Rényi Ádám: 20 év!

2024 számomra változást hozott a színházhoz való viszonyomban, ami tulajdonképpen 2023 tavaszán bontakozott ki. A képzés, amire akkor jártam lehetővé tett, hogy egy picit belekóstoljak a színházkritikába. Alapvetően ezt a műfajt távol éreztem magamtól. Lehet, hogy nem is tudom megfogalmazni az okát, mindenesetre a félév végére az egyik legnagyobb kedvencem lett ez a kurzus, rengeteget tanultam a színházról, a színháztörténetről, hogy mire érdemes még (a saját belső megéléseimen kívül) figyelni, mikor megnézek egy előadást és hogy mennyi minden szükségeltetik egy előadás bemutatójához.

Rényi Ádám: 20 év!

21. Század Kiadó, 2024, 230 oldal

Csillagérték: 10

Ebből fakadóan pedig idén – ugyan még mindig nem annyiszor, mint szeretnék – jóval több előadásra jutottam el, mint azelőtt. A legjobb barátommal még egy listát is összeállítottunk, hogy kik azok a színészek, melyek azok a darabok, akiket és amiket színpadon szeretnénk látni. A legtöbb persze a fővárosban van, de nagy élmény volt számomra, hogy a hosszú idő után feltámasztott Országos Színházi Találkozó révén Kaposváron is volt alkalmam vendégelőadást megnézni.

A Madách Színház egyébként ugyancsak szerepel azon a bizonyos fent említett listán, viszont a találkozás öröméig a Rényi Ádám által szerkesztett 20 év! – Két zenés évtized a Madách Színházban című kötettel hangolódtam. S talán annyit elárulhatok elöljáróban, hogy ennél jobban nehezen választhattam volna. De ne siessünk ennyire előre! 2004. Általános iskolai éveim végén a musical olyan szárnyra kapott, mely a mainstream popkultúrában is megvetette a lábát. Én a magam részéről ekkoriban még nem gondolkodtam a trendek életképességében, csak élveztem, hogy lehetek király és az iskolabuszon éppúgy szóltak a musicalek a rádióból, mint itthon tanulás közben. Rényi Ádám könyvét fellapozva Szirtes Tamás előszavából kiderül, hogy ez volt az az év, mely teljes arculatváltást hozott a Madách Színház életében. A prózai darabok mellett megjelentek a zenés előadások, s hamarosan utóbbi teljesen felváltotta az előbbit. A színház olyan előadásokat vitt színpadra az elmúlt húsz esztendőben, mint a Jézus Krisztus Szupersztár, a Macskák, Az Operaház Fantomja, a Nyomorultak vagy épp a Pretty Woman. Már maga az igazgatói előszó is nagyon informatív, a színházi hagyományokba jól beágyazott köszöntőként működik, az album – én kicsit akként is tekintek rá – további szerkezete pedig nagyon magával ragadó.

A kötetben több, mint harminc fejezeten keresztül a Madách Színház számos művésze megjelenik. Mindazonáltal egy előadáshoz nem csak az ő munkájuk elengedhetetlen, s ennek fényében öltöztetők, díszlettervezők, hangosítók és ügyelők is feltűnnek a lapokon. Az egyes fejezetek koncepciója következetes. A felütésben röviden bemutatásra kerül az adott személy kötődése a színházhoz, melyet egy-egy anekdota fűz szorosabbra. Ezek által nem csupán a színház adott tagjáról, de magáról a színházról, annak működéséről és egy-egy előadás kulisszáiról is számos adalékot kaphatunk. Mindezeket tovább színesítik Jardek Szabina fotói. Hogy pontosan kiről is szólt az adott fejezet – persze a képekből, leírásokból már sok esetben jól sejthetjük – az utolsó mondatokban derül ki. Külön tetszett, hogy az adott személyt még a képaláírásokban sem nevesítik meg, s ez egyáltalán nem hat lekicsinylőn vagy degradálón. A taps a függöny felvonása után sosem marad el a fejezet végén.

S az a helyzet, hogy nincs is hierarchia, mindenki nagyjából ugyanakkora helyen szerepel a kötetben, nem számít, hogy hány főszerepet játszott, sem az, hogy mióta a színház tagja, sem az, hogy színész-e vagy öltöztető. Többször említésre kerül, hogy a castingokon mindenki egyenlő eséllyel indul, s a szereposztásban nem a korábbi érdemek dominálnak. Ez talán első olvasatra nagyon szigorúnak, távolságtartónak interpretáltam, mindazonáltal végül mégis hitelesnek tűnt. Nehezen tudnék én magam is választani, hogy kinek a története vagy szerepe az, mely a legközelebb áll hozzám, mert minden fejezetet élmény olvasni (még ha olykor kissé didaktikus is a szövegezés). De mennyire klassz a dívák között sisterhood-jelenségről, az állandó mellékszereplő főszereplővé válásáról vagy a mindig mindenre igent mondás helyett a nemetmondás képességének elsajátításáról olvasni. Egyszóval, ez az album, kötet vagy esetleg emlékkönyv – nevezzük bárhogy is – egy nagyszerű mementó egy jó döntésnek bizonyuló arculatváltásról, az elért sikerekről és nehézségekről, a belső történetekről, melyekről kiderül: mindenkivel megosztható. Hiszen ez a lényege ez egésznek, nemde?

Blogturné Klub

Húsz éve már, hogy a nagy múltú Madách Színház hajója Szirtes Tamás irányításával a zenés műfaj mellett horgonyzott le. Olyan nagysikerű darabokat mutattak be az évek során, mint a Macskák, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, Az Operaház Fantomja, vagy éppen a Mamma Mia. De olyan magyar produkciók is ott kerültek bemutatásra először, mint az Én, József Attila, vagy a Csoportterápia. Tartsatok velünk a Madách Színházba ezúttal a művészbejárón át, és ismerjük meg közelebbről országunk egyik legnépszerűbb zenés színházát.

A turné állomásai

12.09. Csak olvass!

12.11. Könyv és más

12.12. Szembetűnő

Nyereményjáték

Mivel a könyv a Madách Színházzal foglalkozik, így játékunkban az ott játszott darabokra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy rövid leírást az adott darabról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a címe.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

A hollywoodi csillogás káprázata mögött ezúttal is megmutatkozik a valóság a maga sajátos brutalitásában. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért lesz a gyökeresen eltérő világból érkező Vivian és Edward találkozása sorsfordító.

a Rafflecopter giveaway