Állítólag,
igazi olvasómágnes, ha egy könyv címében szerepel Párizs, ha a borítón
megjelenik az Eiffel-torony vagy egy klasszikus sikkben pompázó női alak
háttal. Aki igazán biztosra akar menni, a kezében még elhelyez egy nagy koffert
és/vagy egy pólyás csecsemőt. Az se baj, ha a fülszöveg megemlíti, hogy a
történetben fontos szerepe van a holokausztnak.
Kristin Harmel: Egy lány Párizsban
Maxim Könyvkiadó, 2024, 400 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Csillagérték: 8
Nos,
az Egy lány Párizsban egyértelműen ellő jó néhányat a fentiek közül, de ha végigtekintek
az eddigi, hasonló tematikájú és borítójú olvasmányaimon (s most, hogy eszembe
jut: ez utóbbiból lehet, hogy készítek egyszer egy összeállítást), általában
nem szoktam mellényúlni. Az van ugyanis, hogy bármennyire horkanunk fel a „tuti
recepten” és a történetek naiv egyszerűségén (ez utóbbiba azért szerencsére
tényleg ritkán bökök rá), az élet valahogy úgy hozta, hogy szinte minden
történethez tud valaki személyes történettel kapcsolódni. Egészen biztos vagyok
benne, hogy Kirstin Harmel regényével sincs ez másként.
Az
Egy lány Párizsban – bár tény, hogy nagyon is megkapó a borítója – elsősorban a
második világháborús sisterhood-vonal felvillantásával vonzott magához. Egyre inkább
keresem azokat a második világháborús, vagy 20. században játszódó regényeket
(legyenek azok fiktív szórakoztatók, vagy valós eseményeken nyugvók), melyekben
a női energiák, történetek és a női összetartás dominál. Tavaly több ilyenre is
sikerült rátalálnom, ilyen A remény könyvtára vagy a Jane nyomában – most pedig (reményként) itt van az Egy lány Párizsban. A történet 1939-be kalauzolja az olvasót
Párizsba. Az ekkor még idillinek ható környezetben megismerkedünk a várandós
Elise-szel és a szintén (immár a negyedik) babát váró Juliette-tel. A két nő
egy véltelennek köszönhetően barátkozik össze, s egyik pillanatról a másikra,
sorsközösséget alkotva válnak egymás mindennapjainak részévé. Juliette egy, a
képzeletben egy varázsdobozra hasonlító könyvesboltot vezet férjével, míg Elise
a művészvilágból érkezik. Férje elismert festő, aki a kezdeti lángoló szerelem
után egyre nárcisztikusabbá válik, s a családi nyugalomra való törekvés helyett
a politikai ideológiák kebelezik be. Elise szintén művész, a szobrászatban
alkot, noha támogatottsága – nem meglepő módon – jelentéktelen a férjéé mellett.
„Mindig
is hittem abban, hogy a könyvek egyszerűen papírra vetett álmok, amik oda
visznek minket, ahová leginkább mennünk kell.”
1939
őszén kirobban a második világháború, Elise és Juliette pedig szinte testvérként
nevelik kislányaikat. A németek előrenyomulásával azonban egyre fogy a levegő,
kezdetben a zsidók, majd mindenki más körül. Elise férje szocialista elveivel
sodorja bajba a családját, így nincs más lehetőség, mint a menekülés. Juliette
vállalja a szerepet, hogy három gyermeke mellé befogadja Elise hamis iratokkal
rendelkező lányát, Mathilde-ot. A cselekménysort innen két síkon ismerhetjük
meg. Egyrészt Elise-szel tartunk a száműzetésbe, ahol hátrahagyott, biztonságba
adott zsidó gyermekek gondozását vállalja, másrészt pedig a párizsi könyvesboltba
szorult család, illetve Juliette tragédiáját követhetjük nyomon. Egy nap
ugyanis egy eltévedt bombatalálat porrá zúzza a könyvesboltot, Juliette férje
és fiai életüket vesztik, Juliette-et pedig – miközben a romok alatt az egyetlen
túlélő gyermeket pillantja meg – hatalmába keríti az az önzőnek ható érzés,
hogy Lucie, a saját lánya legyen az, aki épp felé sétál. Anya és lánya végül
New Yorkban telepedik le, és hosszú, hosszú évekre elfelejtik Elise-t. De
persze, ahogy lenni szokott, a kocka mindig fordul…és mindent megváltoztat.
„Szerintem
a szerelem mindig nehéz, mert megkívánja tőlünk, hogy elveszítsünk magunkból
egy darabot azért, hogy sokkal többet kapjunk (…). De hiszem, hogy bármit is
adunk fel, a végén megéri, ha olyasvalakinek adjuk a darabokat, aki ugyanolyan
szenvedélyesen szeret minket viszont.”
Harmel
regénye sodró lendületű elbeszélés, melyben egyszerre jelenik meg a két
világháború közötti francia művészvilág bomlottsága, szertelensége, a zsidó
gyermekek és családok, valamint a hátország tragédiája. A döntéseké, melyek nem
csupán egy életre, hanem generációkra megpecsételték az életről, a fájdalomról,
a kimondatlan titkokról való gondolkodást, a traumákat. Az abból való kilépés
nehézségeit és lehetetlenségeit. Az elvesztett gyermekkor, az elvesztett élet
felfoghatatlanságát. Megkedveltem Harmel stílusát, kifejezetten szerettem az
amerikai epizódokat, annak ellenére is, hogy teljesen egyértelmű volt a regény
végkimenetele. Nem kifejezetten sisterhood-regény, mint ahogy számítottam rá,
de könnyed, néhol felszínes stílusa – mely talán erős történelmi korszak- és
háttérismeret mellett működik jobban – egészen komoly morális kérdéseket is
boncolgat.
Blogturné Klub
Kristin
Harmel legújabb, szívhez szóló története ezúttal az anyaság köré épül. Elise és
Juliette életét a párizsi támadások alapjaiban forgatják fel - mit tehet egy
édesanya a világháború kellős közepén? Hogyan élhetik túl mindannyian a
világégést? Ismerd meg Te is ezt a különleges, megindító regényt, melyet a
Maxim Kiadó jóvoltából egy nyereményjáték keretén belül ki is sorsolunk
köztetek!
A turné állomásai
10.30.
Kitablar
11.02.
Csak olvass!
11.05.
Szembetűnő
Nyereményjáték
A
regénynek fontos eleme az anyaság, ezért olyan könyvek fülszövegrészletét
találjátok mindegyik állomáson, ahol ez a téma szintén fontos szerepet tölt be.
A feladatotok kitalálni a szerzőt és a könyv címét - a megoldást írjátok a
Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Az
1950-es években járunk a kanadai Québecben, ahol az angol és francia közösségek
együttélése csak látszólag harmonikus, a mélyben súlyos feszültségek húzódnak.”
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése