
Klausz Melinda: Megosztok, tehát vagyok
Athenaeum, 2017, 350 oldal
Csillagérték: 9
Úgy gondolom, azokat a tanácsokat, megerősítéseket felhasználva még tudatosabban használom mind a magán, mind pedig a Szembetűnő közösségi profilját, és azóta a blogon is szabadon lehet kommentelni. Nagyjából hasonló benyomásokra számítottam a Megosztok, tehát vagyok című könyvtől is, az előfeltevéseim viszont csak részben valósultak meg. Ez a kötet ugyanis érzésem szerint sokkal szélesebb kört meg tud szólítani, ha úgy tetszik, célközönsége nem az üzleti világ, jóval inkább a hétköznapi felhasználó. Ráadásul, külön élmény, hogy a szakértői kérdések és válaszok nem általánosságban, hanem célzottan, korcsoportonként/területenként tárgyalják a felhasználói problémaköröket. De ne szaladjunk ennyire előre!
![]() |
Illusztráció |
Ahogy A közösségi média nagykönyvénél, úgy itt is egy általános
áttekintéssel indít a szerző. Nem tudom nem megemlíteni újfent, hogy az
áttekintés ismét rádöbbentett, micsoda „korszakhatáron” születtem, ami a
technikai fejlődést (is) illeti. 1990 többször is felbukkan mint
telekommunikációs fordulópont. Nem tehetek róla, ilyenkor mindig meg kell
állnom, és elmorfondíroznom azon, mennyire szerencsés vagyok, hogy pont akkor
születtem, amikor. Hogy nem beleszülettem az „ájfonvilágba”, hanem részese
lehettem a fokozatosságnak. Először a vezetékes telefon, majd (már az általános
iskola vége felé közeledve) a saját mobiltelefon örömének, a digitális
fényképezőgép, majd a már színes kijelző, mai szemmel silány képeket készítő „kinyitható”
mobiltelefon használatának, a gimnázium közepén az iWiW, majd a végén a
Facebook egyre szélesebb elterjedésének a környezetemben. Ma pedig tényleg
természetesnek hat, hogy ébredés után az első dolgunk az e-mailek és közösségi
média gyors végigpörgetése, a „nehogy lemaradjunk valamiről” szellemében.
![]() |
Illusztráció |
Az vita tárgyát képezheti, hogy vajon a
technika fejlődésével a társadalmi létünk és kapcsolataink is ugyanezen a
pályán haladnak-e. Számomra picit szívfájdalom (saját tapasztalat, nem kívánok
általánosítani), hogy a tizenévesek kapcsolatrendszere a virtuális térben
formálódik elsőként. Hiába vannak egész nap egy közösségben, míg a közösségi
oldalakon nem találják elég érdekesnek egymást, nem kezdeményeznek személyes
beszélgetést. De nem akarok elmenni amellett sem, hogy hány igaz és jó barátot
találtam a virtuális térben. A hasonló érdeklődési körrel rendelkezők sokkal
könnyebben egymásra találhatnak, átívelve az olykor hatalmas távolságokat.
Ráadásul, számomra itt van a blogom is, ami megint csak egy olyan platform,
ahol igazán értékes embereket sikerült az eddigiekben megismernem. Hosszan
lehetne tehát sorolni pro és kontra az érveket, a lényeg talán az ésszerűség és
az arany középút megtalálása.
![]() |
Illusztráció |
S mintha a Megosztok, tehát vagyok is
ezt sugallná. Nem feltétlenül minden ördögtől való, ami a virtuális térben
létezik, viszont szükséges, hogy ismerjük azokat az előnyöket és veszélyeket,
amik ott várnak és leselkednek ránk. Emiatt is tartom kifejezetten jó ötletnek,
hogy a kötet különféle területenként tárgyalja az egyes, az adott csoportra leginkább
jellemző problémaköröket. Kezdve a „sorsszerűen” felbukkanó hirdetésre, amit
előzőleg sokáig nézegettünk, majd elnavigáltunk róla egészen az internetes
zaklatás vagy épp a pedofília témaköréig. Az internetes zaklatásnak manapság
egyre bővülő irodalmát megtalálhatjuk, a szépirodalomnak (elsősorban a gyermek-és
ifjúsági irodalomnak) is egyre fontosabb témája ez. Ezek célja egyrészt a
megelőzés, másrészt pedig a figyelemfelhívás: igenis, van megoldás. Az internetes
zaklatók első számú célpontjai között a fiatalkorúak és a nők. Nem véletlen,
hogy ez a téma több helyen is felbukkan a könyvben. A szülőnek figyelnie kell
az intő jelekre, míg a gyereknek is tudatosítania kell, hogy van kihez
fordulnia. Ugyanez a nők esetében is érvényes. Amire pedig kevésbé gondoltam,
és ebben a könyvben a szerző felhívja rá a figyelmet, az a tanárok gyerekek
általi „zaklatása” (fordított helyzetről sokkal gyakrabban hallunk). Egyszóval:
nem árt nyitott szemmel járni a virtuális térben sem.
![]() |
Klausz Melinda |
Bár a kötetben számomra viszonylag sok
evidencia volt – hasznosnak találtam minden fejezetet (s az ismétlés és újbóli
tudatosítás sem árt). A Megosztok, tehát vagyok c. könyvet minden hétköznapi
felhasználó kezébe odanyomnám, egészen biztos vagyok benne, hogy mindenki
találna benne újdonságot és hasznos tanácsokat (melyek segítségével akár súlyos
pénzeket is megtakaríthat). Másfelől az egyes leírások néhol igazán vicces
görbe tükröt is tartanak a felhasználók elé (csoportosítások). A bejegyzésben nem
esett szó továbbá a könyvben közölt feladatokról sem, amiket nagyon ajánlok
kipróbálásra, igazán tanulságos lesz az eredmény. Összességében Klausz Melinda
második könyve kellemes meglepetés, gondolatébresztő és abszolút hasznos
olvasmány volt számomra. Köszönöm az élményt!
Blogturné Klub
A turné állomásai
Nyereményjáték
Sokunk számára manapság már elképzelhetetlen a közösségi média napi használata: megosztunk, becsekkolunk, feltöltünk, letöltünk, blogolunk. A turnéhoz tartozó játékunkban nagyon egyszerű feladatotok lesz. Minden állomáson elrejtettünk egy-egy mindannyiunk által használt (de legalábbis ismert) közösségi oldalt. A feladatotok, hogy a kiemelt betűk alapján megtaláljátok, melyikről van szó, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése