Miklya Luzsányi Mónika: Ezerszer Júlia

Szendrey Júlia az eddig (általam) ismert egyik legizgalmasabb nőalakja a 19. századi magyar történelemnek. Többször jegyeztem már meg, de biztos vagyok benne, hogy olyan országokban, ahol foglalkoznak nőügyekkel, már többször filmre vitték volna az életét, bravúros szereposztással, értékelhető formátumban.

Miklya Luzsányi Mónika: Ezerszer Júlia

Athenaeum, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 9

Mindaddig viszont, az átütő életrajzi regényre várunk. Vagy vártunk eddig? A Szendrey Júlia-kutatások (élükön Gyimesi Emese munkáival) mára olyan ismeretanyag birtokába juttat(hat)nak mindenkit (értve ezalatt a szépírókat is, természetesen), mely által egy nagyívű, mindenféle részletre kiterjedő regényes életrajz alkotható. Egyértelmű volt, hogy Miklya Luzsányi Mónika regényével meg kell ismerkednem.

Szendrey Júlia naplójával még az egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg, 2012 őszén. Azóta is tart kapcsolatom Szendrey Júliával, hiszen nem egészen egy évvel később az alapszakos szakdolgozatomban ezt a diáriumot is elemeztem, a doktori értekezésemben pedig Szendrey Júlia olvasmányaival is foglalkoztam. A kutatói szemem pedig azóta is Tänzer (Tänczer vagy Tenczer) Lilla lánynevelő intézetén tartom, melynek tapasztalatai és vizsgálatai – reményeim szerint – egyszer egy (vagy több) nagyobb ívű munkában is napvilágot láthatnak. Az Ezerszer Júlia kapcsán ezeket a szempontokat igyekeztem háttérbe szorítani (vagy legalábbis elképzelni, hogy háttérbe tudom szorítani), hiszen a fentiek fényében még biztosan többször át fogom lapozni ezt a könyvet. Első körben igyekeztem olvasóként élvezni a tényt, hogy a 2020-as évek közepe felé egy átfogó életrajzi regény emeli fókuszba Szendrey Júliát.

Szendrey Júlia

Szándékosan nem aggattam semmiféle „Petőfiné”, „a honvéd özvegye”, „a nemzet özvegye” vagy a „feleségek felesége” jellegű jelzőt az eddigiekben Szendrey Júliára. Szerintem ő az egyik olyan karakter, akinek az életútja teljesen jól megvan anélkül is, hogy valakinek a valakijeként aposztrofálják. Persze, a nőket sokszor könnyebb úgy azonosítani, mint akik férfiak révén értek el bármit is, legyen szó bármilyen korszakról. De térjünk végre rá a regényre! Szendrey Júlia életébe 1846 szeptemberében kapcsolódunk be. A híres nagykárolyi bál előkészületei közepette találjuk magunkat Júlia és egykori iskolatársa, szívbéli barátnője, Térey Mari társaságában. Mari szerelmi bánatban szenved, hiszen szülei elutasították Ábrányi Kornél közeledését a fiatal lány felé.* Ekkor még egészen bizonyosan nem sejtik, hogy ez a bál felforgat mindent, amit a 19. századi szerelmi históriákról valaha is gondoltak az általuk olvasott románok lapjai alapján! A könyv első felében (merthogy két részből áll) 1849-ig követhetjük Szendrey Júlia életét, ahogyan az előzetesen ellenszenves Petőfi meghódítja szíve hölgyét, hogy aztán fenekestül felforgassák a reformkort. 

Naplója halálát követően évtizedekig
nem került nyilvánosságra

Amire ebben a részben leginkább kíváncsi voltam, az a társadalmi élet bemutatása, mely szerintem talán az egyik legnagyobb hiánycikk a köznevelés irodalom és történelem tananyagában: látni a hús vér embereket, ahogy egymást ismerve (segítve vagy épp gátolva) alakították a politikát, a művészeteket és a tudományt. Nem tantárgyakra osztva. Együtt. Ahogy egy társadalom működni képes. Nem tagadom, hogy a Tänzer Lilla intézetével kapcsolatos élményekre, utalásokra különösen kíváncsi voltam, ezért nagy örömmel olvastam is ezeket.** Összességében pedig szerintem igazán izgalmasan vegyül a fikció és valóság elegye, a hogyan lehetett volna és a hogyan volt. Ez egyébként a regény szinte egészére érvényes, bár a mohó énem egy kicsit mindig el tudna bírni több utalást, több emberközelséget. Ezt egyébként ebben a kötetben is sokkal közelebb lehetett volna hozni, ha a szerzői megjegyzések, források, a megemlített történelmi alakokkal kapcsolatos információk nem végjegyzetben, hanem lábjegyzetben kapnak helyet. A fordulópont – mind a regényben, mind pedig Szendrey Júlia életében – 1849 volt, a regény második része pedig életének (sajnos nagyon rövid) hátralévő részét beszéli el. A két rész stilisztikailag nagyon eltérő, így az volt az érzésem, mintha két különálló regényt olvasnék. Mindazonáltal az elbeszélési módot tekintve a második rész sokkal egységesebb. Az elsőben nem igazán értettem az archaizmusokat, melyeket mindazonáltal szerintem nem következetesen vezetett végig az elbeszélő, így számomra hullámzó volt a nyelvezet. A kötet fellapozásakor biztos voltam benne, hogy az első rész lesz izgalmasabb számomra, hiszen a lüktető reformkor világa, a társasági élet sokszínűsége, Petőfi és Szendrey extravaganciája beránt magával, viszont végül mégis a második rész, a maga melankóliájával, személyes tragédiájával volt az, ami továbbgondolásra sarkallt.

Gyermekeivel

Az Ezerszer Júlia nagyon informatív, sok szegmensre kitérő életrajzi regény, mely a szélesebb olvasóközönség körében is számos sztereotípiát bont(hat) le mind Szendrey Júliával, mind a Petőfivel és a Horváttal való házassága kapcsán. Olyanokat, melyek bő százötven éve élnek velünk, s melyek nem csupán az akkori, de a mostani kor számára is tanulságul szolgálhatnak. A reformkor és a szabadságharc leverését követő időszak társadalmának, társasági körének bemutatása színes palettán jelenik meg (mindennek pozitív és negatív vetületeivel Szendrey életére). Miklya Luzsányi Mónika nagyon alapos munkát végzett Szendrey Júlia életével kapcsolatosan, így regénye mindenki számára ajánlott, aki szívesen vetne alapot és ismerkedne meg Szendrey Júlia kivételes személyiségével.

* Egy kis színes ehhez, hogy Ábárnyi Kornél a későbbiekben annak a Kölcsey Antóniának a lányát veszi feleségül, aki néhány évvel korábban szintén Tänzer Lilla intézetében tanult.

** Abban viszont nem igazán vagyok bizonyos, hogy akár Szendrey Júlia, akár Csapó Mária olyan jól – vagy egyáltalán – ismerte volna Kölcsey Antóniát, hogy a forradalmi tömegben felkiáltottak volna, mikor meglátták. Kölcsey Antónia 1838-ban már Csekén vezette naplóját, Szendrey és Csapó pedig tudomásom szerint 1840 körül érkeztek az intézetbe. Egyébként is viszonylag nagy korkülönbség volt köztük ahhoz, hogy egy intézetben tanuljanak (persze, a Wersényi-lányok tényleg hosszú ideig voltak az iskolában), Kölcsey Antónia 1821-ben, Szendrey Júlia és Csapó Mária pedig 1828-ban születtek. És persze, tisztában vagyok vele, hogy ez egyszerű színesítése is lehet a történetnek, de minden további adalékot szívesen veszek.

Blogturné Klub

A regényes életű Szendrey Júliára vetül a figyelem Miklya Luzsányi Mónika legújabb regényében. Mi rejtőzik a feleségek felesége, a honvéd özvegye, Petőfi mátkája és Andersen meséinek első fordítója álarca mögött? Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent könyvet a Blogturné Klub három bloggere mutatja be. S a turnéval tartva, Ti is megnyerhetitek a könyv egy példányát.

A turné állomásai

12.11. Szembetűnő

12.12. Kitablar

12.16. Könyv és má

Nyereményjáték

A kötethez kapcsolódóan is Szendrey Júlia életének járunk utána. Minden állomáson találtok egy kérdést a naplóíró, műfordító Júlia életéhez kapcsolódóan, a Rafflecopter megfelelő sorába pedig várjuk a helyes megfejtéseket.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Kinek a lánynevelő intézetében tanult Szendrey Júlia Pesten?

a Rafflecopter giveaway