2020. május 14., csütörtök

Paulette Jiles: A kapitány küldetése


2019-ben jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában és Getto Katalin fordításában Paulette Jiles regénye, A kapitány küldetése. A regényből, Tom Hanks főszereplésével forgatnak adaptációt. Részben ez is vonzott a kötet felé. S - persze - még néhány egyéb indok is.

Paulette Jiles: A kapitány küldetése
Libri Könyvkiadó, 2019, 212 oldal
Fordította: Getto Katalin
Csillagérték: 6

Azt hiszem, ha vannak olyan regények, melyek a filmvásznon ígéretesebbnek tűnnek, mint a könyv lapjain, akkor A kapitány küldetése – számomra legalábbis – mindenképpen ilyen. A kötetet a meggyőző fülszöveg, és a vitathatatlanul csodálatos borító iránti azonnali rokonszenv miatt választottam. Nagyon kedvelem az olyan „háttértörténeteket”, melyek nem egy adott korszak meghatározó eseményét járják körbe, nem a szokásos szemszögből közelítenek azokhoz, hanem egy-egy emberi történetre fókuszálnak. Paulette Jilles elbeszélése, már a fülszöveg alapján is, pontosan ezt a lehetőséget csillantotta fel.

@szembetuno_blog

A western és az indiánregények szele mindezidáig kevéssé érintett meg, a 19. század második felének és a századforduló amerikai irodalma pedig szintén csak kevés kivétellel tudott magába szippantani. Jórészt akkor is úgy, ha valamiféle filmélményem kötődött hozzá, vagy nagyon erőteljesen volt benne jelen a nőtörténeti szál. Laura Ingalls Wilder történeteit például szeretem, de még az ő írásai se vettek rá, hogy az egész regényfolyamot végigolvassam. Van valamiféle baljós vontatottság ezekben a történetekben, melyek másféle hozzáállást kívánnak az olvasótól. Ugyan Paulette Jilles regénye kortárs, s csak a korszak témáját illetően 19. századi, mégis pontosan ugyanezeket a jegyeket éreztem olvasás közben, az elbeszélés ugyanazzal a teherrel nehezedett rám. Ezt tovább hangsúlyozta, hogy a dialógusokat a szövegbe ágyazottan, tagolás nélkül oldotta meg a szerző. S lássuk be, egy vontatott szövegben igen nagy felüdülés tud lenni egy párbeszéd szépen megszerkesztett feltűnése – mi van, ha még ezt a kis oázist is elveszik?

"Az élet nem biztonságos, és semmi sem teheti azzá, 
sem a divatos ruhák, sem a bankszámlák. 
Az emberi életben a bátorság a legfőbb erő."

@szembetuno_blog
Maga a történet egyébként valóban izgalmas – lehetett volna. Egy idős, egykori katona, Jefferson Kid kapitány és a kajova indiánok fogságából szabaduló kislány, Johanna kalandjait beszéli el a regény a polgárháborút követő években. A kapitány abból tartja fenn magát, hogy híreket olvas fel a texasiaknak. Egy ilyen alkalommal kérik fel, hogy a kiszabadított Johannát kísérje el családjához. Kid kapitány tisztában van vele, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó küldetése, mint ahogy azzal is, hogy nem szabad túl közel engednie magához a kislányt. Az utazás, az őket ért kalandok és izgalmak mellett a regény kettejük szeretetkapcsolatának alakulását, fejlődését is bemutatja, ez áll a kötet fókuszában. Sajnos, érzésem szerint ebből az utazásból arányait tekintve sokkal kevesebbet kaptunk, mint amennyit a történet és a lelkem elbírt volna. Az elbeszélő inkább a természeti képekre fektetett hangsúlyt, ami alapvetően nem gond, ha annak van valamiféle mögöttes tartalma és nem esik túlzásba. Így kicsit a kötelező olvasmányok között találtam magam, melyekben a szerző oldalakon keresztül ecseteli a függöny színét. Ez amiatt is egészen nagy pazarlásnak tűnik, hiszen maga a könyv alig haladja meg a 200 oldalt. A hosszas leírások és a szövegszerkesztés miatt viszont olykor végeláthatatlannak tűnt a történet.

"Talán mindenki hírvivő ebben az életben. 
Azért kell életben maradnunk, hogy továbbadjuk a híreket. 
Talán csak egyetlen üzenetünk van, amit születésünkkor kapunk, 
és sose tudhatjuk pontosan, mi is az. 
Lehet, hogy semmi közünk hozzá, de vinnünk kell, hordoznunk, 
egész életünkben, és a végén átadni annak, akit illet, feltöretlen pecséttel."

A kapitány küldetése tehát egy picit "csalódáskeltő" volt számomra. Főként amiatt, mert úgy érzem, hogyha a szerző nem műfaji kliséket, zsánereket követett volna, sokkal izgalmasabb lehetett volna a történet - mind a cselekmény, mind pedig az érzelmi kapcsok bemutatása terén. Persze, mint a bejegyzés elején említettem, nem vagyok kifejezett kedvelője a témának és a műfajnak, de szerintem nem lett volna nehéz dolga, hogy megfogjon. Most nem sikerült, s talán a műfaj kedvelői olvasmányként is kedvelik majd a sztorit. Én mindenesetre mindenképpen szeretném az adaptációt is megismerni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése