....csak sok-sok, és még annál is több ilyen fantasztikus Ákos-koncertet! Nem is tudom, kell-e ennél többet írnom arról, milyen hangulatban hagytam el Ákos idei turnényitójának helyszínét, a Pécsi Egyetemi Napoknak otthont adó Zsolnay Negyedet...De azért álljék itt néhány sor, egy rövid élménybeszámoló arról, miért határoztam el már koncert közben, hogy idén még legalább egy turnéállomásra el kell látogatnom. Mert Ákos-koncertre menni mindig ünnepnap.
A kapuk két és fél órával a koncert kezdete előtt nyíltak, ebből következően én két és fél órát álldogáltam türelmesen a színpad előtt a 3-4. sor környékén. Ragaszkodtam a helyemhez, ebből nem engedhettem, lássuk be! Ez a két és fél óra egyébként roppant alkalmas arra, hogy a hasonlóan elszánt közönségtársakkal ismerkedjünk, és szövetséget kötve hessegessük el azon egyedeket, akik tíz perccel fél kilenc előtt befurakodnak elénk a maguk 190 centijével.
Mindez totális békében, ami azért is volt különösen kedves, mert némi tömegiszonyban szenvedek, s itt egy pillanatig nem féltem attól, hogy a "bedühödött" (vagy ittas) tömeg az első szám közben ráront az első sorokra (esetleg úgy érzi, a vesémet használja támasztéknak, mint történt az két évvel ezelőtt). Persze, a közhely mondja: minden közönség más. Nos, ez egyszerűen fantasztikus volt - ha szabad ezt mondanom. Mindenféle korosztály, akik azért érkeztek, hogy töltődjenek. A forrás Ákos és zenekara volt. Én már csak ilyen vagyok, szeretem a kulturált közönséget, és az igényes, élményt adó, "léleksimi" koncerteket. A legjobb helyen voltam.
 |
| Nem titkoltan kedvenc fotóm |
...már csak amiatt is, mert megkaptam, amit szerettem volna. Csodálatos koncert, katartikus pillanatok, a közönség rezdüléseire figyelő (és reagáló) Ákos, régi és új, ismert és kevésbé ismert Ákos (és Bonanza) számok - természetesen új köntösben, újragondolva. Az újrahangszerelt dalok közül számomra az Érintő maradt különösképp emlékezetes. A Bonanzás számok közül a Calypso az egyik legnagyobb kedvencem - és persze, az 1984 (bár, bevallom, új hangszereléssel jobban esik a lelkemnek mindkettő).
A Keresem az utam alapvetően nem tartozik a szorosan vett kedvenceim közé, viszont koncerten mindig új színét látom meg, élőben sokkal elgondolkodtatóbb számomra - és ilyenkor merül fel bennem a kérdés: tulajdonképpen miért nem hallgatom meg többször? Az Indiántánc (srác) önironikus előadása mindig megnevettet (köszi, IHM).
A legújabbak közül egyértelműen az Ébredj mellettem volt a legkedvesebb (és végeredményben: ott lehettünk a világpremieren). Még picit a régebbi szerzeményekre visszapillantva: a Búcsúdal/Valami véget ért a 40+ koncert óta együtt jár a fejemben, és jó volt újra így hallani. Az utolsó hangos dal új köntösben is fantasztikus...és az Ilyenek voltunkra fűzött medley (?) hihetetlenül jóra sikerült...de nem ragozom tovább. Legszívesebben ma este is végigállnám azt a két és fél órát, majd a koncertet, mert "ennyi nem elég". És mégis tökéletesen feltöltődtem. Hálásan köszönöm az élményt! Igazán!
 |
| Lepés Gábor, Hauber Zsolt, Ákos, Bánfalvi Sándor |
...ó, és köszönöm a pengetőt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése