A
General Press Kiadó jóvoltából immár hazánkban is olvasható a Downton Abbey
szerzőjének, Julian Fellowes legújabb 19. századi romantikusa, a Belgravia.
Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s a turné végén tiétek lehet a
könyv egy példánya.
Julian Fellowes: Belgravia
Eredeti megjelenés: 2016.
Hazai megjelenés: 2017.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Gieler Gyöngyi
Téma, műfaj: történelmi, romantikus
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 460 oldal
Csillagérték: 6
Fülszöveg:
A
Downton Abbey szerzőjének új könyve. Sophia
Trenchard a komornája kíséretében céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja
irodájába tart, hogy elújságolja: sikerült meghívót szereznie a társaság egyik
legfontosabb eseményére: Richmond hercegné báljára. A lány nem is lehetne
boldogabb, hiszen ott végre találkozhat a szerelmével, Bellasis vicomte-tal. Sophia
számára azonban ez az éjszaka mindent megváltoztat: másnap a szerelme
kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön Napóleonnal a waterlooi
csatában. Huszonöt
évvel később a társadalmi ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család
London legújabb, divatos negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta
eltemetett titkok lassan napfényre kerülnek: köztük a végzetes bál
beláthatatlan következményei is. Vannak azonban, akik mindent megtennének, hogy
a múlt titkai a múltban maradjanak…
Bár – néha talán kevésbé egészséges
mértékben – rajongok a 19. századért, az angol arisztokrácia történeteiért, a
magyar nőtörténet és irdalom korabeli helyzetéért, s mint sokan tudjátok: Jane
Austenért, Julian Fellowes Downton Abbey-je még nem igazán talált el hozzám.
Mármint abban az értelemben, hogy a történet rajongója legyek. A Belgravia
fülszövege, s nem utolsó sorban: lenyűgözően csodálatos borítója végül mégis
arra késztetett, hogy végre kezembe vegyem a szerző műveit.
 |
| Julian Fellowes |
…aztán hipp-hopp kiderült, hogy az a
néhány rövid benyomás, ami a Downton Abbey képkockáiból megmaradt bennem,
egyáltalán nem légből kapott. A Belgravia olvasásakor ugyanez a merev hűvösség,
a kimért elegancia és az érzéketlen arisztokrata légkör sugárzott a lapokról.
Ez, valamint az a tény, hogy az egyetlen épkézláb hősnő-jellemet az elbeszélő a
történet elején eltette láb alól, elég indokként szolgáltak, hogy azzal a
lendülettel becsukjam, és félretegyem a könyvet. Általában a hasonló
elhatározással egyetemben egy kisördög fészkeli magát roppant közel a fülemhez,
s addig nem is hagy békén, míg utána nem járok: tényleg ennyire borzasztó a
könyv, vagy szimplán alkalmatlan pillanatban lapoztam fel? Úgyhogy erőt vettem
magamon, hogy visszatérjek a Belgraviára.
 |
| Borító |
Nem mondom, hogy második nekifutásra hatalmasat
fordult volna velem a világ. Sophie, a magát a konvenciók alól kihúzó; lázadó,
ám romantikusan naiv természet nagyon hiányzott a történetből, nélküle nem
igazán voltak kiemelkedő, vagy bármilyen maradandó nyomot hagyó karakterek; s
az intrikák, a Rómeó és Júlia vonal erőltetettsége, a két család
ellenségeskedésével fűszerezve kevésbé okozott katartikus pillanatokat. A
sztori az elbeszélés elején leült, aztán esze ágában sem volt felállni
kényelmes helyzetéből. Alapvetően mindez nem igazán szokott ilyen kritikus
hangulatba terelni: hiszen mégiscsak az 1800-as években mászkálok, meg természetesen
nem kell minden titkokkal teleszőtt cselekményfolyamnak feszesen haladnia, de
igazából a fent említett légkörön kívül nem sok minden utalt arra, hogy valóban
a 19. században járnék. Az elbeszélői stílus számomra túl sótlan volt, a nyelvezet
egyáltalán nem tükrözte számomra a korszak sajátosságait: e szempontból pedig leginkább a társadalmi konvenciók emlékeztettek olykor a történelmi korra. Ahhoz képest, amit vártam (volna) a
könyvtől, ez így mindenképp csalódás, viszont nem szeretném elvenni véglegesen
a kedvetek tőle. A néhány rész alapján, amit a Downton Abbey-ből láttam,
nagyjából ugyanazt a hangulatot tükrözte, mint a Belgravia. S épp a héten
beszélgettem egy könyvesbolti hölggyel egy pszichothriller kapcsán, aki az
általam kicsit negatív felhangú „kiszámítható” jelzővel egyetértve azt mondta:
igen, szerintem is kiszámítható. De nekem most pont erre volt szükségem,
úgyhogy tetszett.
Blogturné Klub
A turné állomásai
Nyereményjáték
Belgravia
nem kitaláció, hanem mai napig London egyik egyik legarisztokratikusabb
negyede, mely visszafogott eleganciát sugárzó klasszikus épülettömbjeivel és
zárt kertjeivel gyönyörködteti a látogató szemét. Londonba
hívjuk a játékos kedvű olvasókat, hogy a turné állomásain közösen fedezzük fel
e csodálatos város egy-egy Belgraviához hasonlóan híres-neves negyedét. A
szerencsés felfedezők között Julian Fellowes: Belgravia című könyvének egy
példányát sorsoljuk ki.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladvány:
Bevásárlóközpontok, színházak, üzletek, bárok, klubok, nevezetességek – röviden: London “puccos” negyede. A hely minden kis szeglete a hét valamennyi napján megszakítás nélkül él, pörög és állandó változásban van. A ’80-as évek végén az itt lakó/élő lányokról a Pet Shop Boys egy dalt is énekelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése