Andreas H. Schmachtl: Karácsony Alma Magdival, Snöfriddel és barátaikkal

Andreas H. Schmachtl világával idén ismerkedtem meg Snöfrid kapcsán. Nem csupán a meglehetősen szűkszavú cuki, szőrös állatka és kalandjai ragadtak (és rántottak) magukkal, hanem mindaz a miliő, amit a szerző mint meseíróként és mint illusztrátorként felhúzott köré. Azt gondolom, ha valaki gyerekeknek ír, van felelőssége abban, hogy olyan biztonságos hátteret nyújt, melyet a fiatal olvasók hamar be tudnak lakni, el tudnak benne mélyedni.

Andreas H. Schmachtl: Karácsony Alma Magdival, Snöfriddel és barátaikkal

Manó Könyvek, 2024, 224 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Nem utolsó sorban, szerintem a fentiek szükségeltetnek z olvasóvá neveléshez is. Egy vicces, kiszólogatós sztori, amivel a szövegezésnek, az illusztrációknak, technikai megvalósításnak is köszönhetően könnyedén haladhatunk, nagyon megkapó tud lenni a gyerekek számára (is). Ha pedig egy szerző karácsonyi (vagy bármilyen tematika köré épülő) meseválogatást ad közzé, minden más története számára is nagy esélyt tud adni. 

Én például egyértelműen azért választottam karácsonyi ráhangolódós mesekönyvnek Schmachtl kiadványát, mert nem csupán az ünnepváráshoz kaphatok általa útravalót, hanem megismerkedhetek a szerző további főszereplőivel. Alma Magdi és a többiek így ismeretlenek voltak számomra a könyv fellapozása előtt, így volt bennem egyfajta plusz várakozás is, hogy mennyire leszek képben a többiek karaktereivel. Mivel Snöfridet ismertem, így nyilván a róla szóló mesékben kicsit otthonosabban éreztem magam. Mindettől függetlenül viszont igazi meglepetésben volt részem. Egyrészt a mesék szerkezetét illetően egyáltalán nem volt zavaró, hogy vannak rövidebb, lineáris és alfejezetek nélküli mesék, és akadnak olyanok is, melyek terjedelmüknél (is) fogva alfejezetekre osztottak. A szerző ugyanis mintha ragaszkodott volna ahhoz, hogy az eredeti meseszériák világát, megoldásait ültesse át a gyűjteménybe is – és szerintem ez jól működik. A másik pedig a mesék hangulata, ami szintén színes képet mutat. Snöfrid esetében megjelenik a kiszólogatós, kicsit szabadabb, szarkasztikusabb elbeszélés, de emellett ugyanígy békésen megfér az elejétől végéig meghitt történet, ugyancsak a kissé hebrencsebb hangvétel. Ami viszont szerintem mindegyikben közös az a humor, az önazonosság és kedves történetvezetés, ami a kalandos cselekményű meséket éppúgy áthatja, mint a bekuckózósokat.

A mesék mindenféle térben és időben játszódnak, s noha többnyire állatok és mesebeli lények játsszák a főszerepet, olykor felbukkannak az emberek is, a helyszíneket tekintve pedig bejárjuk az erdőket, a hegyeket, a kisebb falvakat és közösségeket, de a nagyobb városok tülkölő autóit is elcsendesítjük karácsonyra készülve. Ehhez kapcsolódva külön érdekes volt, hogy az egyik mesében a dán hygge fogalma és maga az életérzés is központi szerepet kap. Schmachtl történetei egyébként is alapvetően feladatuknak tekintik, hogy különféle – olykor teljesen váratlanul érkező – információkat csepegtessenek el az élet mindenféle területéről, legyen szó az állatok átteleléséről, a leghangulatosabb városokról, a télről, az ünnepekről, a hagyományokról, vagy épp a társadalom sokféleségéről. A mesegyűjtemény alapján pedig úgy tűnik, ez a nemes cél főszereplőtől és karakterektől függetlenül, mégis velük együttműködésben funkcionál minden történetben.

Meghitt, bájos és ünnepre hangoló. Kedves, téli és karácsonyi. Havas, hideg, de mégis kellemesen melengető. Vicces, szórakoztató, elgondolkodtató. Ezek jutnak eszembe a Karácsony Alma Magdival, Snöfriddel és barátaikkal mesekönyvről. Az illusztrációk – ugyan talán valamivel kevesebb helyet foglalnak el, mint azt korábban tapasztaltam – most is szelíden kísérik végig a történeteket, hogy egy pillanatra se tudjuk elhagyni Schmachtl világát. A mesék nyelvezete a korosztálynak megfelelő, önálló olvasásra és felolvasásra is alkalmasak, könnyen megtalálhatjuk benne a kedvenceinket (az enyémek az Egy csodálatos barátság kezdete és A kis Kvittzalk története), és tökéletes alapot adnak az adventi hangulathoz és a bekuckózáshoz. Ne féljünk elcsendesedni és (meg)élni.

Blogturné Klub

Andreas H. Schmachtl egy igazán bájos mesekönyvvel lepi meg Alma Magdi, Snöfrid és barátai kis kedvelőit. A Karácsony Alma Magdival, Snöfriddel és barátaikkal huszonnégy karácsonyi történetet vonultat fel, így advent minden estéjén egy-egy újabb meghitt vagy épp kalandos mesét olvashatunk. A Blogturné Klub négy bloggere mutatja be a Manó Könyvek gondozásában megjelent könyvet, s a turné végén most is lehetőségetek lesz megnyerni a kötetet a Kiadó felajánlásában.

A turné állomásai

12.01. Szembetűnő

12.02. Csak olvass!

12.03. KönyvParfé

12.05. Könyv és más

Nyereményjáték

Andreas H. Schmachtl az elmúlt években is számos kedves és tanulságos történettel lepte meg olvasóit. Ezúttal pedig ezeknek a nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy részletet a szerző más-más könyveinek fülszövegeiből, melyek a Manó Könyvek jóvoltából már hazánkban is olvashatók magyarul. A feladatotok pedig, hogy a könyv címét a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Egy snöfrid semmit sem szeret jobban a nyugalomnál. De, amikor az éjszaka közepén három kis tündéremberke jelenik meg az ajtóban, az csak egy dolgot jelenthet: mindenképpen több izgalmat, mint amennyit Snöfrid szeretne. Gunilla hercegnőt elrabolták és Snöfridnek – éppen Snöfridnek – kellene megmentenie őt.

a Rafflecopter giveaway