknek komoly próbát kell kiállniuk. Vajon képes lesz Elinor higgadtan, józanul nézni, hogy egy másik lány kivetette a hálóját a férfira, akit ő szeret? Vajon meginog majd Marianne hite az egyetlen igaz szerelemben, amikor megismerkedik a vidék leghelyesebb fiújával, John Willoughbyval? És egy olyan világban, amelyben a közösségi média és az ott hangoztatott vélemények formálják az eseményeket, vajon győzhet a szerelem a konvenciók és a rosszallás fölött? Joanna Trollope szellemesen, a társadalmi témák iránti érzékenységgel új megvilágításba helyezi az Értelem és érzelem cselekményét, és újra elmesél egy csodálatos történetet a felnőtté válásról, a fiatalkori szerelemről és csalódásról, és arról, hogy bizonyos dolgok sosem változnak, különösen akkor, ha pénzről van szó..."

Szeretettel, J.A.

"Mégis postára tehetem ma a levelet, ami az emberi Boldogság legmagasabb csúcsaira röpít, a Bőség napfényében fürdet, és a Gyönyör olyan élményeit ízlelteti velem, amelyek csak kifejezhetőek az ismert nyelvek bármelyikén."

Jane Austen: Jane Austen levelei
Eredeti megjelenés: 2009.
Hazai megjelenés: 2014.
Kiadó: Koinónia Kiadó
Fordította: Vallasek Júlia
Téma, műfaj: levelezés
Oldalszám: 232 oldal
Csillagérték: legfelső polc

Fülszöveg:

A kötet szerkesztője, fordítója válogatást ad közre a ma is páratlanul népszerű angol író, Jane Austen leveleiből, a könyv igazi irodalmi csemegét kínál Austen olvasói számára. A családi levelezésben szinte egyáltalán nem esik szó a kor világfelforgató nagy eseményeiről (a napóleoni háborúk, a nagy gyarmatosítások és az ipari forradalom koráról van szó), és az író néhány apró, futtában odavetett mondat kivételével regényeiről, írói munkájáról sem beszél. „Az írás lehetetlennek tűnik, ha az ember feje báránysülttel és rebarbaraadagokkal van tele” – panaszkodik Austen egyik, nővéréhez írott levelében. A „báránysült és rebarbara” tematika túltengése Austen levelezésében magától értődőnek látszik annak a sajátos társadalmi, történelmi, illetve szűkebb, családi helyzetnek a fényében, amelyben a levelek írója élt és dolgozott. Jane Austen vidéki pap lányaként született 1775-ben. Pár évvel idősebb Cassandra nővérével együtt fiúk közt nőtt fel a paplakban, hat fiútestvére volt, az apja pedig magániskolát vezetett a környékbeli birtokosok fiai számára. Összetartó, ragaszkodó családban és könyvek között élt, szülei, bátyjai nemcsak megtűrték, de kifejezetten értékelték és részben támogatták húguk írói munkáját, ami abban a korban nem számított megszokottnak.

A könyvről szóló értékelést elolvashatod a SzemBetűNő honlapján

Szeretem a tavaszt! Book Tag

Végre beköszöntött legkedvesebb évszakom, s hosszú hallgatásom most egy, a tavasszal kapcsolatos Book Taggel szakítom meg, melyre a Könyvvilág Blogon találtam rá. Ezúton is köszönöm az ihletet a blog tulajdonosának, Beatrixnak :) Ennek a bejegyzésnek tehát az lenne a lényege, hogy picit hangolódjunk a tavaszra. Tartsatok velem! 

Milyen a tavasz ott, ahol élsz?
Röviden: csodálatos! Nem lehet betelni vele, és mindig úgy érzem, hogy nagyon rövid ideig tart. Imádom napról napra megfigyelni, ahogy egyre több szín és virág jelenik meg a kertben, imádom hallgatni, ahogy a méhek döngicsélnek, ahogy megjelennek a pillangók, és körberepkedik a virágokat. Szeretek a fűben üldögélni, minél több napsütést magamba szívni. És nagyon szeretek kertészkedni, gyönyörködni az ősszel befektetett munkám gyümölcsében. Szerencsére, van bőven felület, ahol kiélhetem kertész szenvedélyem. Óh, és mániám, hogy rengeteg fotót készítek a kertecskéimről, a virágzó gyümölcsfákról. De ezt majd látni fogjátok itt, a blogon és a blog Facebook oldalán, a Szembetűnőn is :)