2016. szeptember 29., csütörtök

Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Még 2013-ban olvastam Elizabeth Gaskell Észak és Dél című regényét. Akkorra már jó néhányszor lepörgettem a BBC regényből készült minisorozatát. A regény és az én történetem azonban valamivel korábbra tekint vissza. Most pedig, az írónő születésének 206. évfordulója környékén, leporoltam a régi értékelésem, felújítottam az emlékeim. Hiába, ha egy könyvvel vagy szerzővel története van valakinek, akkor azt illik megörökíteni és feleleveníteni.


Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Eredeti megjelenés: 1855
Hazai megjelenés: 2008. (2007.)
Kiadó: Lazi Könyvkiadó
Fordította: Leyrer Ginda, Mártha Bence
Téma, műfaj: társadalmi, klasszikus romantikus
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 476 oldal
Csillagérték: 10

Fülszöveg:
A Phillis és az Édesek és mostohák után életművének meghatározó darabjával, a televíziós sorozatból is ismert Észak és Dél című regénnyel folytatódik az angol romantikus irodalom közkedvelt írónője - Elizabeth Gaskell - bemutatása. Észak- és Dél-Anglia világa között aligha tátongott akkora szakadék, mint a 19. században. A délangol vidékek háborítatlan békéjében a puritán helstone-i lelkészlak ember és természet mesevilága volt. Itt cseperedett hölggyé Margaret Hale, a hajdan csillogó életről álmodott egykori szépség és a szerény, lelkiismeretes, ám gyámoltalan lelkész leányaként. Mások gondozására, s így közmegbecsülésre épülő életük egy csapásra semmivé lesz, amikor az apa megvallja megingását az egyházban. Lelkiismereti okokból föladja hivatalát, s ezzel véget vet a család délvidéki idilljének. Költözni kényszerülnek, s a lombzúgásos, madárfüttyös vidéki életből meg sem állnak a füstös-kormos, arctalan munkástömegekben hullámzó Miltonig. Észak-Anglia az ipar és a technikai forradalom zajos világa, amelyben a tőke és munka játssza a főszerepet.De hogyan boldogul ebben az embertelen világban a szépreményű, idealista lelkészleány? Hogyan tanulja meg levetkőzni előítéleteit, s elfogadni az északi élet farkastörvényeit, a munka parancsát, és nem utolsósorban a halál szigorát. Meglátja-e a kíméletlen iparváros rejtett szépségeit, és megtalálja-e az utat, amelyen a különös, idegen, de mégis figyelemre méltó textilgyárosig, John Thorntonig eljuthat? Az egyetlen átjárót Észak és Dél között: a szerelem hídját?

Észak és Dél


Azok közé tartozom, akik Jane Austen regényeivel, munkásságával nem tizenéves éveik közepén, inkább vége felé találkoztak. Talán ennek is köszönhető, hogy történeteinek kevésbé a romantikus voltát, inkább a korabeli társadalom ábrázolását, irodalmi divatjainak kikarikírozását és az ehhez társuló, mérhetetlenül szórakoztató iróniáját részesítem előnyben - persze, egy kis romantika sosem árt. Jogosan merülhet fel a kérdés, miért is írok Austenről, mikor épp Elizabeth Gaskell regényéről kellene szólnom...

Elizabeth Gaskell
"Nem tudom elviselni, ha ellentmondanak nekem. 
Attól olyan határozatlan leszek…"

Nem véletlen. Gaskell-lel ugyanis Austennak köszönhetően találkozam. Történt ugyanis, hogy egyetemi éveim kezdetén vészesen közeledtem az Austen-(regény)életmű végéhez, s (nem is sejtve, hogy az írónő hol s mindenütt tette és teszi le azóta is névjegyét még a kortárs irodalomban is) mindenkinek lépten-nyomon arról panaszkodtam, hogy fogalmam sincs, mi lesz velem: Jane Austen mindössze hat befejezett regényt hagyott ránk, és én már ötöt elolvastam. Ráadásul ezek közül néhányat már többször is. Egy ilyen panaszáradat közepette hívta fel az egyik csoporttársam a figyelmem egy bizonyos Elizabeth Gaskellre (akit lehet, hogy csak Mrs. Gaskellként fogok megtalálni a könyvtár polcain). Kicsit ódzkodom attól, ha valaki könyvet vagy írót ajánl nekem (a sors fura fintora, hogy könyvesbloggerkedésre adtam a fejem), de abszolút megérte hallgatnom a jó szóra. Persze, azért nem ugrottam egyenest fejest az Észak és Délbe, először megnéztem a regényből készült minisorozatot. Aztán újra megnéztem. És újra. És újra...

