Szeretem
a 20. század közepéről szóló történeteket. Lehet romantikus, életrajzi, háborús
vagy dokumentumregény, magyar vagy világirodalmi elbeszélés, jöhet. Ez azért
talán levés újdonságot jelentett a blog rendszeres olvasóinak, viszont
magyarázatot ad A csokoládémester pakkba emelésére.
Jan Moran: A csokoládémester
Fordította: Endreffy Kata
Csillagérték: 8
Jan
Moran regényének fő cselekménye ugyan valamivel a második világháborút követően
játszódik, nagyon fontos szerepet játszik benne a világégés hátországának
világa, az a zűrzavar, ami 1945 után a kétpólusú világ rendjének megszilárdulásakor,
sokszor a felszín alatt lappangott.
A
második világháború kétségtelenül nagy sebeket ejtett nemzeti, családi és
emberi sorsok felett. Megsemmisülés, menekülés, eltűnés, hazugságok és
rejtegetések mind a korszak mindennapjaihoz tartoztak. Jan Roman ennek egy
szeletkéjét dolgozza fel romantikus regényében, mely első és sokadik olvasatra
is elképzelt élethelyzetet fest fel, mégis szinte bizonyosak lehetünk benne,
hogy morzsáiban valós eseményeket is bemutat. Nem híres vagy hírhedt emberek
életéből, hanem a sokaságéból. De mielőtt teljesen elszürkíteném A
csokoládémesterről szóló bejegyzésem felvezetését, nézzük meg, miről szól nagy
vonalakban az elbeszélés, és milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem olvasás
közben, vagy azután.
A
kötet fellapozásakor 1953-ban találjuk magunkat, Celina egy nemrégiben özveggyé
vált fiatal édesanya, akinek férje titokzatos körülmények között hunyt el. A
csokoládémester Celine – annak ellenére, hogy semmit nem tudott férje
családjáról –, úgy dönt, felkutatja őket Olaszországban. A nagy kaland pedig
akkor veszi kezdetét, mikor Celina és fia, Marco elindulnak San Franciscóból Amalfiba,
hogy megismerjék férje családját. Megérkezésükkor Tony testvére, Laoro várja őket
– aki külsőre és viselkedésében sem hasonlít Celina szeretett férjére. A Savoia
család álomszerű helyen él, napjaikat a citromültetvények, a csodás tengerpart
látványa, a hortenziákkal szegélyezett ösvények és a csokoládé teszi teljessé,
s persze a munka. Tony szülei örömmel fogadják fiuk soha nem látott feleségét
és gyermekét, azonban az idő előrehaladtával egyikük-másikuk egyre ferdébb
szemmel tekint Celina Tonyról szóló történeteire, s örökségvadász csalónak
titulálják a nőt. Nem meglepő módon, Laoro kételkedik leginkább Celina
szavahihetőségében, s mint tudjuk: egy ilyen történetben az utálat hipp-hopp
fordul át teljesen más jellegű érzelmekbe.
Az
eredetileg rövidre tervezett olaszországi tartózkodást Celina végül jócskán
meghosszabbítja, hiszen Marco nagyon jól érzi magát sosem ismert nagyszüleivel,
Celina pedig egy kis üzlet bérlésével folytathatja csokoládémesteri hivatását. Miközben
az indulatok egyre fortyognak a háttérben, családi titkokra és feszültségekre
derül fény, maga a környezet mégis valami idilli burkot borít az elbeszélésre. Érdekes,
hogy hangulatában sokkal inkább a Szólíts a neveden! utcácskái és villái
derengtek fel előttem, mintsem mondjuk a Csokoládé világa. Meglepő, de annak
ellenére, hogy a sztori két részről is megvan támogatva az édességgel, mégsem
éreztem olyan központinak a jelenlétét a történetben. Valószínűleg történt egy
kis fókuszvesztés részemről. De valószínűleg nemcsak erről van szó.
Az
elbeszélő ugyanis hihetetlenül elnyújtotta az utat a cselekmény tetőpontjáig. Gyakorlatilag
Celina Olaszországba érkezésétől kezdve tudható, hogy milyen szálakra fog kifutni
az elbeszélés, Moran mégis a végletekig húzza és pakolja feljebb és feljebb a
feszültséget. Már tényleg minden egyes palló recsegését halljuk, mikor végre
beszakad az elbeszélés, feloldódnak a feszültségek és mindenki számára kiderül
az igazság. Ez az időhúzás némiképp lapossá teszi a regény közepét, a végére
pedig kissé nehézkesen sikerül újraindítani a gépezetet. A regény lezáró
fejezetei egészen szürreálisak, nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy az 1950-es
években az átlagemberek vidáman repdesnek kontinensek között, mindenféle
előzetes kapcsolati háló és tudás nélkül indulnak őserdei expedíciókra, de igazából
a regény a korábbi egységeiben is inkább díszletként használta a korszakot, s
nyilván egy ilyen jellegű elbeszélésben nem a történeti hűség játssza a főszerepet.
A csokoládémester ebből fakadóan inkább a kikapcsolódást tűzi zászlajára: egy
nem túl bonyolult alapkoncepciót egy meglehetősen kellemes helyszínen bontakoztat
ki, egy kis intrikával, egy kis félreértéssel, átlagos szereplőkkel, egy kis
csokival, és persze: az elmaradhatatlan romantikával.
Blogturné Klub
Egy
kis édes kényeztetés, gyönyörű olasz táj, egy végzetes félreértés és
természetesen, egy kis romantika: ezt ígéri olvasóinak Jan Moran regénye. A
csokoládémester a Next21 Kiadó gondozásában jelent meg, a Blogturné Klub három
bloggerével pedig nyomába eredhettek a csokoládémester titkának! A turné végén
meg is nyerhetitek a könyv egy példányát a Kiadó felajánlásában!
A turné állomásai
02.23. Szembetűnő
02.26. Betonka szerint a
világ…
02.29. KönyvParfé
Nyereményjáték
A
regényhez tartozó nyereményjátékban mi más is játszhatná a főszerepet, ha nem a
csokoládé és a könyv kapcsolata? Minden állomáson találtok egy-egy idézetet egy
olyan könyvből, melyben központi szerepet játszik a csokoládé. A feladatotok,
hogy az adott könyv szerzőjének a nevét írjátok a Rafflecopter megfelelő
sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Hogy lehetséges, hogy
nem vettem észre, amikor kikapcsolták a romantikus kísérőzenét életünk filmje
alól?”
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése