2024
számomra változást hozott a színházhoz való viszonyomban, ami tulajdonképpen
2023 tavaszán bontakozott ki. A képzés, amire akkor jártam lehetővé tett, hogy egy
picit belekóstoljak a színházkritikába. Alapvetően ezt a műfajt távol éreztem
magamtól. Lehet, hogy nem is tudom megfogalmazni az okát, mindenesetre a félév
végére az egyik legnagyobb kedvencem lett ez a kurzus, rengeteget tanultam a
színházról, a színháztörténetről, hogy mire érdemes még (a saját belső
megéléseimen kívül) figyelni, mikor megnézek egy előadást és hogy mennyi minden
szükségeltetik egy előadás bemutatójához.
Rényi Ádám: 20 év!
21. Század Kiadó, 2024, 230 oldal
Csillagérték: 10
Ebből
fakadóan pedig idén – ugyan még mindig nem annyiszor, mint szeretnék – jóval több
előadásra jutottam el, mint azelőtt. A legjobb barátommal még egy listát is
összeállítottunk, hogy kik azok a színészek, melyek azok a darabok, akiket és
amiket színpadon szeretnénk látni. A legtöbb persze a fővárosban van, de nagy
élmény volt számomra, hogy a hosszú idő után feltámasztott Országos Színházi
Találkozó révén Kaposváron is volt alkalmam vendégelőadást megnézni.
A
Madách Színház egyébként ugyancsak szerepel azon a bizonyos fent említett
listán, viszont a találkozás öröméig a Rényi Ádám által szerkesztett 20 év! –
Két zenés évtized a Madách Színházban című kötettel hangolódtam. S talán annyit
elárulhatok elöljáróban, hogy ennél jobban nehezen választhattam volna. De ne
siessünk ennyire előre! 2004. Általános iskolai éveim végén a musical olyan
szárnyra kapott, mely a mainstream popkultúrában is megvetette a lábát. Én a
magam részéről ekkoriban még nem gondolkodtam a trendek életképességében, csak
élveztem, hogy lehetek király és az iskolabuszon éppúgy szóltak a musicalek a rádióból,
mint itthon tanulás közben. Rényi Ádám könyvét fellapozva Szirtes Tamás előszavából
kiderül, hogy ez volt az az év, mely teljes arculatváltást hozott a Madách
Színház életében. A prózai darabok mellett megjelentek a zenés előadások, s
hamarosan utóbbi teljesen felváltotta az előbbit. A színház olyan előadásokat
vitt színpadra az elmúlt húsz esztendőben, mint a Jézus Krisztus Szupersztár, a
Macskák, Az Operaház Fantomja, a Nyomorultak vagy épp a Pretty Woman. Már maga
az igazgatói előszó is nagyon informatív, a színházi hagyományokba jól
beágyazott köszöntőként működik, az album – én kicsit akként is tekintek rá –
további szerkezete pedig nagyon magával ragadó.
A
kötetben több, mint harminc fejezeten keresztül a Madách Színház számos művésze
megjelenik. Mindazonáltal egy előadáshoz nem csak az ő munkájuk
elengedhetetlen, s ennek fényében öltöztetők, díszlettervezők, hangosítók és ügyelők
is feltűnnek a lapokon. Az egyes fejezetek koncepciója következetes. A
felütésben röviden bemutatásra kerül az adott személy kötődése a színházhoz, melyet
egy-egy anekdota fűz szorosabbra. Ezek által nem csupán a színház adott
tagjáról, de magáról a színházról, annak működéséről és egy-egy előadás kulisszáiról
is számos adalékot kaphatunk. Mindezeket tovább színesítik Jardek Szabina fotói.
Hogy pontosan kiről is szólt az adott fejezet – persze a képekből, leírásokból
már sok esetben jól sejthetjük – az utolsó mondatokban derül ki. Külön tetszett,
hogy az adott személyt még a képaláírásokban sem nevesítik meg, s ez egyáltalán
nem hat lekicsinylőn vagy degradálón. A taps a függöny felvonása után sosem
marad el a fejezet végén.
S
az a helyzet, hogy nincs is hierarchia, mindenki nagyjából ugyanakkora helyen
szerepel a kötetben, nem számít, hogy hány főszerepet játszott, sem az, hogy
mióta a színház tagja, sem az, hogy színész-e vagy öltöztető. Többször említésre
kerül, hogy a castingokon mindenki egyenlő eséllyel indul, s a szereposztásban
nem a korábbi érdemek dominálnak. Ez talán első olvasatra nagyon szigorúnak,
távolságtartónak interpretáltam, mindazonáltal végül mégis hitelesnek tűnt. Nehezen
tudnék én magam is választani, hogy kinek a története vagy szerepe az, mely a
legközelebb áll hozzám, mert minden fejezetet élmény olvasni (még ha olykor
kissé didaktikus is a szövegezés). De mennyire klassz a dívák között sisterhood-jelenségről,
az állandó mellékszereplő főszereplővé válásáról vagy a mindig mindenre igent
mondás helyett a nemetmondás képességének elsajátításáról olvasni. Egyszóval,
ez az album, kötet vagy esetleg emlékkönyv – nevezzük bárhogy is – egy nagyszerű
mementó egy jó döntésnek bizonyuló arculatváltásról, az elért sikerekről és
nehézségekről, a belső történetekről, melyekről kiderül: mindenkivel megosztható.
Hiszen ez a lényege ez egésznek, nemde?
Blogturné Klub
Húsz
éve már, hogy a nagy múltú Madách Színház hajója Szirtes Tamás irányításával a
zenés műfaj mellett horgonyzott le. Olyan nagysikerű darabokat mutattak be az
évek során, mint a Macskák, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, Az
Operaház Fantomja, vagy éppen a Mamma Mia. De olyan magyar produkciók is ott
kerültek bemutatásra először, mint az Én, József Attila, vagy a Csoportterápia.
Tartsatok velünk a Madách Színházba ezúttal a művészbejárón át, és ismerjük meg
közelebbről országunk egyik legnépszerűbb zenés színházát.
A turné állomásai
12.09. Csak olvass!
12.11. Könyv és más
12.12. Szembetűnő
Nyereményjáték
Mivel
a könyv a Madách Színházzal foglalkozik, így játékunkban az ott játszott
darabokra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy rövid leírást az adott
darabról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába
beírni, hogy mi a címe.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
A
hollywoodi csillogás káprázata mögött ezúttal is megmutatkozik a valóság a maga
sajátos brutalitásában. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért lesz a
gyökeresen eltérő világból érkező Vivian és Edward találkozása sorsfordító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése