Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelenik meg Jennie Melamed disztópiája, a Lányok csöndje. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével és ismerjétek meg az Óföldet maguk mögött hagyó új civilizáció felkavaró történetét. A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát is.

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Eredeti megjelenés: 2017.

Hazai megjelenés: 2018. január 17.

Kiadó: Athenaeum

Fordította: Diószegi Dorottya

Téma, műfaj: disztópia

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 308 oldal

Csillagérték: 6

Fülszöveg:

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten, de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT! Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM! A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában. 

Eredeti fotó

Egy civilizáció, melyben a nők alacsonyabb rendűek a férfiaknál, s legfőbb feladatuk a női princípium beteljesítése. Minden áron. Bármi áron. Egy civilizáció, melynek kislányai egy bizonyos nyártól fogva már nem kislányok többé. Egy civilizáció, melyben a nők titkon reménykednek: nem lánynak adnak majd életet. Jennie Melamed disztópiáját olvastam. 

A disztópia kevésbé tartozik a komfortzónámon belüli műfajokhoz, minden olyan történet viszont, ami a nők társadalomban betöltött szerepével foglalkozik – legyen az történeti keretbe, vagy elvontabb síkba ágyazva –, mindig felhívja magára a figyelmem. Ez a legfontosabb indoka annak, hogy tavaly megismerkedtem A szolgálólány meséjével (amire e bejegyzésben óhatatlanul is többször utalni fogok). Margaret Atwood története adta meg ugyanakkor azt a pluszt, amivel bátrabban mertem vállalkozni a Lányok csöndje elolvasására. Lehet, hogy ebből a szempontból „divatkövető” lettem, de gyanítom, részben ugyanaz hajtott, mint Melamedet a könyv megírásakor: a témát körülvevő népszerűség.

Borító

A történet Vanessa álomképével kezdődik, melyben a még fiatal lány későbbi önmagáról álmodik. A vízióban lányait minden erejével a sziget elhagyására biztatja. Ahogy ő, úgy az olvasó sem érti még, az elválás fájdalma mellett, miért lengi körbe boldog bizakodás ezt az életképet. Szép lassan fény derül rá, hogy az a társadalom, melyben Vanessa él a legkevésbé sem az egyenlőség jegyében szerveződött, s a lányok sorsát a kiszolgáltatottság jellemzi gyerekként és felnőttként egyaránt. A szigeten élők mindennapjait működtető ideológiák, a kézzel írt Írás szabályai, az Ősök szerepe a társadalom működésében mozaikdarabkákból áll össze az elbeszélésben, melyet az elejtett félmondatok, a válaszokra váró miértek tartanak folyamatos vibrációban. A cselekményfolyam viszonylag lassan csordogál, emiatt én magam is lépésről lépésre merültem el a történetben. Nem éreztem jól magam benne (roppant meglepő módon). Ez pedig nem csak a nyomott hangulatnak és a témának köszönhető, hanem mert sem a karakterekben, sem az előtörténetben nem találtam kapaszkodót arra nézve, mi is ez az egész.

Borító

Ez így is maradt mindvégig: kidolgozatlan, sematikus karakterek járkáltak a történetben, ami persze a társadalmi berendezkedés robotjellege okán még érthető is lenne, de a „lázadó” szereplőkkel kapcsolatban talán jogos elvárás lett volna, hogy a lelkükben lezajló folyamatok mentén néhány jellemző jeggyel fel tudjam őket ruházni. Nem igazán maradt meg bennem olyan szereplő, akit bármilyen tulajdonsága alapján be tudnék azonosítani, vagy egyáltalán vissza tudnék rá emlékezni. A sztori történeti kidolgozottsága szintén megválaszolatlan kérdéseket hagyott maga után, mondjuk ki: előtörténeti beágyazottsága a Lányok csöndje cselekményének nincs. Létezik egy alternatív valóság, és fogadjuk el. Pont. E hiányérzeteim olvasás közben sem csitultak, hiányzott az a fajta precizitás, a részletekben rejlő nagyság és profizmus, amit A szolgálólány meséje kapcsán tapasztaltam. Nyelvezetéből, stílusából adódóan számomra a Lányok csöndje egyértelműen a populárisabb, „szórakoztató irodalmi” vonalra állt, de érzésem szerint ez nem predesztinálta volna arra, hogy csak és kizárólag a hüledezéseimre és szörnyülködéseimre alapozzon, amibe természetszerűen egy idő után bele is untam.

Borító

Nem vont be, nem vont a hatása alá az elbeszélés, fel sem merült bennem, hogy ez akár a valóságot is tükrözheti (mint mondjuk Atwood regényénél, ahol a történetelemeket valóban a "mi világunkból" szedte csokorba a szerző), hogy ez az egész bármikor bekövetkezhető lehetőség, így nálam nem találtak mélyre azok a mindennapjainkat is érintő témák, mint a tabusítás, tárgyiasítás, bántalmazás, a tömegek manipulációja és a beteges viselkedésformák, melyekre az elbeszélő szerintem fel szerette volna hívni a figyelmet. Illetve olvasatomban ezek inkább a felszín mentén szerveződtek. Ezt kifejezetten sajnáltam, mert egy-egy epizód erejéig még a férfi szempontok is előbukkantak, melyekről szintén szívesen olvastam volna. Alapvetően a Lányok csöndje nem olyan erős történet, mint amilyenre számítottam. Az érzelmekre hatás szempontjából az elbeszélés részben helyén van (az függhet az egyéni és aktuális lelki állapottól, hogy hat-e rám, vagy sem), a történeti támasz és a részletek kidolgozása viszont hiányzik, ami tényleg elég kétesélyessé teszi a történet olvasói megítélését. 

Blogturné Klub

A turné állomásai

01.15. - Spirit Bliss

01.17. - Szembetűnő

01.19. - Betonka szerint a világ...

01.21. - Kelly és Lupi olvas

Nyereményjáték

A könyv kapcsán a disztópiák adaptációinak világába kalauzolunk Titeket egy nyereményjáték erejéig. Minden állomáson találtok egy-egy fotót valamelyik népszerű disztópia főszereplőjéről. A feladatotok, hogy felismerjétek, melyik filmbeli alakítását mellékeltük a fotón, és a regény címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:

a Rafflecopter giveaway