Margaret Atwood: Alias Grace

A szolgálólány meséje után, a Jelenkor Kiadó jóvoltából immár  Margaret Atwood eredetileg 1996-ban megjelent regényét, az Alias Grace-t is olvashatjuk magyar fordításban. A Blogturné Klub bloggerei a 19. század hírhedt gyilkosnője történetének nyomába eredtek, s egy négy állomásos turné keretében be is számolnak nyomozásukról. Tartsatok velünk, hiszen az érdekességek és beszámolók mellett, a turné végén meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

Margaret Atwood: Alias Grace

Eredeti megjelenés: 1996.

Hazai megjelenés: 2017. ősz

Kiadó: Jelenkor Kiadó

Fordította: Csonka Ágnes

Téma, műfaj: történelmi krimi

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 768 oldal

Csillagérték: 10

Fülszöveg:

A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye felkerült a Man Booker-díj shortlistjére, és 2017-ben tévésorozat készült belőle.

Margaret Atwood belopta magát a szívembe A szolgálólány meséjével. Bár alapvetően nem vagyok a disztópiák olvasója, ez a történet hihetetlenül mély hatást gyakorolt rám, hiszen nem szimplán egy fiktív történetről van szó, Atwood elmondása szerint Gileád ideológiáját valós, megtörtént történeti esetekből gyúrta egésszé, s ha kicsit körülnézünk a közvetlen környezetünkben, ijesztően sok hasonlóságra figyelhetünk fel a regény és valóság között. Ebben a bejegyzésben viszont az Alias Grace c. regényről szeretnék írni, ami más szempontok miatt ugyan, de hasonlóan nagy hatást tett rám, mint A szolgálólány meséje.

"Lehajtom a fejem, miközben gyalogolok, tartom a lépést a többiekkel, lesütött szemmel, némán, kettesével az udvaron, körbe a téren a magas kőfalak között."

Jelenet a sorozatból

Grace Marks a 19. század gyilkosnőjeként vált hírhedtté a történelemben. Bűntárs volt, felbujtó, gyilkos, vagy éppen a véletlenek összjátékának áldozata? Margaret Atwood ennek ered nyomába a részben fiktív, ám valós eseményeken alapuló történelmi krimiben. A könyv fellapozásakor megrökönyödtem. Nem találtam a helyem, kerestem a kapaszkodót a ködös homályban, amibe egyszeriben kerültem. Verssorok, beszámolók, feljegyzések, vallomások részletei cikáztak előttem, ami által úgy éreztem magam, mintha tényleg szép lassan bebotorkálnék egy máig nem egyértelműen tisztázott gyilkossági ügy szürke erdejének ködjébe. Ez a bizonytalan előrelépegetés viszonylag újdonságként hatott rám, és hihetetlenül élveztem minden pillanatát. Mert bár volt egy sanda gyanúm, hogy az erdő közepi fényes tisztást a csaknem 800 oldalas történet végére érve sem fogom elérni, mégis valami egészen izgalmas kirándulás reményét keltette bennem ez a hosszas sötétben tapogatózás.

"azt mondják, Grace, hát miért nem mosolyogsz vagy nevetsz te te sosem sosem látunk mosolyogni, mire én azt felelem, hogy Azt hiszem, kisasszony, hogy leszoktam róla, a szám már nem görbül abba az irányba. De ha egyszer hangosan felnevetnék, meglehet, hogy nem bírnám abbahyagni, s az tönkretenné a rólam alkotott romantikus elképzelésüket. A romantikus embereknek nem dolga nevetni, ennyit én magam is tudok a képekből."

Jelenet a sorozatból

A témaválasztást remeknek tartom. A magam részéről nagyon szeretek elfeledett női történelmi személyekről olvasni, legyen az a mindennapjaink használati tárgyainak feltalálója vagy megosztó karakter. Grace Marks egyértelműen ez utóbbi kategóriába tartozik, s nem csak a máig feltáratlan gyilkossági ügyekben játszott szerepe miatt, hanem a korabeli megítéltetése okán is. Vallomását ő maga is több ízben megváltoztatta, átszínezte vagy megmásította, s személyének, viselkedésének sokrétűsége sem tette lehetővé az egyértelmű állásfoglalást – sem másfél évszázada, sem most. Ezzel a sokasággal (a kettősség ide már kevés) nagyon jól játszik az elbeszélő. A történet elején az volt a gyanúm, hogy dilettáns főszereplővel állok szemben, de minimum egy olyan nővel, aki pszichiátriai kezelésre szorul. Nem is tévedtem olyan nagyot, hiszen Grace Marks valóban bomlott elméjűnek állította be magát, s az elbeszélő volt olyan ravasz, hogy az olvasóban is meghagyta a kételyt, hogy egy-egy visszaemlékezés vagy beszélgetés során gyilkosnőnk vajon a valóságban átéltekről számol be, vagy színlel. Adott esetben akár idegesíthetett is volna ez a fajta játszadozás, de itt ez még csak fel sem merült bennem.

"Nem tudom, miért akarja annyira mindenki, hogy emlékezzenek rájuk. Mi javuk származik abból? Vannak dolgok, amiket mindenkinek el kellene feledni, és soha többé nem beszélni róluk."

Margaret Atwood

Néha bosszankodtam, persze. De ez leginkább abból fakadt, hogy „igazságot” akartam tenni, mindenáron ki akartam ismerni Grace-t. S mikor úgy éreztem, sínen vagyok, a cselekmény jó nagy fityiszt mutatott nekem. Muszáj tehát megerősítenem a bejegyzés elején meglibbentett fél mondatomat: az Alias Grace hasonlóan nagy hatást gyakorolt rám, mint A szolgálólány meséje. Margaret Atwood ebbe az elbeszélésbe talán még több zsenit, még több játékot és érezhetően nagy kutatómunkát fektetett. Hihetetlenül tetszettek a fejezetkezdő felütések, a történetszeletek és igazságmorzsák, valamint a nézőpontok sokrétűségének folyamatos ütköztetése; hogy egy pillanatig nem engedett kiszállni a cselekményfolyamból, de folyamatos gondolkodásra, mérlegelésre, megértésre sarkallt. Margaret Atwoodot még, még!

"hogy szeretője voltam-e, ez érdekli őket legfőképpen, s még ők maguk se tudják, hogy igent vagy nemet szeretnének-e válaszképp."

Blogturné Klub

A turné állomásai

12.09. - Szembetűnő

12.11. - Olvasónapló

12.13. - Always Love a Wild Book

12.15. - Spirit Bliss

Nyereményjáték

A könyvben sok szerző sokféle műfajú írása is megjelenik az egyes fejezetek elején, illetve magában a történetben is. A regényhez kapcsolódó nyereményjátékunkban ezen szerzők munkáiból szemezgettünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet olyan alkotó művéből, aki valamilyen formában feltűnik a kötetben. A feladatotok, hogy az idézett szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:

Mint bánat, észrevétlenül

Elmúlt a nyár megint.

Oly érzékelhetetlenül,

Hűtlenségnek se tűnt.

Nyugalom áradt szét,

Mint rég jött alkonyon,

Vagy mint ha délután a táj

Magányosan borong.

Korai est köszönt be,

Idegen virradat,

Mint menni vágyó vendég,

Kit bánt, ha nem marad.

S így, bár hajó se vitte,

Nem röpítette szárny,

Nyarunk a szépség bűvkörébe
Átsiklott könnyedén.

a Rafflecopter giveaway