Édes kényeztetés keserű mellékízzel

Szeretem a 20. század közepéről szóló történeteket. Lehet romantikus, életrajzi, háborús vagy dokumentumregény, magyar vagy világirodalmi elbeszélés, jöhet. Ez azért talán levés újdonságot jelentett a blog rendszeres olvasóinak, viszont magyarázatot ad A csokoládémester pakkba emelésére.

Jan Moran: A csokoládémester

Next21 Kiadó, 2023, 448 oldal

Fordította: Endreffy Kata

Csillagérték: 8

Jan Moran regényének fő cselekménye ugyan valamivel a második világháborút követően játszódik, nagyon fontos szerepet játszik benne a világégés hátországának világa, az a zűrzavar, ami 1945 után a kétpólusú világ rendjének megszilárdulásakor, sokszor a felszín alatt lappangott.

A második világháború kétségtelenül nagy sebeket ejtett nemzeti, családi és emberi sorsok felett. Megsemmisülés, menekülés, eltűnés, hazugságok és rejtegetések mind a korszak mindennapjaihoz tartoztak. Jan Roman ennek egy szeletkéjét dolgozza fel romantikus regényében, mely első és sokadik olvasatra is elképzelt élethelyzetet fest fel, mégis szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy morzsáiban valós eseményeket is bemutat. Nem híres vagy hírhedt emberek életéből, hanem a sokaságéból. De mielőtt teljesen elszürkíteném A csokoládémesterről szóló bejegyzésem felvezetését, nézzük meg, miről szól nagy vonalakban az elbeszélés, és milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem olvasás közben, vagy azután.

A kötet fellapozásakor 1953-ban találjuk magunkat, Celina egy nemrégiben özveggyé vált fiatal édesanya, akinek férje titokzatos körülmények között hunyt el. A csokoládémester Celine – annak ellenére, hogy semmit nem tudott férje családjáról –, úgy dönt, felkutatja őket Olaszországban. A nagy kaland pedig akkor veszi kezdetét, mikor Celina és fia, Marco elindulnak San Franciscóból Amalfiba, hogy megismerjék férje családját. Megérkezésükkor Tony testvére, Laoro várja őket – aki külsőre és viselkedésében sem hasonlít Celina szeretett férjére. A Savoia család álomszerű helyen él, napjaikat a citromültetvények, a csodás tengerpart látványa, a hortenziákkal szegélyezett ösvények és a csokoládé teszi teljessé, s persze a munka. Tony szülei örömmel fogadják fiuk soha nem látott feleségét és gyermekét, azonban az idő előrehaladtával egyikük-másikuk egyre ferdébb szemmel tekint Celina Tonyról szóló történeteire, s örökségvadász csalónak titulálják a nőt. Nem meglepő módon, Laoro kételkedik leginkább Celina szavahihetőségében, s mint tudjuk: egy ilyen történetben az utálat hipp-hopp fordul át teljesen más jellegű érzelmekbe.

Az eredetileg rövidre tervezett olaszországi tartózkodást Celina végül jócskán meghosszabbítja, hiszen Marco nagyon jól érzi magát sosem ismert nagyszüleivel, Celina pedig egy kis üzlet bérlésével folytathatja csokoládémesteri hivatását. Miközben az indulatok egyre fortyognak a háttérben, családi titkokra és feszültségekre derül fény, maga a környezet mégis valami idilli burkot borít az elbeszélésre. Érdekes, hogy hangulatában sokkal inkább a Szólíts a neveden! utcácskái és villái derengtek fel előttem, mintsem mondjuk a Csokoládé világa. Meglepő, de annak ellenére, hogy a sztori két részről is megvan támogatva az édességgel, mégsem éreztem olyan központinak a jelenlétét a történetben. Valószínűleg történt egy kis fókuszvesztés részemről. De valószínűleg nemcsak erről van szó.

Az elbeszélő ugyanis hihetetlenül elnyújtotta az utat a cselekmény tetőpontjáig. Gyakorlatilag Celina Olaszországba érkezésétől kezdve tudható, hogy milyen szálakra fog kifutni az elbeszélés, Moran mégis a végletekig húzza és pakolja feljebb és feljebb a feszültséget. Már tényleg minden egyes palló recsegését halljuk, mikor végre beszakad az elbeszélés, feloldódnak a feszültségek és mindenki számára kiderül az igazság. Ez az időhúzás némiképp lapossá teszi a regény közepét, a végére pedig kissé nehézkesen sikerül újraindítani a gépezetet. A regény lezáró fejezetei egészen szürreálisak, nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy az 1950-es években az átlagemberek vidáman repdesnek kontinensek között, mindenféle előzetes kapcsolati háló és tudás nélkül indulnak őserdei expedíciókra, de igazából a regény a korábbi egységeiben is inkább díszletként használta a korszakot, s nyilván egy ilyen jellegű elbeszélésben nem a történeti hűség játssza a főszerepet. A csokoládémester ebből fakadóan inkább a kikapcsolódást tűzi zászlajára: egy nem túl bonyolult alapkoncepciót egy meglehetősen kellemes helyszínen bontakoztat ki, egy kis intrikával, egy kis félreértéssel, átlagos szereplőkkel, egy kis csokival, és persze: az elmaradhatatlan romantikával.

Blogturné Klub

Egy kis édes kényeztetés, gyönyörű olasz táj, egy végzetes félreértés és természetesen, egy kis romantika: ezt ígéri olvasóinak Jan Moran regénye. A csokoládémester a Next21 Kiadó gondozásában jelent meg, a Blogturné Klub három bloggerével pedig nyomába eredhettek a csokoládémester titkának! A turné végén meg is nyerhetitek a könyv egy példányát a Kiadó felajánlásában!

A turné állomásai

02.23. Szembetűnő

02.26. Betonka szerint a világ…

02.29. KönyvParfé

Nyereményjáték

A regényhez tartozó nyereményjátékban mi más is játszhatná a főszerepet, ha nem a csokoládé és a könyv kapcsolata? Minden állomáson találtok egy-egy idézetet egy olyan könyvből, melyben központi szerepet játszik a csokoládé. A feladatotok, hogy az adott könyv szerzőjének a nevét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Hogy lehetséges, hogy nem vettem észre, amikor kikapcsolták a romantikus kísérőzenét életünk filmje alól?”

a Rafflecopter giveaway