Sokáig tengettem mindennapjaim abban a naiv tudatban, hogy a néhány éve felröppent híresztelések, miszerint Jane Austen regényeit modern köntösbe csomagolják (s melyről itt a blogon is közzétettem egy bejegyzést), talán nem is valósultak meg. Aztán egyszer csak szembejött velem egy könyves akció, és a könyv: Értelem & érzelem. Ez már nem tréfadolog (noha a roppant kreatív címválasztás ezt sugallhatja), s az igazat megvallva: maga a könyv sem az!
 |
Eredeti megjelenés: 2013.
Hazai megjelenés: 2014.
Kiadó: Kossuth Kiadó
Fordította: Dudik Annamária Éva
Téma, műfaj: modern átirat
Oldalszám: 336 oldal
Csillagérték: 3
Fülszöveg:
"Két testvér nem is lehetne ennyire más természet. Elinor Dashwood építésznek tanul, erénye a türelem és a megbízhatóság. Lobbanékony húga, Marianne viszont édesanyjukra ütött, ugyanolyan szenvedélyes és kreatív, megtölti a házat drámával, gitárzenével, miközben a zeneművészeti főiskoláról álmodozik. Ám amikor édesapjuk, Henry Dashwood hirtelen meghal, az egész családnak el kell költöznie Norlandből, amely húsz éven át volt szeretett otthonuk. A társadalmi rang biztonsága nélkül értékeiknek komoly próbát kell kiállniuk. Vajon képes lesz Elinor higgadtan, józanul nézni, hogy egy másik lány kivetette a hálóját a férfira, akit ő szeret? Vajon meginog majd Marianne hite az egyetlen igaz szerelemben, amikor megismerkedik a vidék leghelyesebb fiújával, John Willoughbyval? És egy olyan világban, amelyben a közösségi média és az ott hangoztatott vélemények formálják az eseményeket, vajon győzhet a szerelem a konvenciók és a rosszallás fölött? Joanna Trollope szellemesen, a társadalmi témák iránti érzékenységgel új megvilágításba helyezi az Értelem és érzelem cselekményét, és újra elmesél egy csodálatos történetet a felnőtté válásról, a fiatalkori szerelemről és csalódásról, és arról, hogy bizonyos dolgok sosem változnak, különösen akkor, ha pénzről van szó..."
Semmiképp sem szeretném elvitatni a szerző, Joanna Trollope írói érdemeit, melyeket a könyv végi fülszöveg tudomásomra hoz, s mely érdemek a 335 oldalon keresztül számomra rejtve maradtak, viszont ez a regényszerűség jóindulatom minden cseppjével is: silány. Ráadásul, ami még kínosabb: nem működik. Pedig a szerző már-már izzadságszagúan próbál egyensúlyozni a modern világ és a XVIII - XIX. századi történethez való hűség mezsgyéjén. Sajnos, nem jön össze.
 |
| Joanna Trollope |
Tehát az Értelem&érzelem egy olyan átirat, ahol Elinorból Ellie lett, Margaretből Mags, Brandon ezredesből Bill, Sir Johnból Jonno és Willoughby-ból Wills. Mert ettől rettentő modernek lettünk, ugye. Minden meg is oldódott. Ja, nem! Hogy túrjuk ki a Dashwood-árvákat Norlandből? Az elsőszülöttség jogán! Komolyan? A XXI. században? És komolyan! Nem viccel, és kever. Az elsőszülöttség joga belefér, egy sms Edwardnak már nem.
 |
Az Értelem&érzelem c. könyvet tehát nem fogom a pozitív olvasmányélményeim közé sorolni. A kavarodás és az unalmas történetvezetés nyilván nem is szólna mellette. Meg volnék lepve, ha valaki e könyv elolvasása után döntene úgy, hogy meg szeretne ismerkedni az Értelem és érzelemmel. És magam is inkább az eredetit ajánlanám :)
Nagyon egyet tudok érteni a fent elhangzottakkal. Bár lehet, hogy ehhez némi elfogultság is társul, bevallom. Ugyanis kedvenc korszakom a XVIII-XIX. század, így annak szépirodalma is. Nagyon tisztelem azokat, akik veszik a fáradságot és az igyekezetet arra, hogy alkossanak valamit, és ezzel megörvendeztessenek másokat. De az én véleményem az, hogy egy olyan írásmű, amelyet már valaki régesrég megírt, nem a legjobb választás arra, hogy ún. modern köntösbe ültessük. Itt most nem igazán az idegen tollakkal való ékeskedésre gondolok, az alapgondolat elbitorlására. Sokkal inkább arra, hogy - legalábbis számomra - egy klasszikus mű modern változatban igencsak illúzióromboló. Az első kérdéseim ezzel kapcsolatban rögtön ezek: miért nem jó ez úgy, ahogy megíratott eleve? Miért kell egy mai változat? Hallottam már arról, hogy egy ilyen törekvést azért tartanak szükségesnek, hogy a történetet és annak szereplőit közelebb hozzák a ma nemzedékéhez, a mai fiatalsághoz. Való igaz, hogy a mai generációknak mintha nehezére esne értelmezni egy klasszikus művet, azonosulni is kevésbé tudnak a szereplőkkel, hisz a kor, amelyben az eredeti megíródott, igencsak távol áll tőlük mind szokásokban, minden vonatkozásban. Azt gondolom, hogy ha valaki a mai XXI. század hangulatára vágyik, és ezt szeretné úton-útfélen viszontlátni akár zeneművekben, akár írott regényekben vagy bárhol másutt, az olyan szellemi értéket teremtsen, amelyre ez jellemző. De azt hiszem, vagyunk jónéhányan, akiknek túl tömény, túl szeretetlen és túl idegen, hideg a XXI. század levegője és hangulata. Vagyunk, akik szívesen időzünk akár csak a képzelet szárnyán is a XVIII-XIX. században gondolatban időutazást téve oda. Bátran mondhatom, hogy megfáradva korunk durva hétköznapjaitól igazán felüdítő abban a letűnt világban járni akár film, akár könyv által. Személy szerint sajnálom, hogy ez már a múlt. A jelen nem hozott sok jót - főként a cikkben írt társadalmi érintkezés és az erkölcsi normák tekintetében. Ha valaki egy viktoriánus korabeli művet modern formába próbál passzírozni, az olyan, mint egyfajta erőszak. Lehet, hogy először csak csodálják, hogy jé, de érdekes így olvasni, milyen izgalmas az, mikor klasszikus hősök modern technikai vívmányokat használnak például... de bennem ez lerombol valamit. Az eleganciát, az előkelő jellemet, a szépséget, a tiszteletet többek között. Persze tudom, hogy az a kor is megteremte a maga vadhajtásait, akkor sem volt minden szép és jó, de mégis! Annyira jóleső ott időzni időnként nekünk, akiknek nem adatott meg, hogy olyan élményekben lehessen részünk, mint a regények szereplőinek. Komolyan visszasírom azt a kort, legalábbis a regények alapján - noha tudom, a valóság nem mindig volt akkor sem ideális. Nekem például annak a kornak a hangulata segít elviselni a mai kor vad és durva mivoltát. Ha nem tudok belőle kimenekülni, mert beleszülettem, legalább hadd álmodozzam, hogy el tudjam viselni azt, amiben vagyok. Jelen hozzászólásom nemcsak az Értelem és érzelem c. regényre vonatkozik, hanem bármelyik más korabeliekre is. Jane Austen és írótársai nagyszerűt és maradandót alkottak annak idején. Ne romboljuk hát le azt, amit ők megteremtettek. Tisztában vagyok azzal, hogy lesznek, akik favorizálják a mai kort annak általuk megismert szépségei miatt, megértem őket is. De mégis hasznosabb lenne, ha nem régesrég megírt klasszikusokat modernizálnának az ő kedvükért, hanem vadonatúj regényt írnának. Sokkal sikeresebb és hitelesebb lenne, mint egy ilyen erőltetett próbálkozás.
VálaszTörlés