Egy helyett két fél - hová tűnt Nicholas Sparks? Az
utóbbi néhány évben – sok minden egyéb mellett – elmaradoztak az
olvasmánylistámról Nicholas Sparks romantikusai. Sosem titkoltam, hogy már-már
elfogultan kedvelem a szerző történeteit, akkor is, ha már betéve ismerem a
megszokott paneljeit. Mégis minden egyes alkalommal lelkesen vetem magam bele a
legújabb könyvébe, hagyom neki, hogy meséljen, vigyen, lepjen meg – és
természetesen szőjön valami extra szép levelet is a cselekményfolyamba.
Nicholas Sparks: Álmok földjén
General Press Kiadó, 2023, 296 oldal
Fordította: Pejkov Boján
Csillagérték: 6
Ezekkel
az emlékekkel felvértezve ragyogtak fel a szemeim, hogy épp mostanában, a blog
„újjászületésekor” jelenik meg a legfrissebb Sparks-romantikus és ugyancsak
ezzel a lendülettel lapoztam fel – egyelőre még nem fizikai valójában – az
Álmok földjént.
Ha
nagyon röviden szeretném összefoglalni az új regény megjelenését, akkor:
Nicholas Sparksnak volt egy délutáni üresjárata és összedobott egy könyvet. Ha
valamivel hosszabban kellene megfogalmaznom: Nicholas Sparksnak volt egy
délutáni üresjárata és két félsztorija, ami sehogy sem akart kerek egészet
alkotni, ezért fogta őket és vasárnap négy és hat között összeturmixolta őket.
Voilá! Bumm, azonnal lelőttem a poént – noha semmiképp sem szeretném elvenni a
kedveteket a könyv megismerésétől, mert nem arról van szó, hogy ne lenne jó,
csak épp…valami másképp működött, mint ahogyan eddig. Nézzük hát végig
dióhéjban, miről szól a történet, és mi miatt nem ugrotta meg – szerintem – a
megszokott sparksi szintet.
Nem
fogom a fülszövegnél jobban túlspoilerezni, úgyhogy maradhatsz velem ebben a
bekezdésben is. A történet elején egy csúcs nyaralóhelyen vagyunk – csúcs, de
nem túl felkapott (talán pont emiatt tűnik első blikkre is otthonosnak), ahol
egy Colby Mills nevezetű fiatalember kezd bele élete történetébe. Az elbeszélés
stílusa, illetve az, hogy egy pillanat alatt ott ülsz az elbeszélő mellett egy
pléden, a fehérhomokos parton a naplementét bámulva – egy koktéllal a kezedben,
egyáltalán nem volt ismeretlen. Ezeket a fogásokat kifejezetten szeretem a
szerzőtől. Colby egy meglehetősen nehéz gyermekkort követően hamar egy farm
igazgatásának élén találta magát, az álma azonban – igen, hogy zenész legyen –
egészen eddig a pillanatig váratott magára. Észak-Karolinából érkezve hosszabb
időt tölt Floridában, egy bár zenészeként. Itt találkozik Morgannel, egy fiatal
frissdiplomás lánnyal, aki történetesen – figyelj, meglepetés –
előadóművészként végzett a főiskolán. A regény másik szálát Beverly meséli el.
Bevallom, Colby története két szempontból is jobban izgatott. Az egyik, hogy
szerettem volna megismerni részletesebben a gyermekkorát. A traumáit, a
nővérével való hullámzó kapcsolatát, amire mindig csak sután és futólag tett
valamiféle utalást. A másik indok pedig, hogy Beverly története túlságosan
friss és ismerős volt számomra, ráadásul az egyik kedvenc Sparks-történetemből.
Beverly mintha a Menedék főszálát mesélné újra, leheletnyi változtatással.
Vártam, hogy a két elbeszélés hol és hogyan ér össze, de azt hiszem, kár volt
annyira várni, hiszen egyrészt valami válaszfélét kaptam Colby és nővére
kapcsolatának hullámaira, másrészt olyan elnagyolt és felszínes volt ez a
kapcsolódás, ami picit hiteltelenítette számomra a regény korábbi szakaszainak
izgalmait.
Próbáltam
megfejteni (mint mindig), hogy mi csúszhatott itt félre tulajdonképp. Az a
kérdés régóta foglalkoztat, hogy egy mindig sikeres, sokkönyves bestseller
szerző hogyan tud újabb és újabb sztorikat elővarázsolni, ráadásul – Sparks
esetében – úgy, hogy a filmes adaptációkban sokszor eltérő, alternatív
cselekményfolyamokat sző az alaptörténetbe. E tekintetben, a nagy számok
törvénye alapján egyszer csak jönnie kell egy gyengébb munkának is – szerintem
egyébként erre már volt példa az életműben. Lehet, hogy az Álmok földjén is egy
ilyen. Másfelől viszont talán most fordult elő velem először, hogy elkezdek
azon gondolkodni, hogy vajon ennek a regénynek ki lehet a célközönsége. Fura,
mert ez korábban nem merült fel bennem sem a fiatal, sem az idősebb főszereplők
esetében. Itt viszont igen. Már azon kihullott pár hajszálam, mikor a nagy
életbölcsességeket puffogtató Colbyról kiderült, hogy huszonöt éves és szerinte
már elrendeltetett a sorsa farmerként. Ez valahogy magával hozott olyan
kérdéseket, hogy vajon a szerző ilyen konzervatívnak és statikusan merevnek (?)
képzeli el a mai huszonéveseket, vagy a saját fiatalságából indul ki? A másik
hasonló sztori, mikor Colby azon morfondírozik, hogy egy olyan jó nő, mint
Morgan – akire nyilván rá van írva, hogy a sikeres diplomáért kapta a barátnős
nyaralást a szüleitől – szóba sem állna vele, mert nem egy szinten vannak.
Komolyan, ezeket a sztereotip baromságokat honnan szedik a férfiak? Nem
olvashat mindegyikük Sparksot! Vagy megtaláltam volna a célközönséget? Aligha.
Egy-egy félmondatból hasonló, bosszantó kérdéscunami indult el a fejemben, ami
szerintem egyáltalán nem jó jel, egy jó könyv esetében kevéssé hiszem, hogy
felmerülnek ilyen csacsiságok. A zárókérdésem persze az volt, hogy Sparks
eddig is ennyire felszínesen sztereotip volt? A kérdésre igazából a második
történetszál adta meg a választ. A bipoláris zavarról ennél semmitmondóbban
szerintem nehezen lehetett volna írni. Én abszolút aláírom, ha az eddig
olvasott több, mint tíz Sparks-történetben hagytam magam megvezetni, de
szerintem Beverly történeténél és a regény lezárásánál nagyon félrecsúszott
valami. Mintha egy közelgő leadási határidő vészcsengője szólalt volna meg. Az
igazi, mély megélés, a romantikus katarzis élménye így egészen elmaradt a
megszokottól.
Mindezek
mellett és mindezek ellenére nem szeretném elvenni a kedveteket az olvasástól,
annál is inkább, mert könnyed limonádéként abszolút jól fogyasztható ez a
történet. Az viszont kétségtelen, hogy az Álmok földjén nem hozza azt a fajta
romantikus, jól kidolgozott, magával ragadó világot, amit Sparks képes
megteremteni. Igazából, van még mit pótolni az elmúlt évek megjelenései közül,
s talán a következő regényben ismét előbukkan az a plusz töltet, ami a szerzőt
megkülönbözteti a könnyed limonádétól.
Blogturné Klub
Nicholas
Sparks legújabb regényében két fiatal, Colby és Morgan szerelmének történetét
ismerhetjük meg. Miközben a két fiatal egymásra talál, a regény egy rejtélyes
történetszálat is tartogat magában. Ki lehet Beverly és hogyan kapcsolódik
Colby és Morgan történetéhez?
A turné állomásai
05.07. Szembetűnő
05.09. Csak olvass!
05.11. Kelly és Lupi
olvas
Nyereményjáték
Mostani
játékunkban minden állomáson elrejtettük a bejegyzésekben egy-egy korábbi
Nicholas Sparks regény címét. Keressétek meg a kiemelt betűket, állítsátok őket
helyes sorrendbe, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése