A
mondák, regék és mítoszok egészen kicsi korunktól kezdve velünk élnek. Hallunk róluk
az óvodában, nézünk egy-egy történetet megjelenítő mesefilmeket vagy filmeket,
mikor olvasni tanulunk, ott vannak az olvasókönyvünkben, felső tagozatban és
középiskolában is megjelennek, rögtön az irodalom- és történelem pályafutásunk
elején.
Katharina Neuschaefer: A világ legszebb mondái
Fordította: Nádori Lídia
Illusztrálta: Bölecz Lilla
Csillagérték: 7
De
mennyire ismerjük őket igazán? El tudjuk helyezni az egyes mondakörök szereplőit,
isteneit és fel tudunk idézni egy-egy róluk szóló mondát? Picit ez a kérdés is
megmozgatta a fantáziámat, mikor ráböktem a Móra Könyvkiadó gondozásában
megjelent impozáns kiadványra, melynek címe is igen sokatmondó: a világ
legszebb mondáit ígérte nekem.
Nekem
is. Merthogy egyébként alapvetően nem az én korosztályom az elsődleges célközönség.
De egykori önmagam mindenképp. Az a lány, aki – bár valamilyen oknál fogva fel tudja
mérni, hogy a mondák és mítoszok világa, de legalábbis azok ismerete az
egyetemes műveltség része, de – valahogy mégis rendre kimarad az élményből,
hogy magáénak tudja az istenségek játszmáit, egymás elleni kijátszásait,
hatalmát és életvitelét. Még akkor is, ha mindez tulajdonképp a világ leképeződése,
kivetülése valami feljebbvaló felé. Magyarázat. Talán nem vagyok egyedül azzal,
hogy a görög mondák és mítoszok azok, melyek a legközelebb kerültek hozzám az
évek során – és ennek talán legnagyobb jótevője a Disney. Nyilván megint túlzok
egy cseppet, de nem tudom, tett-e bármilyen más mese többet egy mondakör vagy
mitológia megismeréséért a gyerekek körében, mint a Herkules. Lapozhatunk, azt
hiszem, kellően körbejártuk a könyvválasztásom hátterét.
Katharina
Neuschaefer tehát nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy a világ legszebb
mondáit gyűjtse össze, s tárja az olvasó elé azokat a világ minden tájáról. A
lenyűgöző borító alatt fejezetekbe rendezve találkozhatunk északi, kelta,
görög, germán mondákkal, valamint európai regékkel (Robin Hood, Roland-ének, a
bolygó hollandi, Gólem, Tell Vilmos, Répaszámláló, Rőtszakáll) és valamilyen –
számomra nem teljesen érthető okból – ugyancsak az európai regék között kapott
helyet az egyiptomi és a kis-ázsiai istenek birodalma. Minden nagyobb fejezet
egy-egy áttekintéssel kezdődik, mely igyekszik képet nyújtani az adott
mondavilág isteneiről. Mivel alapvetően gyerekeknek szóló kiadványról van szó, elbeszélő
jelleg helyett érdemesebb lehetett volna az istenek drámákban található bemutatása,
mintegy felsorolás formájában. Úgy hiszem, ez sokkal befogadhatóbb és élvezetesebb lehetne a gyerekek számára a ki-kicsoda megfogásában. Ezt követően találjuk a
konkrét mondákat, melyek nyelvezetükben talán kevésbé, terjedelmükre nézve
azonban elég olvasóbarátnak nevezhetők. A magam részéről az északi mondákra
voltam a leginkább kíváncsi, s leginkább azért, mert talán ezekben mozgok a
leginkább ismeretlenként, de persze érdekes volt felidézni a számomra ismertebb
görög vagy kelta mondavilágot is.
Amellett,
hogy maga a koncepció és a külső technikai megvalósítás érdekes és izgalmas, a
beválogatott mondák pedig alkalmasak az adott istenvilág bemutatására, bennem
elég sok hiány maradt a köteten végighaladva. Az egyiket, az istenek
bemutatását fentebb már jeleztem. A másik, hogy Bölecz Lilla rajzai sajnos nem
színesen, hanem szürkés-kékes-fekete árnyalatban kerültek a lapokra, ami bennem
ugyanazt a távolságtartás-érzést idézte fel, mely a mondákat alapvetően övezi
az olvasói életemben. Persze fakadhat ez abból is, hogy azoknak a tankönyveknek a színvilága is ehhez volt hasonlatos, melyekből tanultam még a 2000-es évek elején. Harmadrészt,
úgy érzem, hihetetlenül hiányzott egy szerzői/szerkesztői előszó Neuschaefer
tollából, egy sorvezető, egy motivátor, egy leírás, mely által – a fülszövegen
kívül – olvasóként kapok egy mankót. Hogyha gyerekként kerül a kezembe a könyv,
akkor hogyan érdemes haladnom a történetekkel, mennyire függnek össze a mondák
és mi tulajdonképp a kötet célja. Esetleg egy rövid áttekintést is érdemes lett
volna belefűzni arról, hogy mi a monda, mi a mítosz és mi a rege, ha már a
kötetben végül ez utóbbiak is helyet kaptak. Harmadrészt a szerkesztéssel kapcsolatban
sem teljesen világos a mondák aránya. A kelta tényleg ennyivel gazdagabb az
északinál vagy a germánnál? A tartalomjegyzékben miért nem követhetők már
nyomon a nagy fejezetcímek? És mi a manó ez az egyiptomi és kis-ázsiai betoldás
a könyv végén az európai regék között?
A
fentiek fényében a könyvet nem feltétlenül egyéni olvasásra ajánlom a gyerekek
számára, viszont jellegéből fakadóan tantermi használatra szuper segédeszköz
lehet a pedagógus számára, ha felsősökkel szeretne megismertetni kicsit
szabadabb, de a tankönyvek világától nem teljesen elrugaszkodott formátumú
mondagyűjteményt. Ha picit előbújik belőlem a módszertanos, akkor akár a
nagyobb fejezetek mentén csoportokban is fel lehet dolgozni a mondákat, közösen
bemutatva azokat egymásnak. Ennek részleteinek pedig már csak a képzelet
szabhat határt. Ismétlésként, felidézésként pedig egyébként felnőttek számára
is klassz kikapcsolódást nyújthat.
Blogturné Klub
Korai
megismertetni a kisebb gyerekekkel Európa legnépszerűbb mondavilágait?
Katharina Neuschaefer szerint nem. A világ legszebb mondái című gyűjteményben
válogatásokat találunk a különböző kultúrák legismertebb, legérdekesebb
történeteiből. Az illusztrációkat Bölecz Lillának köszönhetjük, a könyv magyar
megjelenését pedig a Mórának. Tartsatok velünk, ha szert tennétek egy példányra
a könyvből!
A turné állomásai
10.12. Readinspo
10.16. Veronika's Reader Feeder
10.18. Szembetűnő
Nyereményjáték
Játékunk
igen egyszerű, és persze szorosan kapcsolódik a könyv témájához. A feladatotok
mindössze annyi, hogy helyesen válaszoljatok az állomásoknál feltett
kérdésekre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Melyik mitológia tagja Ízisz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése