2024. január 2., kedd

Meena Dave igaz élete

Magunkat keresni, megtalálni az utunkat, a célunkat mindeközben pedig folyamatosan fejlődni, tanulni és tapasztalni az egyik legkalandosabb utazás, melyben részünk lehet. Mindezt lényegesen megkönnyíti, ha van egy biztos pont, ahová visszaérkezhetünk egy újabb nagy ugráshoz való lendületet venni. 

Namrata Patel: Meena Dave őszinte élete

21. Század Kiadó, 2023, 312 oldal
Fordította: Vereckei Andrea
Csillagérték: 9

A múltunk, származásunk, az elődeink és az ő történetük mind-mind belénk kódolva él – hol előrevezetve, hol kissé visszavetve a saját utunkon való barangolást. Meena Dave őszinte élete egy harmincas évei elején járó indiai nő életén keresztül állít emléket az Amerikába bevándorló indiaiaknak – megfűszerezve az indiai kultúrával és egy talán nem is túl egyedi élettörténettel.


Namrata Patel regénye az identitáskeresés izgalmas történetét tárja az olvasó elé. A történet címe és fülszövege alapján is hamar kiderül, hogy az indiai bevándorlók, az identitásmegtartás és az asszimiláció kérdése is a történet központi elemét képezi – a könyvet olvasva pedig az is kiderül, hogy a kérdéskört az elbeszélő nagyon finoman szövi a történetbe. A 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatát egyre nagyobb előszeretettel olvasva és ismerve, talán kevéssé meglepő, hogy maga a kiadvány is csodaszép megjelenést kapott, a kék dominanciája mellett megjelenik a sárga is, s ez a színvilág nem csupán a borítót, de az élfestett lapokat is átszövi. Természetesen nem hagyott a kérdés, így utána jártam a színek jelentésének az indiai hagyományban – és hogy vajon található-e összefüggés a történettel (nyilván pozitív válaszra számítottam). A kék ugyanis a kommunikációval, önkifejezéssel és kreativitással áll kapcsolatban, ennek mentén pedig elősegíti a derű megjelenését, csökkenti a stresszt és az őszinte kommunikációt. A sárga egy boldog szín (ezt a Menedék filmadaptációja óta sokszor mondogatom), így természetesen az optimizmussal áll összhangban. Mindkét szín elősegíti a megismerést és a tanulást. Gyors kutakodásom tehát nem volt hiábavaló, mint ahogy a könyv elolvasása sem.

„Az identitás olyasvalami, amit a legtöbben megvizsgálunk életünk egy adott pontján. Mindnyájunkra igaz, hogy jól vagy rosszul érezzük magunkat a testünkben, a bőrünkben, a közösségeinkben és a másságunkban.”

A történet szerint, Meena Dave nomád fotós, aki megbízásait követve a világ számos táját bejárta már. Nincs otthona, ahova hazatérjen – gyámszülei tizenhat éves korában meghaltak, azóta csak magára számíthat. Az életét egy ismeretlen asszony, illetve annak végrendelete változtatja meg. Neha ugyanis egy lakást hagy a harmincnégy éves nőre: egy olyan lakást, mely csak generációról generációra örökíthető, s melyet – ha úgy dönt – csak a többi háztulajdonosnak adhat el. Az eladásra azonban csak egy évvel a tulajdonos halála után keríthet sort. Meena a munkája okán csak fél évvel a végrendelet hatályba lépését követően veszi át a kulcsokat – ekkor kapcsolódunk be a történetbe. Fél éve van hát, hogy eldöntse: letelepedik és kialakítja maga számára élete első otthonát, vagy túlad az ingatlanon. A nő azt tervezi, hogy a következő fél évet kibekkeli azzal, hogy folytatja a munkáját, s a hat hónap letelte után eladja a lakást. A változás azonban hamarabb elkezdődik, mintsem belépne a társasház ajtaján. Bár persze, ez a történet sem semmi. A történelmi városrészben található társasház ugyanis nem csupán egy lakóhely: egy igazi otthon, melynek közössége már-már családként funkcionál. Ennek első jele, hogy Meena hiába nyitja kulccsal a lakás ajtaját: az már eleve nyitva van. A Neha által ráhagyott ingatlanban pedig tökéletes rend honol. Hamarosan kiderül, hogy a ház indiai nénijei előtt nincsenek titkok (aztán persze az is, hogy valaki egyet mégiscsak őriz harmincnégy éve. Ó, es az is, hogy a ház másik fiatalabb lakója egy „kib@szott szent” indiai pasi – aki persze első látásra beleesik Meenába.

„Nehéz helyzetekben barátkozott össze emberekkel, de soha senkit nem engedett közel magához. Érdemben nem. Meghallgatta a történeteiket: reményekről, álmokról, félelmekről és veszteségekről, de a sajátjait ritkán osztotta meg bárkivel.”

A Meena Dave őszinte élete egy kifejezetten lassan csordogáló önismereti és identitáskereső történet. Meena nem teljesen volt tisztában indiai gyökereivel, sem az indiai hagyományokkal. A ház nénijeivel való kulturális barangolás és ismerkedés közben egy sor tradícióval – és persze a gasztronómiával is – megismerkedhetünk. Mindeközben Neha itt-ott elrejtett üzeneteire is rábukkanunk, melyek kirakósként összerakva segítik a főszereplőt abban, hogy megtalálja nem is keresett szülőanyját. S persze, nem hiányozhat a romantikus szál sem. Ez már csak így van. Nagyon kedveltem a történetben, hogy türelemre nevel (ebben egyértelműen Sam volt a példaképem). Bár hozzáteszem, az elejtett, fel-felbukkanó üzenetek néha inkább bosszantóak voltak, de tetszett, hogy végig nyitott végű volt a “megoldás”. Számomra az a rejtett szál is magával ragadó volt, ahogy az indiai bevándorlók története megjelenik a lapokon. Ebből a szempontból kifejezetten jó ötletnek gondolom, hogy a szerzői megjegyzés a kötet elejére került. Ugyanebben a felütésben szerepel egyébként a regény egyik címvariánsa, a Meena Dave igazi élete (a szöveg feltételezésem szerint előbb tisztult le, mint ahogy a végleges cím megszületett), s végül ezen a vonalon indultam el a mostani bejegyzés címadásakor is. Számomra a Meena Dave „igaz élete” valahogy jobban tükrözi a regényt, mint a Meena Dave „őszinte élete” – de ez teljesen szubjektív. Mindazonáltal azt is örömmel láttam, hogy Patel második regénye tavaly nyáron megjelent az USA-ban, úgyhogy bízom benne, hogy nálunk is hamarosan a könyvesboltok polcaira kerül. Szívesen olvasnék még a szerzőtől.

„Az életnek nincs rendje. Bár az idő lineáris, nem kell a korlátjai [sic!] között élnünk.”

Meena élethelyzetével nem sok közös pontom van (és alapvetően nem is ezt keresem egy jó regényben), de a karaktere és a fejlődése nagyon közel állt hozzám, így kifejezetten izgalmas volt végigkövetni a történetét és megtalálni azokat a gondolatokat, melyeket magammal vihetek. Talán nem nagy spoiler, hogy az elbeszélés vége nem hurráoptimista és nem is egyértelműen pozitív. Inkább amolyan kompromisszumos, melynek képessége mintha egyre ritkábban bukkanna elő a mindennapjainkban. Talán emiatt (is) volt klassz választás a Meena Dave őszinte életével kezdeni az évet. És sok minden más miatt is.

„Amikor nem értjük az egész képet, hajlamosak vagyunk kitölteni a hiányzó részleteket, mint egy mondatnál, amit akkor is el tudsz olvasni, ha hiányzik belőle az összes magánhangzó.”

 

Blogturné Klub


Meena Dave nomád fotóriporter. Nincs családja, állandó lakcíme, nem kötődik sehová, senkihez, akkor érzi igazán komfortosan magát, ha a kamerájának lencséje mögül szemlélheti a világot. Az élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor lakást örököl egy ismeretlen nőről. Vajon az új helyzet milyen hatással lesz az életére? Tartsatok velünk, legyünk közösen társai Meenának miközben felfedezi a múltját és a gyökereit. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 




A turné állomásai


12.30. Csak olvass!
12.31. KönyvParfé
01.02. Szembetűnő
01.04. Könyv és más
01.06. Readinspo
01.08. Utószó


Nyereményjáték


Meenának indiai gyökerei vannak, így a mostani játékunk is az indiai kultúrához kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Mit jelent a Mahátma szó Gandhi híveitől tiszteletből kapott nevében?


a Rafflecopter giveaway

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése