Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

A kézműveskedésnek nagyon sok mindent köszönhetek. Ha egy picit el akarok merülni az alkotás örömében – az olyan alkotáséban, melynek gyakorlatilag azonnal láthatom, a kezemben tarthatom az eredményét –, előkészítem a festéket, a szalvétát, a gipszet vagy a kerámiaport és nekilátok. Amellett, hogy nem csak üldögéléssel töltöm el a „túlgondolós időmet”, kikapcsol és feltölt. Persze, néha bosszankodni is lehet rajta, mikor elkenődik a festék, letörik az öntés, nem illeszkednek a minták, vagy egyáltalán nem megvalósítható, amit kigondoltam.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

Athenaeum, 2024, 208 oldal

Fordította: Németh Nikoletta

Csillagérték: 7

Ilyenkor más utakat keresek, újrafestek – és igen, meg kell tanulni kidobni is azt, aminek már nem vesszük (esztétikai, gyakorlati) hasznát. Számomra még mindig ez a legnehezebb. Kezdetben igyekeztem mindent ki- és megjavítani, valamilyen formában újrafelhasználni, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez nem mindig lehetséges. És nem is mindig szükséges. És már tudjátok: ez nem csak a kézműveskedésről szól.

Namrata Patel: Meena Dave őszinte élete

Magunkat keresni, megtalálni az utunkat, a célunkat mindeközben pedig folyamatosan fejlődni, tanulni és tapasztalni az egyik legkalandosabb utazás, melyben részünk lehet. Mindezt lényegesen megkönnyíti, ha van egy biztos pont, ahová visszaérkezhetünk egy újabb nagy ugráshoz való lendületet venni. 

Namrata Patel: Meena Dave őszinte élete

21. Század Kiadó, 2023, 312 oldal

Fordította: Vereckei Andrea

Csillagérték: 10

A múltunk, származásunk, az elődeink és az ő történetük mind-mind belénk kódolva él – hol előrevezetve, hol kissé visszavetve a saját utunkon való barangolást. Meena Dave őszinte élete egy harmincas évei elején járó indiai nő életén keresztül állít emléket az Amerikába bevándorló indiaiaknak – megfűszerezve az indiai kultúrával és egy talán nem is túl egyedi élettörténettel.

Charlotte Brontë: Villette

Egy angol hölgy francia sorsa. A Brontë-nővérek világa jó ideig állt távol tőlem, úgyhogy egy picit – időben is – messziről kell indítanom a bejegyzésem. De csak dióhéjban. Az első történetet Emily tollából olvastam még 2011-ben. Az Üvöltő szelek finoman szólva sem ragadott magával, mely élményeket a 2009-es adaptáció és a 2014-es újraolvasás csiszolta tovább (lehet, hogy izgalmas vállalkozás lenne ismét újraolvasni?). Ezt követően, 2012-ben keveredtem ismét a Brontë-nővérek közelébe. 

Charlotte Brontë: Villette

Menő Könyvek, 2023, 592 oldal

Fordította: Róna Ilona

Csillagérték: 8

Charlotte nagyívű regénye, a Jane Eyre azonban teljesen levett a lábamról, s immár sokkal nagyobb lelkesedéssel nyúltam Anne regényéhez, melynek elbeszélését és annak stílusát sokkal közelebb éreztem magamhoz. 2012 tehát mérföldkő volt e szempontból az angol írótriásszal való kapcsolatomban. A Villette-et 2014-ben kerítettem sorra egy olyan héten, mikor egymás után több Brontë-történettel és életrajzzal is megismerkedtem. A Menő Könyvek Örök Kedvencek kiadói sorozata pedig lehetővé tette, hogy egy csodaszép kiadványban ismét elolvassam Lucy Snowe történetét.

Becca Freeman: A karácsonyi árvák klubja

Karácsonyra hangolódni nem is nagyon van jobb mód, mint egy jó könyvvel vagy filmmel bekuckózni, karácsonyi zenéket hallgatni, és nagyokat sétálni – vagy épp csak „lenni” – adventi vásárok forgatagában. Most biztosan mondasz egy ötödik, hatodik, tizedik opciót: nekem általában ezek válnak be. 

