Restart

A Szembetűnő öt éves története során először tartottam hosszabb lélegzetvételnyi szünetet, amire viszont – úgy érzem – nekem és a blognak is nagy-nagy szüksége volt. Olykor sajnálunk, vagy egyszerűen csak nem tudunk időt szakítani arra, hogy kilépjünk kicsit egy megszokott gyakorlatból, mert haladni kell, mert mi lesz a következménye, mert mi lesz, ha már nem lesz erőnk visszatérni. Számomra ezt a dilemmát részben megkönnyítette, hogy a blog működése úgymond nem létkérdés, illetve az is, hogy az elmúlt hónapok meglehetősen dolgosan teltek, így gyakorta még az olvasásra is nagyon nehezen szakítottam időt – ha egyáltalán szakítottam. Kiderült, hatalmas szükségem volt arra, hogy egy picit a blog „üzemelése” nélkül, kicsit eltávolítva magam a napi rutintól, átgondoljam, mit is jelent számomra ez az egész, hogyan tudnám folytatni, egyáltalán akarom-e.

Bár ez utóbbi nem is igazán merült fel komoly dilemmaként bennem, mégis érdemes a legalapvetőbb kérdéstől kezdeni. 2014 decembere óta rengeteg minden történt velem, aminek a Szembetűnő aktív részese/szemtanúja volt. Végigcsináltam a tanári gyakorlatot, szakdolgozatot írtam, diplomáztam, mélypontra kerültem, aztán a doktori képzés úgy rántott be a "felnőttek világába", hogy egy kicsit még mindig tudtam élvezni az egyetemista létet. Az öt és fél éves tanárképzés és két diploma után először. Ez persze csak az életem egyik fele, de már ez is épp elég kalandos volt ahhoz, hogy hasson a Szembetűnőre. Így a blog valahol mégiscsak lenyomatát képzi az életem fontos időszakának, s valóban nem is kérdés, hogy lehúzhatom-e csak úgy a rolót. Egyszerűen azért, mert nem akarom lehúzni, mert introvertált kis lelkemnek olykor szüksége van arra, hogy megmutassa magát, és valamilyen nyomot hagyjanak maguk mögött a gondolatok.

Minél többet gondolkoztam, mérlegeltem az őszi szünet alatt, annál inkább megerősödött bennem, hogy a legnagyobb demotiváltságot a kényszer okozta számomra. Hogy az utóbbi időben már nem azért vettem a kezembe egy-egy könyvet (még azokat sem, amiket valóban nagyon vártam), mert át akartam magam adni az olvasás örömének, hanem azért, mert tudtam, hogy határidőre írnom kell róla. El is havazódtam a recenziós példányokkal, nem tudtam lépést tartani önmagammal, azt éreztem, hogy állandóan magyarázkodom magamnak/a bloggereknek/nektek. Én nem emiatt kezdtem el blogolni, nem ez motivált. Emlékszem, a beköszönő bejegyzésem olvasottságának emelkedését tátott szájjal figyeltem. Nagyjából egy ötvenes kattintásra gondoltam, de seperc alatt ennek sokszorosát láttam a számlálón. A Szendrey Júliás írásom olvasottsága pedig gyakorlatilag egy évnyi reményemet szárnyalta túl néhány nap alatt. Az utóbbi bő egy évben ez hiányzott. Nem értsetek félre, nem maga az olvasottság vagy a kattintások száma, hanem az örömírás. Hiszek abban, hogyha valamit tényleg őszintén és nem megszokásból vagy kényszerből csinálok, az nemcsak nekem ad sokkal többet, hanem az olvasóknak is.

Itt tartok tehát most. Eredetileg december küszöbén megírva a bejegyzést, s mégis inkább az ötödik születésnapra időzítve azt. Néhányan már biztosan érzékeltétek, hogy számomra fontos dolgokat, szeretek fontos dátumokhoz, napokhoz kötni. Ezért nem tudok hónapokban vagy hetekben gondolkozni, és néhány hónap/hét után ezért fuccsolt be minden heti/havi rendszerességgel jelentkező posztom. Periódusokban, időszakokban tervezek, melyek nem feltétlenül követik a naptár változásait. De vissza a lényeghez. December 16., a Szembetűnő születésnapja, amit - ugye - Jane Austen születésnapjára időzítettem. Ez jelzi most a blog feléledését, meg persze azt, hogy nem adom a Szembetűnőt, nem ígérgetek, egyszerűen csak csiszolódunk egymáshoz (a blog, ti és én). Arról írok, amiről szeretnék, sokkal kevesebb kötöttséggel, olyan témákkal, amik valóban megérintenek. Ha a témához könyv is társul, ha egy könyvhöz jó téma társul, hát éljen-éljen! Remélem, továbbra is velem tartotok ezen a folyton változó úton, s olykor-olykor közösen is el tudunk merülni egy-egy könyvben, témában.

Szeretettel,

Patrícia

Őszi szüneten a Szembetűnő blog

Kedves Olvasó!

Ősszel szabadságomat töltöm, így nem kerül fel bejegyzés a blogra. Bátran nézelődj, szemezgess az eddigi könyves élménybeszámolók között,  sok-sok szeretettel, és - remélhetőleg - új lendülettel várlak vissza új tartalommal decemberben! :)

Szeretettel,

Patrícia

Kép forrása

4+1 kötet Freddie Mercuryról

Forrás

Freddie Mercury az egyetemes zenetörténelem meghatározó, megkerülhetetlen alakja. A 2018-ban bemutatott, négy Oscar-díjjal jutalmazott Bohém rapszódia pedig ismét reflektorfénybe helyezte őt, s a Queen zenéjét. Egy (vagy több?) olyan generációt vonzott a Queenhez és legendás énekeséhez, akiknek személyesen már nem is volt alkalma átérezni, megélni egy koncertet vagy épp egy új dalt. Aztán egy kicsit talán mégis, hiszen nemrégiben előkerült egy eddig nem ismert Mercury-dal. A film előkészületeinek hírére borítékolható volt egy új életrajzi könyv is, mely hazánkban a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, s eredeti címe (Somebody To Love) helyett a magyar fordítás a Bohém rapszódia címet kapta. Az én olvasmányaim között ez volt az első Mercury-életrajz, s gyakorlatilag totálisan lenyűgözött. Ennek apropóján pedig összeállítottam egy várólistát a hazánkban eddig megjelent Freddie Mercuryval foglalkozó életrajzokból, amit most - a megjelenés időrendjében - meg is mutatok nektek, egyben ajánlom figyelmetekbe a Bohém rapszódiát is. Ha szerinted kimaradt valami a listáról, vagy van olvasói élményed bármelyik kötetről, ne habozz megosztani!

A megmarketingelt Mr. Darcy és Jane Erstwhile vakációja

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában és Palásthy Ágnes fordításában, az Austen-rajongók örömére 2014-ben jelent meg hazánkban Shannon Hal Austenland - Vakáció Mr Darcyval  limonádéja, mely a nyári forróságban különösen kellemes kikapcsolódást nyújthat a régensi hangulat kedvelőinek.

Shannon Hale: Austenland

Könyvmolyképző Kiadó, 2014, 240 oldal

Fordította: Palásthy Ágnes

Csillagérték: 8

Ha valami Jane Austen, jöhet! Ezt elég sokan tudják rólam, s így is akadtam rá az Austenlandre néhány éve. Egy egyetemi csoporttársam szegezte nekem a kérdést, láttam-e már a filmet, és mi a véleményem róla. Én meg hirtelen nem tudtam mit mondani, mert bár már terveztem egy ideje, hogy megnézem a filmet, akkor még nem kerítettem rá sort. Már csak azért sem, mert akkoriban épp nagyon sok (és silány) Austen-próbálkozást olvastam, amiben picit megcsömörlöttem. Pedig – mondta a csoporttársam – nagyon meglepő fordulat van a sztoriban, nézd meg! Úgyhogy megnéztem. A könyvet viszont csak évekkel később olvastam, így – szokásomhoz híven – elkerülhetetlen, hogy egy picit összehasonlítsam a regényt és az adaptációt.

Podhorányi Zsolt: Dámák a kastélyban

A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2018 végén Podhorányi Zsolt lenyűgöző albuma, melyben betekintést enged a 19-20. századi magyar kastélyok dámáinak mindennapjaiba, melyek korántsem a kényelmes korzózásban és szalonéletben merültek ki.

Podhorányi Zsolt: Dámák a kastélyban

Kossuth Kiadó, 2018, 256 oldal

Csillagérték: 9

A dualizmus társadalomtörténeti, nőtörténeti és művelődéstörténeti szempontból számomra lenyűgöző időszak, így talán nem meglepő, hogy nagyon tudok lelkesedni minden olyan, elsősorban a női művelődésre, szerepvállalásra fókuszáló munkáért, ami nem a fejünkben általánosan megjelenő történelemképet/történelemről való gondolkodás tényezőit (nagy uralkodók, évszámok, hadtörténet és politikatörténet) világítja meg, hanem a mikrotörténelmet, az egyén szintjén való történeti változásokat, a mindennapokat körbelengő korszellemet. Podhorányi Zsolt kötetét annak reményében lapoztam fel, hogy sok-sok új információval és kutatással gazdagodom a dualizmus kori hölgyek mindennapjairól.

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

2019 tavaszán jelent meg a Libri Kiadónál Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című regénye, amely olyan kemény témákat feszeget, mint a családon belüli erőszak és a pedofília. 

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Libri Könyvkiadó, 2019, 213 oldal

Csillagérték: 10

Bátorság-e az igazságról írni? Ez a kérdés kavarog bennem Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz kötetének végéhez járva, miközben az utószóban belém hasít a fájdalom. „Ez a regény tehát igaz történetek alapján íródott. (…) Minden egyes aktus megtörtént valakivel.” Vagy talán az a megfelelőbb kérdés: miért bátorság az igazságról írni? Miért bátorság tükröt tartani a társadalom mételyeinek, azoknak a gyarlóságoknak, amiket generációktól, nemektől, történelmi koroktól és társadalmi rétegektől függetlenül cipelünk magunkkal, fertőzve az újabb és újabb életeket? Első találkozásom a szerzővel nagyon mély nyomot hagyott bennem – talán tudat alatt ezért is halogattam olyan sokáig az olvasást. Biztos voltam benne, hogy egy olyan történet lapul a sejtelmes kemény fedél alatt, ami nagyon megérint.

Mindent a emberi testről

Tovább kalandozunk a Bookline Könyvek új, Izgalmasan és látványosan című sorozatában. A pszichológia tudománya után ezúttal az emberi test lenyűgözően izgalmas világában mélyedhetünk el, ahol az érdekes és laikusként is emészthető információk rendkívül látványos módon tárulnak elénk. A gazdagon illusztrált, gyönyörű kötetből minden fontosat megtudhatunk arról a különleges gépezetről, ami születésünktől halálunk napjáig otthont ad nekünk. 

Wendy Horobin, Andy Szudek, Miezan van Zyl (szerk.): Mindent az emberi testről

Bookline Könyvek, 2019, 256 oldal

A Mindent a pszichológiáról c. kötet után nem sokkal újabb izgalmas kalandokba vágtam, s a lelki-pszichés folyamatok után az ember testi működése felé vettem az irányt. A két enciklopédiát nagyjából egymás után/mellett forgattam, úgyhogy a könyvek végére érve már-már kezdtem úgy érezni magam, mint aki megfordult már egy biológia órán életében (e szerintem nem csak az én biológia utáni lelkesedésem mutatja…).