Catherine Banner: Ház az éj peremén

A Maxim Könyvkiadónál jelenik meg Catherine Banner: Ház az éj peremén című regénye. Kalandozzatok a Blogturné Klub négy bloggerével egy olasz szigetre, ismerjétek meg a ház és lakói történetét, barangoljátok be a 20. századot, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Catherine Banner: Ház az éj peremén
Eredeti megjelenés: 2016.
Hazai megjelenés: 2016.
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Fordította: Kocsis Anikó
Téma, műfaj: családregény
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 396 oldal
Csillagérték: 6

Fülszöveg:

Castellamare ​​szigete éppen annyira messze van a szárazföldtől, hogy elfelejtsék, de nem elég messze ahhoz, hogy a világ bajaitól is kímélve legyen. A sziget életének középpontjában egy virágokkal benőtt kis kávézó áll, ami már generációk óta csalogatja be a kis közösséget beszélgetni, pletykálni. Különleges emberek találkoznak itt, és lenyűgöző sorsok fonódnak össze. Castellamare lakosait nagyban megváltoztatja a két világháború, a gazdasági világválság, és a fasiszta fenyegetés.

Majdnem egy évszázadon át követhetjük az Espinosa családot titkokon és rejtélyeken, megpróbáltatásokon és áldozatokon át. De megismerhetünk egy kegyetlen grófot és elbűvölő feleségét, egy lelkészt, aki imádja a botrányt, egy háborús rab múltú költőt, egy kívülálló lányt, aki az erő egy fontos pillére lesz, valamint egy sebesült angol katonát, aki a tengerből bukkan fel. A szerelem, a szenvedély és barátság szoros köteléke, a keserű rivalizálások, és a megbocsátás ereje tölti be ennek a gazdag, hatásos regénynek a lapjait.

A családregény közel sem egyszerű műfaj. Lehet érdekes, lehet izgalmas, de ahhoz bizony olyan famíliát érdemes keríteni - avagy kitalálni - melynek történetét az olvasó szívesen lapozza végig, generációról generációra. Akad tehát buktató is bőven. Ugyanez a helyzet akkor is, mikor egy ház - vagy bármiféle több évszázadon keresztül működő/látható építmény - történetét akarja az író papírra vetni. Még a gimnáziumban töri órán egyszer egy ház történetét olvasta fel a tanár. Novella volt, mely a ház képében Magyarország történetét mesélte el (sajnos, már nem emlékszem a szerzőre, ha valaki felismeri, miről beszélek, ne tartsa magában!). Az a novella nagyon tetszett, és kicsit az ahhoz hasonló szándékot véltem felfedezni Catherine Banner regényében is.

"Amadeo maga jó férje lenne Pippának, mert nem nyaggatná, hogy ne olvasson annyit, 

és ne gondolkozzon annyit, ahogy az egyszerűbb lelkületű férfiak tennék."

Borító

Egy szigeten, Castellamare-én járunk a 20. század küszöbén. A hely tulajdonképpen a világ egy elzárt része, a hírek, a technikai vívmányok mind-mind lassabban jelennek meg itt, mint a kontinensen. A Szent Agáta-kultusz uralkodik (olyannyira, hogy minden újszülött leányt róla neveznek el), és a mogorva gróf basáskodik. Az itt élők valahogy mégis békés, harmonikus közösséget alkotnak, és barátsággal fogadják a sziget történetének első orvosát, Amadeo Espinozát. Az igazi bonyodalmak az ő, és az 1900-as évek beköszöntével érkeznek meg a kis sziget lakóinak életébe. A grófnővel folytatott viszonya után a negyvenes éveiben járó Amadeo Pippa mellett állapodik meg, mivel azonban a korábbi titkos viszony gyanúba keveri a férfit, ráadásul neje fejére is szégyent hoz, a szigeten eltiltják az orvoslástól. Az eltiltást a regény egyik legálszentebb húzásának tartottam, ám tegyük hozzá gyorsan: az ilyen "húzásokból" manapság is igen sokkal találkozhatunk - a való életben is. De vissza a történethez! Amadeo végül úgy dönt, vendéglátásból tartja el szépen bővülő családját (itt jön képbe a ház az éj peremén), noha a sziget lakói - titokban - ugyanúgy hozzá járnak egészségügyi problémáikkal (ugye-ugye, az álszentség). A család élete azonban ezek után sem rendeződik. A történetben megismerkedhetünk az újabb generációk életével is, és természetesen a világ változásaival.

