Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Volt egyszer egy amerikai lány és egy francia fiú. Anna jókedvű és aranyos, Étienne okos sármos, gyönyörű, szóval tökéletes...lenne, ha nem lenne foglalt...Stephanie Perkins az Anna és a francia csók c. romantikus, young adult debütáló regénye a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, Pásztor Judit fordításában jelent meg hazánkban.

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Könyvmolyképző Kiadó, 2012, 384 oldal

A Vörös Pöttyössel és a young adult könyvekkel való ismerkedésem tovább folytatódik, s ezúttal Stephaine Perkins: Anna és a francia csók című regényét olvastam, ami egy sorozat első kötete. Augusztus során már találkozhattatok a Tökéletes kémiával itt nálam. Az volt az első Vörös Pöttyösöm, ráadásul elég pozitív csalódásnak lehettem részese. Hogy mi a helyzet az Anna és a francia csókkal? E rövidke bejegyzésből rögtön kiderül.

Tudom, milyen tizenévesen, gimnazistaként minden reggel az otthontól távol ébredni, idegen környezetben felkészülni egy új nap kihívásaira, a semmiből kapcsolatokat építeni. No, nem egy másik kontinensen, s még csak nem is egy számomra idegen kultúrában. Ráadásul, még csak nem is szülői akarat miatt, hanem saját döntésem okán, az ő támogatásukkal. Tehát, igen...talán mégsem vagyunk, voltunk hasonló helyzetben Annával, akit megkérdezése vagy beleegyezése nélkül küldött apja egy francia bentlakásos középiskolába. Mindenesetre, én próbáltam megtalálni az érintkezési pontokat, igyekeztem szimpatizálni vele. Több-kevesebb sikerrel.

"Miért fél mindenki kilépni a kapcsolatából, 

még akkor is, ha tudja, hogy az nem jó?

"Reményteljesen néz rám.

- És ez még csak a kezdet."

Párizsi romantika

Az Anna és a francia csók kétségkívül kikapcsolt, történetvezetése és nyelvezete lehetővé tette, hogy gyorsan, pörgősen haladjak a történettel, melyet Anna szemszögéből mesél el a szerző. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy Perkins nem bízta a véletlenre, s a szokásos, már kipróbált és bevált young adult klisékkel komponált. Ami egy picit azért mégis dühített, tekintve, hogy ebben a regényben - véleményem szerint - jóval több lehetett volna a "szeret-nem szeret, most akkor tényleg szeret?"- és a "szülőkkel csak a gond van"-szálnál. Valamivel nagyobb mértékben szőhetett volna bele egy kis tapasztalatot, tanulságot és a célközönség problémakörét érintő kérdéseket - esetleg lehetséges kiutat, stb. is vártam volna. És picit csalódott voltam, hogy ezeket a lehetőségeket az írónő kihasználatlanul hagyta. Nem arról van szó, hogy kidolgozatlan szálak lennének a könyvben, vagy hogy ne lenne érdekes a sztori, mindössze arról, hogy bennem hagyott némi hiányérzetet.

"Kevés dolog rosszabb annál, minthogy olyan ember iránt érzel valamit,aki iránt nem kéne,

és nekem nagyon nem tetszett az, amerre az utóbbi időben a gondolataim elkalandoztak."

Persze, ami a szerelmet illeti: a bizonytalanság, félreértések és egymás melletti elbeszélések végig pulzálnak. A kötet lényegében csak erre van kihegyezve, és ezzel kapcsolatban is sok-sok (magából az életből, nem más regényekből) ismerős sztorira bukkantam. A legemlékezetesebb talán Étienne neve kapcsán tört elő emlékeim sorából. Anélkül, hogy spoilereznék, emlékszem, hogy az egyik barátnőm rajongásának tárgyára magam is úgy derítettem fényt, hogy felfigyeltem rá: konzekvensen nem a becenevén, hanem a keresztnevén szólítja a srácot (nagy felfedezés, tudom). Szóval, azért picit mégiscsak megérintett a könyv.