Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

A Libri Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2019-ben Szentesi Éva harmadik könyve, Pedig olyan szépen éltek címmel. Ez volt az első (könyves) olvasmányom a szerzőtől, noha a Hamvaimból című kötete is régóta várólistás. Azóta azt a könyvet is sikerült beszereznem, sőt, még az ősz folyamán egy közönségtalálkozón is részt vettem Pécsett. Élmény volt személyesen is ott lenni ezen a beszélgetésen, ahol sok-sok egyéb mellett például arról is szó esett, hogy ki az író, kit nevezünk írónak – és persze, hogy maguk a beszélgetőtársak (Szentesi Éva és Péterfy-Novák Éva) annak tartják-e magukat.

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Libri Könyvkiadó, 2019, 188 oldal

Csillagérték: 7

Nem akarom azzal a közhellyel kezdeni, hogy nem akarom azzal a közhellyel kezdeni, hogy Szentesi Éva írásai nem ismeretlenek előttem. Lényegében a WMN születése óta követem Szentesi ott jelentkező írásait, nem feltétlenül mindig ugyanazzal az intenzitással, érdeklődéssel vagy egyetértéssel, de azért a Pedig olyan szépen éltek fellapozása előtt is nagyjából képben voltam azzal, hogy mire számíthatok. Persze, egy hosszabb történetfolyamot megalkotni és megismerni mindig egy picit (vagy nagyon) más hatást kelt és (legalább részben) másfajta eszközöket igényel, így volt bennem valamiféle izgalom is azzal kapcsolatban, hogy vajon a szerző meg fog-e lepni.

Paulette Jiles: A kapitány küldetése

2019-ben jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában és Getto Katalin fordításában Paulette Jiles regénye, A kapitány küldetése. A regényből, Tom Hanks főszereplésével forgatnak adaptációt. Részben ez is vonzott a kötet felé. S - persze - még néhány egyéb indok is.

Paulette Jiles: A kapitány küldetése

Libri Könyvkiadó, 2019, 212 oldal

Fordította: Getto Katalin

Csillagérték: 6

Azt hiszem, ha vannak olyan regények, melyek a filmvásznon ígéretesebbnek tűnnek, mint a könyv lapjain, akkor A kapitány küldetése – számomra legalábbis – mindenképpen ilyen. A kötetet a meggyőző fülszöveg, és a vitathatatlanul csodálatos borító iránti azonnali rokonszenv miatt választottam. Nagyon kedvelem az olyan „háttértörténeteket”, melyek nem egy adott korszak meghatározó eseményét járják körbe, nem a szokásos szemszögből közelítenek azokhoz, hanem egy-egy emberi történetre fókuszálnak. Paulette Jilles elbeszélése, már a fülszöveg alapján is, pontosan ezt a lehetőséget csillantotta fel.

Bernhard Schlink: A felolvasó

"Életünk rétegei oly szorosan rakódnak egymásra, hogy a későbbiben mindig a korábbira bukkanunk, nem olyanra, mint ami már elmúlt és elintéződött, hanem ami még létezik és élő és eleven."

Bernhard Schlink: A felolvasó

Ulpius-ház, 2008, 220 oldal

Fordította: Rátkai Ferenc

Csillagérték: legfelső polc

Bernhard Schlink történetével sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg, bár A felolvasó először nem olvasmányélményként, hanem filmélményként okozott katarzist. A regény eredetileg 1995-ben jelent meg, 2008-ban pedig olyan nagyszerű adaptációt forgattak belőle, melynek női főszerepéért Kate Winslet végre bezsebelhette az Oscar-díjat is. A mozi bemutatását követően az Ulpius-ház filmes borítóval újra kiadta a regényt, ezt szereztem be és olvastam el végül, Rátkai Ferenc fordításában. 

Rubin Eszter: Árnyékkert

A Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg Rubin Eszter harmadik regénye, az Árnyékkert. A szerzőtől nem ez az első olvasmányom (a Barheszről írt gondolataimat ide kattintva olvashatjátok), s mivel mindkét korábbi könyvet nagyon szerettem (a Bagelről még nem írtam, de még idén pótolni fogom), így nagy örömmel vetettem magam a sorok közé, s egy olyan történetet találtam a misztikus borító mögött, amit igen-igen nehéz szavakba önteni.

Rubin Eszter: Árnyékkert

Jaffa Kiadó, 2019, 344 oldal

Érdekes kerettörténetbe csöppenünk – gondolhatjuk a könyvet fellapozva.  S ez a félmondat talán az egyik kulcsa a történetnek, számomra legalábbis mindenképpen. Annyit talán rögtön az elején érdemes leszögezni: ez a regény fordulatról fordulatra bebizonyítja az olvasónak, hogy bármit is gondoljon, bármin is morfondírozzon, bármely szereplő álláspontját is próbálja mérlegelni vagy megérteni, a következő pillanatban az elbeszélő úgy tereli a cselekményszálakat, olyan jellemét mutatja meg karaktereinek és olyan élethelyzeteket teremt, ami rögtön felülírja korábbi elképzeléseinket.

Kerry Lonsdale: Minden, amit eltitkoltunk

Kiadói adatlap, megrendelés

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2018-ban jelent meg Kerry Lonsdale „Minden” című sorozatának első része, a Minden, amit eltitkoltunk. A romantikus limonádék kedvelőinek nem kis örömére, ugyanis a történetben elég sok minden megtalálható, amit ez a zsáner nyújtani tud.

Kerry Lonsdale: Minden, amit eltitkoltunk
Könyvmolyképző Kiadó, 2018, 360 oldal

Már pontosan nem is emlékeztem, miért esett a választásom erre a kötetre, mikor ráböktem a kiadó kínálatában. Jó sokáig vártam is aztán az olvasással, mert 2018-ban elég sok mellényúlásom volt, főleg a KMK kiadványai közül – Emily Bleeker: Miután meghaltam c. könyve után pedig gyakorlatilag semmi olyanra nem vágytam a kiadótól, ami számomra nem volt bejáratott. Aztán végül mégis rávettem magam, hogy megismerjem Aimee és James kalandos, tragikus szerelmi történetét. Előrevetítem, hogy nem bukkantam a romantikus chick litek/limonádék kiemelkedő művére, viszont egy picit mégiscsak el tudott rabolni a hétköznapokból. 

Az olvasás évtizede

Hello

Az elmúlt napokban, hetekben nagyon sok olyan bejegyzéssel és cikkel találkoztam, melyek az évtized legjobb könyveit, olvasmányait taglalták, akár irodalmi, akár olvasói szempontból. Hosszan gondolkoztam azon, állítsak-e össze egy ilyen listát magam is, de valahogy kevéssé tudtam eddig rávenni magam. Aztán egyik este kezembe vettem a telefonom, és csak úgy elkezdtem pötyögni a jegyzettömbbe. Még sosem csináltam ilyet, egyszerűen csak jöttek a szavak meg a gondolatok. Mikor a végére értem a mondanivalómnak, meglepetten futottam végig, hogy mennyit írtam, és hogy milyen - eddig talán magamnak sem egyértelműen kimondott/megfogalmazott - emlékek, mondatok bukkantak elő. Mivel nagyon szeretek korábbi évszázadok naplóival, memoárjaival foglalkozni, egészen fura élmény volt megtapasztalni saját magamon, hogy egy "visszaemlékezés" olykor mennyire másként hat, mint a (többé-kevésbé) rendszeresen vezetett napló, s hogy a jó és hasznos élmények milyen könnyen felülírják  kevésbé jókat. A lényeg: úgy döntöttem, hogy ezt az írást teszem közzé, mint a 2010-es évekre való (egyik) visszatekintésem.

Legjobb olvasmányok díjátadója 2019.

Szinte hihetetlen, de ez már az ötödik "gála", amit az éves olvasmányaim számára írok a Szembetűnőn. Minden évben nagyon izgalmas vállalkozás sorra venni, milyen könyvek, történetek és szerzők formáltak az elmúlt 365 napban. Igaz, 2019 talán nem az olvasás éve volt számomra (a Moly adatai szerint 53 könyvet olvastam, ami picivel lépte át a 14 ezer oldalt), viszont azt gondolom, hogy az olvasással töltött időt jó könyvekre fordítottam. Mivel ősszel gyakorlatilag alig tudtam szépirodalom vagy szórakoztató irodalom társaságában kikapcsolódni, decemberben volt, hogy két-három könyvnek is a végére jártam egy nap, mert már annyira hiányzott ez a bekuckózás. Ennek köszönhetően persze egy csomó olvasmányomról (még) nem született bejegyzés, így a mostani gálán sem tudok hivatkozni ezekre. De sebaj, mert az emlékeket és az élményeket - reményeim szerint - majd így is át tudom adni, és - ahogy a Restart bejegyzésben írtam is - nagy-nagy szükségem volt, hogy egy picit eltávolodjak a blogolástól. Ami még 2019-hez olvasási szempontból hozzátartozik, hogy talán kevésbé színes műfaji palettáról válogattam, mint az elmúlt években, ebből adódóan kevesebb kategóriát is tudtam indítani, mint a korábbiakban. Hogy e szempontból hogyan alakul majd 2020, az persze a jövő zenéje...most fókuszáljunk a 2019-es kedvenceimre. Jó szórakozást!