2016. június 16., csütörtök

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Nem lehet könnyű egy olyan testben élni, ami már nem engedelmeskedik az akaratunknak, de az is legalább ilyen nehéz lehet, hogy egy ilyen emberre figyeljünk. A Mielőtt megismertelek Willről és Lou-ról szól, akik pont ilyen helyzetben vannak. A Cartaphilus kiadó jóvoltából most egy hat állomásos turnén követhetitek végig Will és Lou történetet. Tartsatok velünk 06. 14. és 24. között, és ahogy megszokhattátok, nyerhettek is!

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Sorozat: Mielőtt megismertelek (1)
Eredeti megjelenés: 2012
Megjelenés: 2016.
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Fordította: Lányi Judit
Téma, műfaj: romantikus, chick lit
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 484 oldal
Csillagérték: 10

Fülszöveg:
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?



Könnyed romantikusra számítottam, mikor fellapoztam Jojo Moyes regényét, melybe megjelenése óta úton-útfélen belebotlottam - most, a film moziba kerülése közeledtével ez még fokozódott is. Mit vártam? Egy chick litet, amin majd csajosan picit elpityeredem, aztán a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" happy end után egy mosoly kíséretében továbblépek. Nos, nem egészen így történt...

Jelenet a filmből
Egy extrém életet élő férfi: sok pénz, sikeres karrier, jó nők, kalandok. És egy hétköznapi lány: kávézói felszolgálás, négygenerációs családi élet, állandó pénzügyi gondok, egy megragadt párkapcsolat, állandóság. Lássuk be, két ilyen ember találkozására vajmi kevés esély mutatkozik. Találkozás alatt pedig a személyes érintkezést értem. Ahogy Lou meg is jegyezte a történetben, Will valószínűleg észre sem vette volna a lányt, ha teszem azt, a férfi beugrik egy kávéra a Vajas Buciba. Pedig talán még váltottak is volna néhány szót. Egy-egy személyes katasztrófa azonban mégis egymás mellé sodorja a két karaktert. Will egy baleset következtében lebénul, míg Lou-t elbocsájtják munkahelyéről. A lány a Traynor-házban, Will mellett kap állást - szigorúan fél évre szóló szerződéssel. Az talán nem talány, hogy Lou és Will szép lassan egymásba szeretnek, ennek mikéntje és kibontakozása - megismerve a mogorva férfit és a kissé szelepes nőt - abszolút kíváncsivá tett. Szeretem azokat a történeteket, ahol érdekel "az út", és Jojo Moyes regénye pontosan ilyen. Érdekelt, mikor törik meg a jég, hogyan változnak meg a szereplők egymás hatására, és mindez hogyan befolyásolja Willt tervei megvalósításában. Még mindig a tipikus chick lit kategóriában járunk, ez klassz.

"Eltekintve attól, hogy öltözködés tekintetében különleges az ízlésem és alacsony vagyok, nem sokban különbözöm másoktól, akik mellett simán elmennél az utcán. Valószínűleg meg sem néznél alaposabban. Egy átlagos lány, aki átlagosan él. És őszintén szólva ez teljes mértékben megfelelt nekem."

A limonádészerűség a karakterábrázolásban látszott megdőlni. Nagyon tetszett! Nemcsak a két főszereplő, de a mellékszereplők aprólékos kidolgozása is. Pedig tulajdonképp nem történt más, minthogy a szerző a legsematikusabb, leghétköznapibb alakokat vonultatta fel előttünk. Nyilván - némi túlzással - ez tette életszerűvé a sztorit. Megjelenik a mindenbe beleszóló anya, a szigorú anya, a hallgatag apa, a hazug apa, a kotnyeles testvér, a nárcisztikussá váló pasi, és a két fő karakter, akikről lehetetlenség röviden írni. A történetet alapvetően Lou szemszögéből ismerjük meg, az ő szemüvegén keresztül rajzolódik ki Will személyisége (s ha tovább akarnám bonyolítani, akkor még azt is hozzátenném, hogy a férfi reakcióiból is következtethetünk Lou karakterjegyeire, de mivel nem akarom tovább bonyolítani, ezért ezt csak zárójelben jegyeztem meg). Mindketten változtatni akarnak a másikon, miközben ezáltal - szinte láthatatlanul - ők maguk is fejlődnek. Ez az interakció a szereplőkön kívül nekünk, olvasóknak is egészen különleges élményt ad. Lou változása szembetűnő, s mintha Will korábbi életkedve, az élethez való vehemenciája folyamatosan az ő sorsába táplálódna át, és folytatódna a jövőben. Valahogy számomra ez adta a regény - talán kissé fájdalmas - szépségét. Ki segít hát kin?

Illusztráció
Amellett, hogy megvan a romantikus limonádé vonala a történetnek, számomra roppant elgondolkodtató és érzékeny témákat is érintett. Próbára teszi az olvasó empátiáját. Alapvetően optimista embernek tartom magam, és/de fogalmam sincs mit tennék Will vagy éppen Lou helyében. Tényleg nem! Mert nem én élem át, amit "ők". Hirtelen ítéletet mondani mindig könnyű - még akkor is, ha az ítélkezés nem épp a mi dolgunk. De sosem (!) tudhatjuk, hogy egy másik személy lelke miben talál megnyugvást. Nem süthetek bélyeget senkire, nem nevezhetem gyávának vagy felelőtlennek. És higgyük el - vagy legalább próbáljuk meg -, aki a Willhez hasonló helyzetben van, és meghoz egy végzetes döntést, az nem pillanatnyi fellángolásból teszi. Természetes ugyanakkor az is, hogy Lou mindent megpróbál annak érdekében, hogy befolyásolja a férfi döntését. Néha a minden is kevés. De - talán - okkal. Legalábbis számomra erre enged következtetni a regény zárása. No, meg arra, hogy bizonyos személyek, élethelyzetek egyáltalán nem cél nélkül kerülnek az életünkbe. Nem mindenkin tudunk segíteni - tiszta szándékunk ellenére sem, de önmagunkon alakítani, más szemszögből vizsgálni a világunkat, életünket...nos, arra minden élethelyzet kiválóan alkalmas.

A Mielőtt megismertelek számomra a könnyed romantikus és a nehéz erkölcsi témákat feszegető regény elegye. Helyén van a humor, az érzelmek adagolása, az irónia, viszont jó néhány olyan kérdést is felvonultat, amire egyáltalán nem könnyű választ adni, ami elgondolkodtat, ami arra késztet, hogy értékeljem (át) a mindennapokat. Ugyan, a vízálló szemfestékre nem volt szükségem - maximum az utolsó oldalakon, mégis maradandó nyomot hagyott bennem a történet.

Extraként elhoztam a ma megjelenő film egyik betétdalát, illetve - amint eljutok moziba - várhatóan érkezik egy filmes élménybeszámoló is.



Blogturné Klub



A turné állomásai

06.16. - Szembetűnő
06.18. - Kelly & Lupi olvas
06.22. - Zakkant olvas
06.24. - Dreamworld

Nyereményjáték

Will, a történet főszereplője kvadriplégiás, ami azt jelenti, hogy mind a négy végtagja lebénult. A mostani nyereményjátékban olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén mozgássérültek vannak. A regények fülszövege alapján kell rájönnötök, melyikről lehet szó, azonban némelyik szót kicseréltük. Írjátok be a könyvek címét a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a Mielőtt megismertelek egy példányát!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
„Soha nem ismeri be, annyira hiú, rátarti, brutális, szeszélyes, emberi. Nélküle már szétestem volna, halott volnék. Kashif szünet nélkül ápolt, mint egy csecsemőt. A legkisebb jelre is figyelt, ott termett minden ájulásomnál, védelmezett, ha gyenge voltam. Megnevettetett, ha összeomlottam. Ő lett az én ördögi őrizőm.”Egy gazdag, de mozgássérült arisztokrata és egy fiatal, külvárosi bevándorló igaz története. A könyv, mely az itthon is elsöprő sikerű filmet inspirálta.1993-ban a Győri Kekszgyár ügyvezető igazgatója, Kovács Béla nyaktól lefelé megbénult egy társastánc tanfolyami balesetben. 42 éves volt. Két nagy múltú magyar család örököseként szembe kell néznie a kirekesztettség és a tehetetlenség érzéseivel – mindörökre. Kashif bevándorló, Béla ápolója és „ördögi őrizője”, immár tíz éve. Ez a könyv az ő történetük.

3 megjegyzés:

  1. 4 éve olvastam a könyvet, és az a szomorú tanulsága, hogy ez a történet nem igazolja, hogy a szeretet mindent legyőz. Nagyon dühös voltam a végén, tehetetlenségből fakadó düh, hogy nem ér semmit, ha szeretünk valakit, a másik oldalon meg nem számít, hogy szeret.
    Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a történet hazugság, csak manipulálja az olvasót az érzelmei által. Ha ugyanis szeretünk valakit, a legkevésbé akarunk meghalni, még a szenvedéseket is, vagyis a keresztre feszítést is vállaljuk, hogy szerethessünk.
    Nagyon eltolja valaki, mégha ért is a tollforgatáshoz, de nem ért az emberekhez, nem ismeri az emberek igazi mozgatórugóit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elnézést, hogy csak most reagálok a kommentedre :)

      A történet valóban nem igazolja, hogy a szeretet mindent legyőz, de azt gondolom, az irodalomnak nem is ez a feladata. Így szerintem azzal, hogy az író nem adott happy endet a sztorinak, nem tett hazugságot az olvasó elé, illetve én nem éreztem így. Egy perspektívát mutatott, amit vagy befogadhatónak tartunk vagy nem. Bár ez szerintem szintén nem ilyen fekete vagy fehér. Ahogy írtam is, ezt az élethelyzetet nem igazán tudom megítélni (sem elítélni), mivel nem vagyok benne, nem élem át, így fogalmam sincs, én hogyan döntenék.

      Valószínűleg egyébként nekem is azok a gondolatok forogtak a fejemben, amiket Te is írtál, és alapesetben én sem ebben a döntésben látom a kiutat :) És nagyon köszönöm, hogy leírtad a véleményed :)

      Törlés
    2. Kedves Patrícia, kicsit féltem elküldeni a korábbi kommentem, mert felidéződtek bennem az emlékek, és azzal viaskodtam közben magamban, hogy én sem tudom megítélni jól azt az élethelyzetet, csak érzem, hogy tiltakozik bennem az életösztön.
      Ezen kívül sok valós történetet ismertem és olvastam már testi fogyatékkal élőkről.
      Volt egy vak zongoratanár ismerősöm, aki a lányomat tanította. Sokat volt nálunk, és több éven keresztül kísértem az életét figyelemmel. Mindaddig elég optimistán vette az akadályokat, míg egy nagy szerelmi csalódás véglegesen megfordította ezt a életszemléletét. Utána még 20 évig élt az anyukájával kettesben, de örök hiányérzetben, amit a szeretett lény után érzett. Amikor meghalt az anyukája, azután ő is nem sokára szív elégtelenségben elment.
      Szerintem a szerelem egy nagy ajándék minden esetben, ami életet ad. Sokan nem is tudják mekkora kincs ez, hiszen ezt nem tudjuk előidézni parancsra, az vagy jön, vagy nem. :)

      Törlés