A General Press Kiadó gondozásában és Fügedi Tímea fordításában 2018 áprilisában csodás borítóval jelent meg Catherine Anderson legfrissebb regénye, a
Szederhold. A Mystic Creek sorozat harmadik része a sikeres rodeóügynök, Ben Sterling és Sissy Sue Bentley szerelmi történetét állítja fókuszba.
Catherine Anderson: Szederhold
Catherine Anderson: Szederhold
General Press Kiadó, 2018, 384 oldal
Catherine Anderson nem ismeretlen szerző számomra, csaknem három éve olvastam tőle először – akkor egy történelmi romantikust. A Felhők felett a 19. századi Amerikába kalauzolt, s bár nem győzött meg teljesen, mégis kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra. 2016-ban a Szélbe írt sorok kapcsán találkoztam ismét a szerzővel, ami több szempontból is nagy meglepetést és pozitív csalódást okozott. Egyrészt Anderson kilépett a történelmi romantikus köréből, ami kifejezetten üdítően hatott, másrészt a Mystic Creek sorozatindító regénye egy különleges, de sajnos nem egyedülálló történetet mesélt el egy bántalmazott nőről és az újrakezdésről. Anderson ebben már kifejezetten jó elbeszélőnek bizonyult és a karakterei, sematikusságuk ellenére is kedvelhetőek, érdekesek voltak.
A sorozat második részére végül nem
kerítettem sort, de ezt nem különösebben éreztem hátránynak a harmadik rész
fellapozásakor. A Szederhold, a kiváló sorozatindító történet mellett, könnyed
romantikusnak ígérkező fülszövegével és csodálatosan szép borítójával hívta fel
magára a figyelmem, s a Szélbe írt sorokhoz hasonlatosan: meglepett.
Lelövöm a
poént: nem pozitív értelemben. Lelkesen csaptam az oldalak közé, azonban az
első néhány oldal után egyre kedvetlenebbül lapoztam tovább. Hiába a roppant
meggyőző Ben Sterling és a vele kevésbé rokonszenvező Sissy Sue Bentley, ha a
nagy beharangozók után a lufi kipukkan és szerencsétlenkedő, hiteltelen
karaktereket kapsz helyette. Egyértelmű, hogy Anderson az elesett, fájdalmakkal
teli nő és az erős, de legbelül érző férfi romantikus (és mindenképpen lassú)
egymásra találásával operál, amivel alapvetően semmi problémám nincs, sőt! Ebben
a történetben is ez az alaptörténet köszön vissza, a Sterling család újabb
gyöngyszemével és a hányatott sorsú Sissyvel. Viszont ebben az esetben a női
karakter nemhogy elesett, hanem konkrétan dilettáns, de minimum butácska. Számomra
valahogy egyáltalán nem passzolt a Sissyvel kapcsolatos előismeret, amit Ben
tolmácsolásában ismerhettem meg, s az az életkép, melyben a nővel először „találkozhattam”.
Valaki komolyan nem tudja felmérni, hogy nyolcvan csirkét tart egy húsznak
elegendő helyen? Tudom, ez részemről is egy roppant egyszerű megközelítés, de a
történet eleji csirkehajkurászás nálam rögtön össze is csődítette a fekete
felhőket a történet felett. Ezeket aztán Sissy múltjának árnyai, a szülők
megjelenése, az óvatosan kibontakozó szerelmi szál és Ben kutyája, Füge sem
igazán tudták elkergetni.
Catherine Anderson |
Kicsit értetlenül állok a történet
előtt/mögött. Nem tudom mire vélni, mi történt ezzel a sorozattal, mi történt
magával a szerzővel. Hihetetlen számomra, hogy a Szélbe írt sorok és a
Szederhold írója egy és ugyanazon személy. Nem egyedi, de az
olvasmányélményeimre gondolva ritka eset, hogy egy szerző esetén ilyen
visszalépést tapasztaljak mind elbeszélői, mind a karakterek megalkotásának
terén. A Szederhold biztonsági játéknak tűnik az elbeszélő részéről: amit adott
esetben egy már ismert család újabb „álompasija”, egy kutya és néhány csirke
megmenthet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése