Könyvhéten jártam

Könyvheti csoportkép :)

Ez az év különleges. Sok egyéb mellett könyves szempontból is mindenképp. Április végén először utaztam fel a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, míg az elmúlt hétvégén a Könyvhét szombati napjára, szintén első ízben. A Könyvfesztivál hatalmas élmény volt, így a Könyvhétre indulás reggelén lényegében semmi gondot nem okozott a korai kelés. Az elindulás persze igen, de ez mindig így van: ha az átlagnál valamivel több időm van a készülődésre, akkor tuti, hogy elszöszölök valami kis aprósággal. Mázli, hogy a dedikálásra váró könyvkupacomat már előző este becsomagoltam a hátizsákomba!

A PIM standjánál beszerzett apróságaim

A lényeg viszont, hogy sikerült a vonat indulása előtt pár perccel begördülni a dombóvári vasútállomásra, és volt akkora szerencsém, hogy senki nem állt sorban a jegypénztárnál. A 6:58-as vonat így velem a fedélzeten suhant a főváros felé. A Keletinél, ahogy a Könyvfesztiválon, Virág várt rám, és egész nap velem is maradt, amiért innen is millió köszönet - imádok veled könyves eseményekre (is) járni :) Már tíz óra körül kiértünk a Vörösmarty térre, s mivel a dedikálós események csak tizenegykor kezdődtek, így bőven volt időnk felfedezni a terepet. Első körben a Petőfi Irodalmi Múzeum standjánál sikerült lecövekelni, és hosszas válogatás és mérlegelés után néhány irodalmi relikviával felszerelkezni: kulcstartó, könyvjelző, kitűző és tükör! Mind kedvenc lesz. Kicsit (nagyon!) bánom, hogy az írók-költők aláírásait felvonultató vászontáskát ott hagytam, legközelebb nem követem el ezt a hibát. 

Dolák-Saly Róbert dedikálja a könyvem, mármint az övét

Tizenegy előtt pár perccel megkörnyékeztük a Libri standját, ugyanis Dolák-Saly Róbert dedikálta Én vagyok a kedvenc állatom c. kötetét. Hatalmas kedvencem, a szerző és a könyv is. Míg várakoztunk, Virág is beleolvasott versekbe, és tök jó volt látni azt a derűt az arcán, amivel én is forgattam a könyvet pár hónapja. A személyes találkozás Dolák-Saly Róberttel pedig szuper élmény volt, remélem, lesz még rá alkalom! A Könyvfesztiválos tömegből kiindulva, kicsit aggódtam, hogy itt is hasonló tényezőkkel kell megbirkóznunk, és nem fogunk odaérni az ugyanakkor dedikáló szerzők valamelyikéhez. Szerencsére - talán a hatalmas programkínálat, a nagyobb tér miatt - kellemes meglepetés ért, így az ugyancsak tizenegykor dedikáló Kartali Zsuzsához is kényelmesen átsétáltunk. Ezután megpihentünk az oroszlános kútnál, néztük a gyerekek játékát, élveztük a napsütést.

Lackfi János "dedikül"

Némi kellemetlenség is vegyült a dolgokba, úgy tűnt ugyanis, a telefonom aznapra felmondta a szolgálatot. Szerencsére, csak úgy tűnt, és pár óra múlva megint felhőtlenül csatangolhattunk a kiadói pavilonok között. Dedikáltató túránk következő állomása a Helikon Kiadó standja volt, ahol Lackfi Jánossal találkozhattunk. Az Ilyenek a magyarok sorozat eddig nekem sajnos kimaradt, és egy darabig ez így is marad. Részben. Az utolsó részt szereztem be a kiadónál (az első részből sajnos már nem találtak, így tök logikus módon, elkezdem a végéről). Szóval, az Egy a ráadás és a Verslavina példányaim kaptak egy-egy roppant szórakoztató és szeretetteljes ajánlást a szerzőtől. Ezúton is nagyon köszönöm!

Eljött az ebédidő, tekintve, hogy ekkor már fél három magasságában jártunk, talán már el is telt. Míg ebédeltünk, a fővárosra leszakadt az ég, nem kis kétségbeesésemre. Egy idő után, mikor csendesedni látszott a zuhé, visszamerészkedtünk a térre. A Librinél épp Fábián Janka dedikált, így a Búzavirág és Az utolsó boszorkány történetei is kapott egy-egy aláírást.

Menyhért Anna dedikál a csepergő esőben :)

Mivel még nem igazán hagyott alább az esős idő, behúzódtunk az Athenaeum és a General Press Kiadó közös standjához, itt átvettem Menyhért Anna Egy szabad nő c. kötetét. Nem sokkal ezután maga a szerző is megérkezett. Próbáltam ugyan optimistán állni az időjáráshoz, végül mégsem volt túl kegyes hozzánk, így Menyhért Anna is szemerkélő esőben, de széles mosollyal várta az olvasókat. Az Erdős Renée kötet mellett a Női irodalmi hagyományt is magammal vittem, így újabb két aláírással, és egy remek élménnyel lettem gazdagabb. Nagyon köszönöm! A kis aláírásgyűjtő körutam Kalapos Évánál zárult. Még mindig csepergett, és a Massza picit meg is ázott, de nem is ez volt az igazi meglepetés, hanem hogy Évával milyen jót beszélgettünk. Számomra nagyon tanulságos volt. Egyrészt (nyilván) szóba került a Massza, ami talán az egyik legmegrázóbb olvasmányom volt a témában, másrészt pedig örültem, hogy több dolgot is hasonlóan látunk a gyerekekről és a világukról. Szóval, köszönöm az élményt, és bízom benne, hogy lesz még rá alkalom, hogy folytassuk a beszélgetést!

Maximos beszerzések

A nap végéhez közeledtünk, legalábbis az én budapesti jelenlétem szempontjából. A Maxim standjánál még átvettem négy könyvet, kettővel már turnéztunk, kettő pedig még turnéra vár. Picit elfáradtam, picit kezdtek leszakadni a vállaim, viszont egy rendkívül élménydús nap állt mögöttem. Nagyon boldog vagyok, hogy lehetőségem volt ezen a napon részt venni, jó volt látni a szerzőket, a kiadókat, az olvasókat, a blogturnés társak közül néhányakat, a csajokat, akikkel a Böszörményi-dedikáláson beszélgettünk még a Könyvfesztiválon, és úgy általában: jó érzés, hogy a könyvekre, az olvasásra igenis van igény és kereslet, és hogy ilyen fantasztikus programokkal tudnak előrukkolni a szervezők. Bízom benne, hogy jövőre is részt tudok majd venni egy-két nap az eseményen, mert tényleg csodálatos élmény volt ez számomra!


KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK
Dolák-Saly Róbert: Én vagyok a kedvenc állatom
Kalapos Éva: Massza
Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej
Könyvfesztiválon jártam
Menyhért Anna: Egy szabad nő
Szabó T. Anna-Lackfi János: Verslavina