Bródy János: A dal ugyanaz marad

Gyerekkorunkban sokféle mondókát, verset és dalt tanulunk meg. Ezek a mondatok és dallamok gyakorta emlékképekként raktározódnak el a lelkünk egy fiókjában, melyet felnőttként olykor teljesen váratlanul és véletlenül húzunk ki. Nem is azt kerestük…aztán valahogy rájövünk: mégis ott rejtőzik a válasz.

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Móra Könyvkiadó, 2024, 72 oldal

Csillagérték: 10

A versekkel elég hullámzó a viszonyom, a dalszövegek között pedig mintha egyre ritkábban találnánk olyat is, melyek mondanak is valamit, nem csak beszélnek. De vannak kivételek. És vannak olyan kivételek is, mikor a vers és a dalszöveg kézen fogják egymást és tanítanak valamit. Valamit az élet nagy dolgairól.

Fekete István: Tüskevár

Fekete István történetei észrevétlenül ivódnak az olvasmányműveltségünkbe – ez az, amit két könyv sorjában olvasása után megállapítottam. Persze, talán a két legismertebbel kezdtem. Vuk és Tüskevár. A gyermekkor és az ifjúkor. S hogy mindjárt egy beismeréssel kezdjek: „ifjúként” egyáltalán nem szerettem a Tüskevárt.

Fekete István: Tüskevár

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 9

Tutajos, Matula bácsi és a többiek kalandjait nem igazán éreztem magamhoz közel. Fiúkról szóltak, velük történhettek izgalmas vagy suta dolgok, miközben én apukámmal jártam pecázni, a dédi papához a górén játszani vagy a papámmal traktorozni. Ne értsetek félre, szerintem nem voltam „fiús lány”, de nem éreztem és soha nem is éreztették velem kicsiként, hogy a hagyományosan fiús dolgokhoz nekem semmi közöm.