"A fiatalok olyankor kezdik érezni, milyen rejtelmes dolog is az idő múlása, amikor először ébrednek tudatára, hogy a megszokott dolgok is megváltoznak. Később már korántsem érezzük olyan rejtelmesnek a dolgot. Én már magától értetődőnek tekintem a változást minden dologban. Az én számomra már megszokott dolog a mulandóság, neked még új és lehangoló."

A BBC minisorozatot forgatott a regényből
Nem volt más hátra, annyira imádtam a sorozatot, hogy - ha már elkövettem azt a baklövést, hogy nem a könyvvel kezdtem - muszáj volt a kötettel is megismerkednem. Rögtön sikerült is megrökönyödnöm: tudtátok, hogy bár az Észak és Dél 1855-ben megjelent, hazánkban még gyakorlatilag tíz éve sincs, hogy felfedezték? Őszintén meglepődtem. Főleg, miután az is egészen világossá vált, hogy nem csupán egy remek forgatókönyvíró vette kezelésbe a sztorit, amiből egy remek sorozatot kerekített: az a bizonyos alap sem piskóta. Az ipari forradalom már bekúszott az angol ipari életbe, Anglia két részre szakad: dél a mezőgazdaságnál marad, míg észak egyre iparosodik. Mr. Hale lelkiismereti okokból elhagyja az addig biztos megélhetést nyújtó lelkészi hivatást, s az idilli dél vidékét hátrahagyva az északi iparvárosba, Miltonba költözik feleségével és lányával, Margarettel. Úgy tűnik, a beilleszkedés korántsem zökkenőmentes, különösen Margaret sínyli meg a változást. Mr. Hale tanítóként vállal állást, s hamarosan szert tesz magántanítványokra is, köztük van az egyik gyár tulajdonosa, Mr. Thornton. A két világ találkozásával, Margaret és John kapcsolatával az elbeszélő roppant ügyesen érzékelteti a 19. századi Anglia társadalmi berendezkedését, ellentéteit, az ipari forradalom vívmányainak megjelenését, bekúszását és hatását a mindennapokra. 

"Az anyai szeretet Isten ajándéka, John! Örökké tart, soha nem múlik el. 
Egy lány szerelme annyi, mint a füstgomoly – az első szél elfújja!"

Gaskell remekül ír. Érződik sorain, történetvezetésén és stílusán a "régi nagyok" hatása, mégis egyedi. A könyvben megvan minden, ami miatt a klasszikus romantikusokat, vagy amiért Austent vagy a Brontë nővéreket kedvelem.  Ha a felsoroltaknál maradunk: szinte mindegyiküknél, kivétel nélkül van egy előtérbe tolt szerelmi szál, ami azonban mégsem a történet lényege. Sőt! Ahogy Austennál a lényeg az irónia, az (ön)kritika, a fricska, a humor, úgy Gaskellnél ott van az ipari forradalom, az átalakuló társadalom, a város-vidék ellentét. A karakterek fejlődése, a mellékszereplők kidolgozottsága pedig Gaskellnél is zseniális. Tehát, ha kifogytatok Austenből, a Brontë nővérekből, érdemes figyelmet fordítani egy hazánkban érdemtelenül későn felfedezett írónőre, Mrs. Gaskellre is. És egy suta tanulság a bejegyzés végére: néha túlidealizálunk olyan dolgokat, amik más szemszögből nézve, talán nem is olyan eszményiek, mint azt mindaddig hittük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése