Benkovics Júlia: Magunkról

Kirándulások a csajszibarack körül. Mikor van lehetőségünk kötetlen beszélgetést folytatni a saját szervezetünk működéséről szakemberrel? A magam részéről nagyon szeretem, ha ismerem a saját működésemet. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy van kihez fordulnom bizonyos kérdéseimmel (nem, nem a Google-re gondolok), de szívesen nézek meg vagy olvasok egy-egy tématerület kapcsán orvosokkal készült beszélgetést.

Benkovics Júlia: Magunkról

Libri Könyvkiadó, 2023, 292 oldal

Illusztrálta: Czikkely Panni

Csillagérték: 9

E szempontból elég nagy szerencsénk (és persze pechünk is) van, a közösségi média ugyanis számos platformot biztosít, hogy a számunka befogadható formában tájékozódjunk. Persze – ahogy fentebb utaltam is rá –, épp ez a veszélye is a sokféle, sokfelől érkező impulzusnak. A női testről, annak működéséről valamiért még mindig tabu beszélni. Jót kacarászunk a hüvelygombás reklámokon és értetlenkedve nézzük a menstruációja második napján talpig fehérben virító reklámarcokat. Mintha az egész csak ennyiről szólna. Ezek miatt is választottam olvasásra Dr. Benkovics Júlia könyvét, mely már az alcímében is azt ígéri: itt bizony tabuk nélkül beszélhetünk magunkról.

Lynn Friedman-Gell - Joanne Barron: Örökölt sebeink gyógyítása

Hogyan gyógyítsd, ha magaddal cipeled? Saját tapasztalataim, megfigyeléseim szerint a transzgenerációs hatás az elmúlt években néhány jelentős, szinte bestsellerré vált munkának köszönhetően talán a pszichológia egyik legismertebb szegmensévé vált a közbeszédben.  Én magam a korábbi évek során elsősorban olyan ismerőseimtől, kutatótársaimtól hallottam róla, akik egyrészt vagy pszichológiával vagy biblioterápiával foglalkoznak - nyilván nem véletlenül pont tőlük. 

Lynn Friedman-Gell, Joanne Barron: Örökölt sebeink gyógyítása

Kulcslyuk Kiadó, 2023, 236 oldal

Fordította: Károlyi Juli

Csillagérték: 8

Az egyes esetekről, tapasztalatokról csak baráti beszélgetés keretében volt bármiféle benyomásom, később azonban több olyan kötetet, munkát is olvastam, melyek a transzgenerációs traumával foglalkoznak.Tulajdonképpen ez a fajta kíváncsiságom hajtott abban is, hogy Lynne Friedman-Gell és Joanne Barron könyvével megismerkedjek. Interaktív könyvvel ezen a területen ugyanis még nem találkoztam, így nagy érdeklődéssel fordultam afelé, hogy egyes esetleírások, technikák hogyan is jelenhetnek meg interaktív formában. Elképzeléseim természetesen voltak - a kötet némiképp be is igazolta az előzetes feltevéseimet. 

Véronique Mougin: Ahol a tű átfér

Egy cérnaszál az élet. A holokauszt-túlélők történeteit olvasni mindig megrendítő vállalkozás. Idén rövid időn belül két ilyen élettörténetet is olvastam. Az egyik egy lengyel kislányé, a másik egy nála valamivel idősebb magyar fiúé. A kettő elbeszélésben ugyanakkor nem csak ez mutatkozott különbségnek, illetve pontosabban: nem ezek a legnagyobb különbségek a két elbeszélésben. Míg Tova Friedman – írói segítség mellett – érzékelhetően jelen volt élettörténetének szövegbe foglalása mellett, addig Kiss Tamás egy francia írónőre, rokonára, Véronique Mouginra hagyta a koncentrációs táborban átéltek és az azt követő hosszú életút megírását.

Véronique Mougin: Ahol a tű átfér
21. Század Kiadó, 2023, 480 oldal
Fordította: Tótfalusi Ágnes

Csillagérték: 9

Úgy vélem, mindkét megvalósítás a traumafeldolgozás egy-egy sajátos formája, e szempontból kevéssé hierarchizálható (miért is kéne?) a két memoár. Mougin munkája azonban – véleményem szerint – magában hordozza azokat az apró és kevésbé apró hibákat, melyeket egy memoárszerző elkövethet, s az olvasó részéről valamivel nagyobb odafigyelést, áttekintést igényel annak megértése, tulajdonképpen mi volt a célja a szerzőnek a könyvvel, természetesen nem elvitatva a szándék nemességét.

Popper Péter: Szerelemről józan nappalon

Szerelmek, kapcsolatok - Popper Péter tollából. Őszintén szólva, fogalmam sincs mivel tudnám magyarázni a könyv megismerése utáni motivációmat, talán a teljes nyitottság és érdeklődés: már annyi rövidke, de számomra tartalmas gondolatmorzsát olvastam Popper Pétertől – de bevallom, hosszabb munkát még nem olvastam tőle –, hogy elérkezettnek tűnt az idő a pótlás megkezdésére.

Popper Péter: Szerelemről józan nappalon

Kulcslyuk Kiadó, 2023, 202 oldal

Csillagérték: 9

A kötetet gyakorlatilag egy ültő helyemben végigolvasva elmondhatom: nagyon szerencsés és tartalmas volt ez a találkozás. A találkozás talán igényelné a megkésett jelzőt, de azt hiszem: most jött el az ideje. Van, amire nem kell magyarázatot keresni, mert annyira kézenfekvő: ennek így kellett történnie.

Nicholas Sparks: Álmok földjén

Egy helyett két fél - hová tűnt Nicholas Sparks? Az utóbbi néhány évben – sok minden egyéb mellett – elmaradoztak az olvasmánylistámról Nicholas Sparks romantikusai. Sosem titkoltam, hogy már-már elfogultan kedvelem a szerző történeteit, akkor is, ha már betéve ismerem a megszokott paneljeit. Mégis minden egyes alkalommal lelkesen vetem magam bele a legújabb könyvébe, hagyom neki, hogy meséljen, vigyen, lepjen meg – és természetesen szőjön valami extra szép levelet is a cselekményfolyamba.

Nicholas Sparks: Álmok földjén

General Press Kiadó, 2023, 296 oldal

Fordította: Pejkov Boján

Csillagérték: 6

Ezekkel az emlékekkel felvértezve ragyogtak fel a szemeim, hogy épp mostanában, a blog „újjászületésekor” jelenik meg a legfrissebb Sparks-romantikus és ugyancsak ezzel a lendülettel lapoztam fel – egyelőre még nem fizikai valójában – az Álmok földjént.

Margaret Atwood: Pénelopeia

A görög drámák női dimenziója - Pénelopé története. Margaret Atwood neve számomra garancia a jó szórakozáshoz. Teljesen be tudnak szippantani a nagyregényei, a finoman kidolgozott történetszálai – és az, hogy ezeket kezdetben összegubancoltan kapom meg tőle, s mintegy ködös erdőben botorkálva, a gubancköteget a kezemben tartva valahogy mégis sikerül kikecmeregni a napfényes tisztásra. Az írónő történetei általában egésznapos elfoglaltságot jelentenek számomra, jó előre kiválasztom az alkalmat, mikor bekuckózva végig tudom egy-egy könyvét olvasni.

Margaret Atwood: Pénelopeia

Jelenkor Kiadó, 2023 (2005), 192 oldal

Fordította: Géher István

Csillagérték: 10

Úgyhogy igencsak meglepődtem, mikor kezembe vettem a Pénelopeiát – már a kiadói oldalon is kikerekedtek a szemeim, hogy mindössze 196 oldalról van szó. Meggyőződésem volt, hogy elírás, de nem! Lássuk, mennyiben más – ha más – egy rövidebb lélegzetű történet a szerzőtől és (lelövöm a poént) miért szerettem olyan nagyon Pénelopé történetét.

Tova Friedman – Malcolm Brabant: Auschwitz lánya

Gettóba születni. Egy zsidó kislány útja a teljes élet felé. Milliószor látok neki, hogy valamiféle egységbe öntsem a gondolataimat egy holokauszt témájú könyvvel kapcsolatban. Nemcsak most. Minden egyes alkalommal, minden egyes történet esetében. Elcsépeltnek és értelmetlennek tűnnek a szavak, néma kolompként konganak. Most itt ülök ismét, sokadszorra nekilátva a bevezető egységnek, és azon töprengek, micsoda feladattal nézhet szembe az, aki a személyes történetét szeretné elmesélni. Nem csak a sajátját.

Tova Friedman – Malcolm Brabant: Auschwitz lánya

Libri Könyvkiadó, 2023, 312 oldal

Fordította: Vadász Márton

Csillagérték: 10

Az Auschwitz lánya ugyanis másfél millió gyermek hangját szólaltatja meg. Olyan gyermekekét, akiből sosem válhatott felnőtt. Mégis mindenkinek tudnia kell róluk. Ismernünk kell az ő történetüket. Tova Friedman missziója ez – egy olyan hivatástudattal felvértezve, amit soha senki nem akarhatott magáénak tudni. Egy olyan aljas világról, melyet az ember maga teremtett.