A Libri Könyvkiadó gondozásában jelent
meg 2019-ben Szentesi Éva harmadik könyve, Pedig olyan szépen éltek címmel. Ez
volt az első (könyves) olvasmányom a szerzőtől, noha a Hamvaimból című kötete
is régóta várólistás. Azóta azt a könyvet is sikerült beszereznem, sőt,
még az ősz folyamán egy közönségtalálkozón is részt vettem Pécsett. Élmény volt
személyesen is ott lenni ezen a beszélgetésen, ahol sok-sok egyéb mellett
például arról is szó esett, hogy ki az író, kit nevezünk írónak – és persze,
hogy maguk a beszélgetőtársak (Szentesi Éva és Péterfy-Novák Éva) annak
tartják-e magukat.
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Libri Könyvkiadó, 2019, 188 oldal
Csillagérték: 7
Nem akarom azzal a közhellyel kezdeni, hogy nem akarom azzal a közhellyel kezdeni, hogy Szentesi Éva írásai nem ismeretlenek előttem. Lényegében a WMN születése óta követem Szentesi ott jelentkező írásait, nem feltétlenül mindig ugyanazzal az intenzitással, érdeklődéssel vagy egyetértéssel, de azért a Pedig olyan szépen éltek fellapozása előtt is nagyjából képben voltam azzal, hogy mire számíthatok. Persze, egy hosszabb történetfolyamot megalkotni és megismerni mindig egy picit (vagy nagyon) más hatást kelt és (legalább részben) másfajta eszközöket igényel, így volt bennem valamiféle izgalom is azzal kapcsolatban, hogy vajon a szerző meg fog-e lepni.
