2019. március 27., szerda

Katie Fforde: Szerelmes levelek

2019 tavaszán jelent meg hazánkban új köntösben a Libri Kiadó gondozásában, Berki Judit fordításában Katie Fforde: Szerelmes levelek című regénye, amelynek köszönhetően nemcsak egy könyvfesztivál megszervezésébe nyerhetünk betekintést, hanem egy romantikus szerelem fellángolását is végigkövethetjük. 

Katie Fforde: Szerelmes levelek
Libri Könyvkiadó, 2019, 512 oldal

Ha könnyed olvasmányt keresek, általában a chick litek és modern romantikusok irányában keresgélek. Katie Fforde az a szerző, aki ezt a kettőt képes ötvözni, így – részben azon is felbuzdulva, hogy a Tökéletes esküvőt már olvastam tőle – izgatottan lapoztam fel a Szerelmes leveleket, hogy egy kicsit elringatózzam egy olykor talán terjengős, de hangulatosnak ígérkező sztoriban, amit már az elején átlengett egy, a könyvmolyok számára kellemes környezet, egy kis könyvesbolt, egy könyvbemutató és egy lelkes könyvszerető szervező.

@szembetuno_blog



Laura igazi könyvmoly, ebből és munkájából adódóan pedig fantasztikus könyves eseményeket szervez a kedves könyvesboltban, ahol dolgozik. A lelkesedés fél siker. A történet elején épp egy ilyen eseménybe csöppenünk, s egy izgalmas beszélgetésbe, melyet főhősnőnk a meginvitált író ügynökével folytat. Laura és az előbb említett lelkesedése az ügynököt is lenyűgözi, s olyan lehetőség hullik a lány ölébe, amire legmerészebb álmaiban sem gondolt volna. Egy igazi könyvfesztivál megszervezésével bízzák meg, méghozzá nem is akármilyenével: egy zenei fesztivállal egybekötött könyves eseményt kell eddigi tapasztalatai és egy új csapat segítségével nyélbe ütnie. Mit mondjak, erős kezdés – engem azonnal levett a lábamról az alapsztori, a szervezés várható izgalmai, a szerzők felkutatása, meghívása, az újabb történetekkel való megismerkedés. Fantázia fantázia hátán, ami aztán, hogy finoman fogalmazzak, viszonylag gyorsan, még a történet első negyedében hamvába halt.

@szembetuno_blog
A szervezés beindult, a csapat bejárja a leendő helyszínt, megkezdődik az ötletelés, és egyre jobban megismerjük Laurát. A könyvszerető, húszas évei közepén járó leányzó – kiváló szervezői kvalitásai ellenére – magánéletében hihetetlenül bizonytalan, s talán még ennél is naivabb. Mindez persze még nem is áll messze a zsáner jellemzőitől (sőt, talán még tőlem sem), viszont az események előrehaladtával szép lassan kikristályosodott, hogy amennyire az első fejezetek megalapozták a kötet hangulatát, a könyv második negyedétől az elbeszélő egy silány, felületes sztorival és egy valóságtól erősen elrugaszkodott főszereplővel magamra hagyott. Ez a fordulat eléggé meglepett, nem erre számítottam. A kissé terjengős történetvezetésre felkészültem – erről írtam a Tökéletes esküvő kapcsán is, viszont úgy érzem, hogy ott mégis szerethető, kidolgozott karaktereket vonultatott fel a szerző, akik ebből a romantikusból hiányoztak. Sem a sztori, sem a szereplők nem indokolták tehát, hogy mindezt 500 oldalban kapjuk kezünkbe. A Szerelmes levelek, úgy hiszem, jóval elmarad minden várakozásomtól, mindehhez pedig élvezhetetlen fordítás társul – akárhogy is próbáltam pörgetni az oldalakat, azt, hogy éppen kin volt sor a nevetésen (igen, ez magyar mondatként megszámlálhatatlanul tér vissza a szövegben), mindig kiszúrta a szemem, s ez csak egy példa a sokból.

Katie Fforde legújabb könyve könnyed kikapcsolódást ígér, a könyvszeretők szívét gyorsan elrabolhatja a könyvfesztiválos környezet, és a kissé suta főhősnő, viszont a történet egy idő után nem építkezik. Keveset tudunk meg a szervezésről, Laura személyiségfejlődéséről – hiszen egy szervező munka során nem csupán magán az eseményen csiszolunk folyamatosan, hanem saját magunkon is. Jó esetben, a jó irányban. A kiszámíthatóságot nem írnám ellenérvként, hiszen egy chick lit esetében nem elvárás a csavaros cselekmény, viszont az, hogy érdekeljen az út, amíg szereplőink egymásra találnak, szerintem fontos. Az elbeszélő nem tudta fenntartani a kezdeti lelkesedésem és a kötet végére el is vesztette a figyelmem. Sajnálom, pedig alapvetően ez egy kedves kis romantikus lehetett volna, egyszer olvasós történet maradt belőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése