Nicholas Sparks: Álmok földjén

Egy helyett két fél - hová tűnt Nicholas Sparks? Az utóbbi néhány évben – sok minden egyéb mellett – elmaradoztak az olvasmánylistámról Nicholas Sparks romantikusai. Sosem titkoltam, hogy már-már elfogultan kedvelem a szerző történeteit, akkor is, ha már betéve ismerem a megszokott paneljeit. Mégis minden egyes alkalommal lelkesen vetem magam bele a legújabb könyvébe, hagyom neki, hogy meséljen, vigyen, lepjen meg – és természetesen szőjön valami extra szép levelet is a cselekményfolyamba.

Nicholas Sparks: Álmok földjén

General Press Kiadó, 2023, 296 oldal

Fordította: Pejkov Boján

Csillagérték: 6

Ezekkel az emlékekkel felvértezve ragyogtak fel a szemeim, hogy épp mostanában, a blog „újjászületésekor” jelenik meg a legfrissebb Sparks-romantikus és ugyancsak ezzel a lendülettel lapoztam fel – egyelőre még nem fizikai valójában – az Álmok földjént.

Ha nagyon röviden szeretném összefoglalni az új regény megjelenését, akkor: Nicholas Sparksnak volt egy délutáni üresjárata és összedobott egy könyvet. Ha valamivel hosszabban kellene megfogalmaznom: Nicholas Sparksnak volt egy délutáni üresjárata és két félsztorija, ami sehogy sem akart kerek egészet alkotni, ezért fogta őket és vasárnap négy és hat között összeturmixolta őket. Voilá! Bumm, azonnal lelőttem a poént – noha semmiképp sem szeretném elvenni a kedveteket a könyv megismerésétől, mert nem arról van szó, hogy ne lenne jó, csak épp…valami másképp működött, mint ahogyan eddig. Nézzük hát végig dióhéjban, miről szól a történet, és mi miatt nem ugrotta meg – szerintem – a megszokott sparksi szintet.

Nem fogom a fülszövegnél jobban túlspoilerezni, úgyhogy maradhatsz velem ebben a bekezdésben is. A történet elején egy csúcs nyaralóhelyen vagyunk – csúcs, de nem túl felkapott (talán pont emiatt tűnik első blikkre is otthonosnak), ahol egy Colby Mills nevezetű fiatalember kezd bele élete történetébe. Az elbeszélés stílusa, illetve az, hogy egy pillanat alatt ott ülsz az elbeszélő mellett egy pléden, a fehérhomokos parton a naplementét bámulva – egy koktéllal a kezedben, egyáltalán nem volt ismeretlen. Ezeket a fogásokat kifejezetten szeretem a szerzőtől. Colby egy meglehetősen nehéz gyermekkort követően hamar egy farm igazgatásának élén találta magát, az álma azonban – igen, hogy zenész legyen – egészen eddig a pillanatig váratott magára. Észak-Karolinából érkezve hosszabb időt tölt Floridában, egy bár zenészeként. Itt találkozik Morgannel, egy fiatal frissdiplomás lánnyal, aki történetesen – figyelj, meglepetés – előadóművészként végzett a főiskolán. A regény másik szálát Beverly meséli el. Bevallom, Colby története két szempontból is jobban izgatott. Az egyik, hogy szerettem volna megismerni részletesebben a gyermekkorát. A traumáit, a nővérével való hullámzó kapcsolatát, amire mindig csak sután és futólag tett valamiféle utalást. A másik indok pedig, hogy Beverly története túlságosan friss és ismerős volt számomra, ráadásul az egyik kedvenc Sparks-történetemből. Beverly mintha a Menedék főszálát mesélné újra, leheletnyi változtatással. Vártam, hogy a két elbeszélés hol és hogyan ér össze, de azt hiszem, kár volt annyira várni, hiszen egyrészt valami válaszfélét kaptam Colby és nővére kapcsolatának hullámaira, másrészt olyan elnagyolt és felszínes volt ez a kapcsolódás, ami picit hiteltelenítette számomra a regény korábbi szakaszainak izgalmait.

Próbáltam megfejteni (mint mindig), hogy mi csúszhatott itt félre tulajdonképp. Az a kérdés régóta foglalkoztat, hogy egy mindig sikeres, sokkönyves bestseller szerző hogyan tud újabb és újabb sztorikat elővarázsolni, ráadásul – Sparks esetében – úgy, hogy a filmes adaptációkban sokszor eltérő, alternatív cselekményfolyamokat sző az alaptörténetbe. E tekintetben, a nagy számok törvénye alapján egyszer csak jönnie kell egy gyengébb munkának is – szerintem egyébként erre már volt példa az életműben. Lehet, hogy az Álmok földjén is egy ilyen. Másfelől viszont talán most fordult elő velem először, hogy elkezdek azon gondolkodni, hogy vajon ennek a regénynek ki lehet a célközönsége. Fura, mert ez korábban nem merült fel bennem sem a fiatal, sem az idősebb főszereplők esetében. Itt viszont igen. Már azon kihullott pár hajszálam, mikor a nagy életbölcsességeket puffogtató Colbyról kiderült, hogy huszonöt éves és szerinte már elrendeltetett a sorsa farmerként. Ez valahogy magával hozott olyan kérdéseket, hogy vajon a szerző ilyen konzervatívnak és statikusan merevnek (?) képzeli el a mai huszonéveseket, vagy a saját fiatalságából indul ki? A másik hasonló sztori, mikor Colby azon morfondírozik, hogy egy olyan jó nő, mint Morgan – akire nyilván rá van írva, hogy a sikeres diplomáért kapta a barátnős nyaralást a szüleitől – szóba sem állna vele, mert nem egy szinten vannak. Komolyan, ezeket a sztereotip baromságokat honnan szedik a férfiak? Nem olvashat mindegyikük Sparksot! Vagy megtaláltam volna a célközönséget? Aligha. Egy-egy félmondatból hasonló, bosszantó kérdéscunami indult el a fejemben, ami szerintem egyáltalán nem jó jel, egy jó könyv esetében kevéssé hiszem, hogy felmerülnek ilyen csacsiságok. A zárókérdésem persze az volt, hogy Sparks eddig is ennyire felszínesen sztereotip volt? A kérdésre igazából a második történetszál adta meg a választ. A bipoláris zavarról ennél semmitmondóbban szerintem nehezen lehetett volna írni. Én abszolút aláírom, ha az eddig olvasott több, mint tíz Sparks-történetben hagytam magam megvezetni, de szerintem Beverly történeténél és a regény lezárásánál nagyon félrecsúszott valami. Mintha egy közelgő leadási határidő vészcsengője szólalt volna meg. Az igazi, mély megélés, a romantikus katarzis élménye így egészen elmaradt a megszokottól.

Mindezek mellett és mindezek ellenére nem szeretném elvenni a kedveteket az olvasástól, annál is inkább, mert könnyed limonádéként abszolút jól fogyasztható ez a történet. Az viszont kétségtelen, hogy az Álmok földjén nem hozza azt a fajta romantikus, jól kidolgozott, magával ragadó világot, amit Sparks képes megteremteni. Igazából, van még mit pótolni az elmúlt évek megjelenései közül, s talán a következő regényben ismét előbukkan az a plusz töltet, ami a szerzőt megkülönbözteti a könnyed limonádétól.

Blogturné Klub

Nicholas Sparks legújabb regényében két fiatal, Colby és Morgan szerelmének történetét ismerhetjük meg. Miközben a két fiatal egymásra talál, a regény egy rejtélyes történetszálat is tartogat magában. Ki lehet Beverly és hogyan kapcsolódik Colby és Morgan történetéhez?

A turné állomásai

05.07. Szembetűnő

05.09. Csak olvass!

05.11. Kelly és Lupi olvas

Nyereményjáték

Mostani játékunkban minden állomáson elrejtettük a bejegyzésekben egy-egy korábbi Nicholas Sparks regény címét. Keressétek meg a kiemelt betűket, állítsátok őket helyes sorrendbe, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)