A megmarketingelt Mr. Darcy és Jane Erstwhile vakációja

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában és Palásthy Ágnes fordításában, az Austen-rajongók örömére 2014-ben jelent meg hazánkban Shannon Hal Austenland - Vakáció Mr Darcyval  limonádéja, mely a nyári forróságban különösen kellemes kikapcsolódást nyújthat a régensi hangulat kedvelőinek.

Shannon Hale: Austenland

Könyvmolyképző Kiadó, 2014, 240 oldal

Fordította: Palásthy Ágnes

Csillagérték: 8

Ha valami Jane Austen, jöhet! Ezt elég sokan tudják rólam, s így is akadtam rá az Austenlandre néhány éve. Egy egyetemi csoporttársam szegezte nekem a kérdést, láttam-e már a filmet, és mi a véleményem róla. Én meg hirtelen nem tudtam mit mondani, mert bár már terveztem egy ideje, hogy megnézem a filmet, akkor még nem kerítettem rá sort. Már csak azért sem, mert akkoriban épp nagyon sok (és silány) Austen-próbálkozást olvastam, amiben picit megcsömörlöttem. Pedig – mondta a csoporttársam – nagyon meglepő fordulat van a sztoriban, nézd meg! Úgyhogy megnéztem. A könyvet viszont csak évekkel később olvastam, így – szokásomhoz híven – elkerülhetetlen, hogy egy picit összehasonlítsam a regényt és az adaptációt.

Részlet a filmből

A poént talán annyira lelőhetem, hogy sem a könyv, sem a film nem fog meglepő fordulatot tartogatni azok számára, akik ismerik a Büszkeség és balítéletet. Az Austenland fő vonala ugyanis egy Büszkeség és balítélet átirat. A kerete viszonylag mókás. A húszas évei végén(?) járó Jane (mert mi más lehetne a neve, ugye) megszállott Austen-fan, odavan Lizzy és Darcy történetéért, és magától értetődően imádja is a századokkal korábban élt fiktív angol úriembert – így az is természetes, hogy egy életnagyságú Colin Firth bábu áll a szobájában, melynek minden berendezési tárgya régensi hangulatot és túláradó Austen-imádatot áraszt.

@szembetuno_blog

Jane egy örökség nyomán ráakad álmai lehetőségére: egy igazi régensi nyaralás egy kastélyban, 19. századi körülmények, társadalmi viszonyok és etikett, korhű környezetben. Kihagyhatatlan! Azzal persze nem – feltétlenül – számolt, hogy a 21. századi örökséget átkonvertálva az 1800-as évek társadalmi viszonyaiba, Miss Erstwhile-ként a befogadott rokon státuszban töltheti el álmai vakációját, mint ahogy az sem volt benne a pakliban, hogy a nyaralás talán számára rejtegeti a legtöbb kalandot és érzelmi hullámvasutat. A szálakat ugyan az Austenland üzemeltetője, Mrs Wattlesbrook irányítja, bizonyos körülmények azonban nem az ő forgatókönyve szerint alakítják a vakációt.

Jelenet a filmből

Jane-hez rögtön a nyaralás elején csatlakozik Miss Charming, a dúsgazdag, szerethetően naiv és butácska dáma, aki mindenféle kalandban benne van, s akit Jennifer Coolidge zseniálisan alakít a filmben. Egy másik hölgy, Lady Amelia Heartwright, Austenland visszatérő vendége pedig már a kastélyban fogadja az új vendégeket. Mit sem érne azonban egy 19. századi kaland facér és kevésé facér fiatalemberek nélkül. Mr Nobley a savanyú, kiismerhetetlen, magát a többieknél többre tartó úriember egyáltalán nem kelti úriember hatását Jane-ben, nem úgy az udvari mindenes, Martin, akivel hamarosan közeli kapcsolatba kerül. Az adaptációban – a BB-fanokkal összekacsintva – feltűnik még Rupert Vansittart, aki a Büszkeség és balítélet 1995-ös adaptációjában Mr Hurstöt alakította, s aki Mr Wattlesbrookként is hasonló szerepben tündököl. S ha már itt tartunk, a Mr Nobley-t alakító J.J. Feild sem lehet ismeretlen az Austen-fanok számára, hiszen A klastrom titka adaptációjában ő alakította Mr Tilney-t. 

Keri Russel (Jane) és J.J. Feild (Mr Nobley) az adaptációban

De itt be is fejezem a cselekmény és karakterek leírását. Az Austenland nem ad különösen nagy olvasói élményt, s az adaptáció sem különösebben nagy durranás, de nem is kell annak lennie. A történet szépen építkezik, mindenféle Austen-sallangot tartalmaz, amit tartalmaznia kell – néhol a giccsig fokozva azt. A karakterek változatosak, s nem feltétlenül ismeretlenek, hiszen mindenki megfeleltethető egy-egy BB-szereplőnek, ami viszonylag gyorsan fel is fedezhető. Így maga a történet gyorsan kiismerhetővé és kiszámíthatóvá válik. A sztori egy kedves limonádé, amit minden bénaságával egyszer-egyszer jó elővenni, mert egy picit kikapcsol, s más funkciót nem is feltétlenül kell betöltenie.