Becca Freeman: A karácsonyi árvák klubja

Central Könyvek, 2023, 352 oldal

Fordította: Dávid-Goitein Zsófia

Csillagérték: 7

De olyan helyzet és állapot is akad, mikor teljesen mindegy, mit csinálok: valahogy nem érint meg az ünnep szele – még akkor sem, mikor kivágja az ajtót és fenyőfástul-ajándékostul-bejglistül belibben a nappaliba. Mindenesetre az idei adventi időszakra több karácsonyi történetet is beválasztottam a legfrissebb megjelenések közül, s ebben a bejegyzésben Becca Freeman magyarul most debütáló regényéről írok.

Fodor Veronika: Az aranyváros

Ha valamiért mindenféle téren tudok rajongó üzemmódba (is) kapcsolni, az nyilvánvalóan a 19. századi történetek egyre szélesedő skálája. Nem csupán a klasszikus irodalom terén, de a kortárs regényekben (legyen azok célközönsége a felnőtt korosztály vagy a gyerekek) is nagyon kedvelem, ha a szerzők ehhez a korszakhoz nyúlnak és olyan szegmenseket, személyeket vagy eseményeket emelnek ki, melyek kevéssé ismertek – vagy adott esetben olyan fiktív elemekkel játszadoznak el, melyek egyébként akár a valóságban is megállnák a helyüket.

Fodor Veronika: Az aranyváros

Manó Könyvek, 2023, 248 oldal
Csillagérték: 8

Persze, az is kitétel, hogy ezek az elbeszélői kalandozások jó érzékkel és ügyesen közelítsenek a korszakhoz. A Manó Könyvek Új Kedvencek sorozatában pedig e tekintetben az eddigiek során még nem csalódtam, így abszolút lelkesen lapoztam fel a kiadói széria legújabb részét, Fodor Veronika Az aranyváros című munkáját.

Király Anikó: A balatoni sellő

Sok-sok évvel ezelőtt – na, nem másfél évszázada – egy júliusi napon röppent fel a hír, hogy a Kaposvár közeli Desedában krokodilt vélt felfedezni egy horgász. 2000 nyarán még nem töltöttem be a tízet, ráadásul a Balaton felé tartva a Deseda mellett haladtunk el, így én mindig árgus szemekkel tapadtam az autó ablakára a tó mellett elhaladva. 

Király Anikó: A balatoni sellő

Manó Könyvek, 2023, 384 oldal

Csillagérték: 10

Persze, akkor is sejtettem, hogy kacsa az egész, de olykor azóta is elsütöm (legalább magamban) a kérdést, hogy vajon kikeltek-e már az idei kis krokodilok a Deseda nádasában. Talán ez az emlék – meg persze a Balaton iránti szerelmem – akarta velem felderíttetni a balatoni sellő történetét huszonhárom évvel később.

Mechler Anna: Levedi lánca

A honfoglalás kora számomra mindig valamiféle misztikummal körülvett időszakként jelent meg az általános és középiskolai tanulmányaim során. Sámánok, táltosok és rituálék, kalandozások és letelepedés, jurták és törzsi lét. Ezek azok az elemek, melyek felnőttkoromban is elsőként derengenek fel, ha az első évezred végére asszociálok. Nem nagyon volt, ami változtatott volna ezen, sőt, a sámánizmussal foglalkozó nyelvészeti kurzusok kifejezetten élvezetesebbé és maradandóbbá tették számomra az új ismeretek összefésülését a korábbiakkal. 

Mechler Anna: Levedi lánca

Menő Köyvek, 2023, 312 oldal

Csillagérték: 8

Az azóta sajnos elhunyt Fancsaly Éva tanárnő mindig szívemben marad, hiszen a sámánizmussal foglalkozó kurzusain egy sor izgalmas ismeretet gyűjthettem eleink hiedelemvilágáról. Talán a tudattalanom valahol ezek miatt is választotta Mechler Anna ifjúsági regényét.