Általánosan
elismert igazság, hogy a Brontë-nővérek közül mindig az a kedvencem, akitől
éppen olvasok. Ez a meggyőződés már olyan rég él a tapasztalataimban, hogy
tulajdonképpen nem nagyon van, ami ezt megmásíthatná. Valahogy így kezdeném a
sokadik Brontë-történetemről szóló bejegyzésem, ha valamiféle Jane Austen-szerű
felütéssel szeretnék indítani. Végeredményben, így is tettem.
Anne Brontë: Agnes Grey
Menő Könyvek, 2024, 296 oldal
Fordította: Gy. Horváth László
Csillagérték: 8
A
fentiekből pedig egyenesen következik, hogy nem ez volt az első olvasmányom a
legendás szerzőtriász művei közül. Sokat olvastam már, viszont az újraolvasás –
talán a Jane Eyre-t és a Villette-et leszámítva – eddig nem annyira volt
jellemző rám. Hogy miért döntöttem amellett, hogy tíz év után újraolvasom Agnes
Grey történetét? Nos, kérdezzétek a Menő Könyveket és az Örök Kedvencek
csodálatos sorozatát!