"Nem a pénzért teszem (...), hanem szeretetből 

- de azért a pénzt is elfogadom."

Borító

Talán ez utóbbi szegmensben rejlett számomra a regény erőssége. Érdekes volt megfigyelni, hogy az idő múlásával, a technikai újdonságok egyre nagyobb elterjedésével a kis sziget belesodródik a világ folyásába. Maga a 20. század is ezért tartozik a - véleményem szerinti - legkülönlegesebb évszázadok közé (szorosan a 19. után, ugye): itt vehető észre talán a leginkább, ahogy a régi sokáig tartja ugyan magát, végül mégis megadja magát az újnak. Ez persze nem jelenti automatikusan a régi megszűnését, és ez benne az igazán varázslatos, ez teszi az egész társadalmi berendezkedést, a világlátást olyan kacifántossá: a régi és az új egymás mellett halad kéz a kézben. Ez az az évszázad, ahol az ideológia egyre inkább befolyásolja a gondolkodást, ahol a hírek egyre gyorsabban elérnek egyik pontból a másikba, ahol felgyorsul a globalizáció, ahol minden egyre jobban összefügg mindennel, ahol már nincsenek elrejtett kis zugok vagy szigetek a világban. Castellamare szigetére is elér a nagy háborúk szele, sőt, az Epinoza család életére is kihatással van. Ugyanúgy, ahogy a különböző ideológiák, technikai újítások. A regény egészen 2009-ig visz el minket, amikor is az egykor elzárt, nyugodt elzárt szigeten egyetlen biztos pont marad. A ház az éj peremén, az Espinoza családdal...no és persze: Szent Agáta.

"Az a legfőbb jele a civilizáltságnak (...), hogy foglalkoztatnak-e orvos, vagy sem."

Valami azért mégis hiányzott számomra a könyvből. Sokáig nem értettem, mit akar valójában ez a regény, és talán akadnak még bennem így is kérdőjelek. Egyrészt lassúnak és vontatottnak éreztem az elbeszélést, mintha a szerző többet akart volna mondani, mint amennyit tudott. Másrészt a család életét sem éreztem különösebben lebilincselőnek- holott a három-négy generáció alatt azért akadt egy-két fordulatos esemény - és lehet, hogy kicsit telhetetlen is vagyok. Ettől függetlenül az alaptörténet, a barangolás a 20. században, a fejlődés és a hatalmas változások bemutatása tényleg nagyon ígéretes, és a történet e részét valóban erősnek éreztem.

Blogturné Klub

A turné állomásai

07.21. - Szembetűnő

07.23. - Letehetetlen

07.25. - Kelly&Lupi olvas

07.27. - Könyvvilág

Nyereményjáték

Catherine Banner regényében nagyon fontos szerepet tölt be egy bizonyos ház - az éj peremén. A turnéhoz kapcsolódó játékunkban most hasonló fontossággal bíró házakat keresünk. Az állomásokon fülszövegrészleteket olvashattok egy-egy olyan könyvből, melynek címében szerepel a "ház" szó. A Ti feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvről van szó és a szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába! Csak a szerző nevére vagyunk tehát kíváncsiak :)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A sorsoláson csak azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszolnak - válaszaitokon utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, melyre kérjük, 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A feladvány:

"A négyéves Laura egy kicsi házban él papával, mamával, testvéreivel. A (…) család élete sokszor igen nehéz, mivel minden élelmet a két kezükkel kell előteremteniük – termesztéssel vagy vadászattal –, felkészülve a hosszú télre. Ám ez izgalmas dolog is egyben, hiszen Laura és családja például a saját maguk által, kézzel készített meglepetésekkel ajándékozzák meg egymást ünnepekkor, tavasszal együtt veteményeznek, aratják le a termést, teszik meg első nagy útjukat a városba és még sok kalandos történet részesei."

a Rafflecopter giveaway