„Köd, majd napsütés, csodálatos nap!”

"Az 1775-ös év kemény telet hozott. November 11-én a természetbúvár Gilbert White azt a megfigyelést tette, hogy hampshire-i falucskája, Selborne körül a fák már csaknem az összes levelüket lehullatták. „A fák kezdenek mezítelenre vetkőzni” – jegyezte be naplójába. Tizenöt mérföldre onnan, a dombvidék Steventon nevű falujában, miközben az utolsó levelek is lehulltak, hetedik gyermeke születését várta nap mint nap a lelkész felesége. Harminchat éves volt, és tizenegy éve asszony. Négy erős kis lurkó szaladgált a lelkész házában meg hátul a gazdasági udvarban és a melléképületek körül a nagy kertben, melyet a szántóföld, illetve az erdőség határolt. A legnagyobb fiú tízéves korában már jelét adta tanulékonyságának; éppúgy szerette a könyveket, mint az édesapja; az egyetlen kislány, Cassy pedig folyton csacsogott, miközben követte az anyját mindenhová bent is, meg kint is; a tehenekhez, a csirkékhez és a kacsákhoz. Cassy januárban lesz hároméves. A házban a családfő szobáján kívül ritkán volt teljes a nyugalom. Teltek a novemberi napok, beköszöntöttek az esők, és a fiúk beszorultak a házba; a hónap végén már délután háromkor sötét volt odabent, és sietni kellett az étkezéssel is, ha nem akartak még gyertyát gyújtani. De a baba csak nem jelentkezett.”

Hogyan is indítsam a blogom? Úgy, ahogy egy jó könyvtől szigorúan elvárnám? Az első szavaktól kezdve magvas gondolatokkal szórakoztasson, kapcsolja ki a külvilágot, és ragadjon magával?

Ugyan!

Én nem vagyok író.

Csak talán. Egy picit.

Úgy, ahogy mindenki más.

De akkor hogy kezdjem?

Illenék bemutatkozni, ha jól sejtem. Talán valahogy így: „Kedves Olvasó, Patrícia vagyok, tizenéves koromban megpróbálkoztam az újságírással, rövid ideig blogoltam is itt-ott, aztán meguntam, mert nem lehetett teljesen az enyém. Ez most az lesz. Teljesen és egészében. És persze a Tiéd is, ha olvasod, ha egy picit befogadod. A Tiéd is lehet, és ez benne a nagyszerű!”

Igen-igen, alakulgat.

Aztán kellene valami jó név. Hm. Lássuk csak! Szeretnék írni arról, ami foglalkoztat (másról hogyan is írhatnék), hogy milyen impulzusok érnek, hogyan gondolkodom egyes témákban, hogy látok bizonyos dolgokat. Ide tartozhat akár egy Eurovíziós dalverseny, vagy bármilyen sportesemény, melyben – úgy érzem – „érintett” vagyok: itt elsősorban a magyar sikersportokra gondolok, illetve a teniszre (értsd: Roger Federer). Tehát, minden, amit látok és meglátok, és amit érdemesnek is tartok megmutatni. SZEM! – ez volna a blog „naplósabb” része.

Imádok olvasni, és egyre inkább megrögzött könyvgyűjtővé avanzsálok. Figyelem a könyves akciókat, nagyon szeretek antikváriumokban vásárolni, és a könyvtári selejtezős eseményeken is igyekszem megjelenni. Idén jó néhány kötethez sikerült nagyon jó áron hozzájutnom, és akad néhány száz évnél is idősebb példány a könyvtáramban (ezekről is lesz szó a későbbiekben). De persze, nem csupán beszerzem a könyveket, el is olvasom őket. Különösképp a XIX. századi klasszikusokat, illetve századfordulós és XX. század első felében írt szövegeket, no és persze naplókat bújok szívesen, de az utóbbi időben egyre több kortárs kötet is kezembe akadt. Szeretem megfogalmazni az olvasói élményeimet. Nem kritizálni. Értékelni. A saját értékrendem szerint. Hogy feltenném-e a kötetet a „legfelső polcra” (itt sorakoznak a kedvencek), vagy jó helyen van a legalsóban is. BETŰ! – ez lesz a blog könyves blokkja.

Az olvasás (na jó, és persze egyetemi tanulmányaim) világította meg számomra, hogy milyen keveset tudok a nőtörténetről, a női irodalom kibontakozásáról, a nőnevelésről. Úgy érzem, ez a varázslatos világ, melybe apró ablakokon már sikerült betekintést nyernem, teljesen kimarad az oktatásból, s elég félelmetes belegondolni, hogy nőként is nagyon kevés dolgot tudok saját „történelmemről.” De igyekszem behozni a lemaradásom. Lassan több nőirodalmat olvasok, mint nem-nőit. És teljesen odavagyok érte. Tehát, a harmadik komponens mindenképpen: a NŐ! – félreértés ne essék, ez nem a feminista blokk. Na jó, talán egy picit igen.

SZEM-BETŰ-NŐ! Azt hiszem, meg is volnék.

Nos, valahogy ilyen kis szösszenetek előzték meg e blog létrejöttét.

Mindig is szerettem volna egy saját kis „internetes kuckót” magamnak, melyet megoszthatok az éppen erre járóval. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki valamilyen formában bíztatott abban, hogy érdemes lenne a Szembetűnő oldalt életre hívni! Bízom benne, hogy aki betér hozzám, találni fog magának kedvére való olvasnivalót. Természetesen minden építőjellegű kritikát és ötleteket (akár témákra vonatkozóan is) szívesen fogadok. Hiszen még kezdő vagyok.

Na, jó – na, jó. Eddig megvagyok. De melyik napon kezdődjön el ez az egész?

Áh, egyértelmű!

„Eljött a december is megfázásokkal, lázas betegségekkel. Kemény fagy lett, a kacsaúsztatókra jégpáncél borult, elég vastag ahhoz, hogy a fiúk csúszkálhassanak rajta, majd 16-án White ezt jegyezte föl: „Köd, majd napsütés, csodálatos nap!”

Ez a december 16-a volt Jane Austen születésének napja.”

Szeretettel,

Patrícia

Dőlt betűs idézetek:

Claire Tomalin: Jane Austen élete. Európa könyvkiadó. Budapest, 2010. 13-14. oldal