David Walliams: Gengszter Nagyi újra lecsap

Messziről indulok, de megérkezem, megígérem. A napokban – talán a hazai rendezésű atlétikai világbajnokság, vagy a jövőre esedékes párizsi olimpia miatt – azon lamentáltam, hogy a kedvenc olimpiai megnyitóünnepség számomra egyértelműen a 2012-es londoni volt.

David Walliams: Gengszter Nagyi újra lecsap

Sorozat: Gengszter Nagyi (2)

Kolibri Kiadó, 2023, 368 oldal

Fordította: Kövesdi Miklós Gábor

Csillagérték: 8

Az angol kultúra egyébként is közel áll hozzám, de kéremszépen, mekkora dobások voltak akkor: nehéz kiemelni, de Mr. Bean performansza talán az egyik legjobban sikerült volt, de képtelenség elmenni a Királynő bravúros megjelenése mellett is. Maga James Bond, Őfelsége titkosügynöke kíséretében érkezett meg a helyszínre. Cikáztak a gondolataim erre-arra, aztán eszembe ötlött a kérdés: mi lesz James Bonddal? Hiszen 1962 óta a szériában egyetlen személy volt örök és állandó: maga a Királynő!

Emily Nagoski, Amelia Nagoski: Elég vagy

Mikor fiatalabb voltam (sokkal fiatalabb, mondjuk úgy: gyerekkoromban) mindig azt mondtam, hogy a dolgok nem bonyolultak, mi tesszük magunknak azzá őket. Ezt még mindig tartom, csak sajnos nem tudom olyan őszinte szívvel és könnyedén véghez vinni a gyakorlatban, mint annak idején.

 

Emily Nagoski, Amelia Nagoski: Elég vagy

Libri Könyvkiadó, 2023, 176 oldal

Fordította: Sóskuthy György

Csillagérték: 8

Olybá tűnik, hogy mára jobbára a mondat második felét tudom mesteri szinten űzni, de abszolút rajta vagyok (hol igen, hol nem), hogy a túlbonyolításból fakadó stresszfaktoraimat enyhítsem (emlékszem, egy gimis kori naplómban nem jutott eszembe a stressz szó, úgy írtam körül kacskaringósan, hogy mire is gondolok). Ugyanakkor – szerintem – mindenkinek vannak olyan szakaszai, amikor megkérdőjelezi magát: elég-e, amit csinál; elég-e ő maga mint ember, mint barát, mint munkatárs, mint szülő. Emily Nagoski és Amelia Nagoski nekik, nekünk ad néhány tanácsot és mutat gyakorlatokat ahhoz, hogy magunk próbáljunk meg egyenesbe jönni önmagunkkal.

Serena Valentino: Kitör a frász!

E szemtelen lélek pokolra való? Sokunk gyerekkorának gonosztevői életéről hullik le a lepel a Manó Könyvek sorozatában. Vajon miért akar valaki más igéző hangján énekelni, miért akar a vidék legszebbje lenni, vagy miért akar pöttyös bundában grasszálni? Ezeket a kérdéseket teszi fel a Gonosztevők sorozat, bemutatva az indítékokat, s talán némiképp árnyalva is a képet.

Serena Valentino: Kitör a frász!

Sorozat: Gonosztevők (7)

Manó Könyvek, 2023, 288 oldal

Fordította: Halmai Gergely

Csillagérték: 10

Legalábbis, a Kitör a frász! esetében mindenképp. Ez volt az első olvasmányom ebből a sorozatból, és azt hiszem, igencsak jól választottam. Mi más bizonyítaná ezt jobban, mint hogy a könyv elolvasása után – fogalmam sincs, hány év után – bekapcsoltam a 101 kiskutyát, amihez egyébként egészen különleges kapocs fűz. Az első videólejátszómat 1996 karácsonyára kaptam, az első két mesekazettám pedig a 101 kiskutya és a Pocahontas volt. Azt hiszem, ezt a két mesét is pörgettem a legtöbbször a lejátszóban, egyszóval: ahogy meghallom bármelyiket is, azonnal visszaröppenek az időben.

Marta Molnar: A napraforgók titkos élete

Miatta nyílnak máig a napraforgók. A Mona Lisa mosolya című filmben van egy jelenet, mikor a reformer tanárnő, Miss Watson felmutatja van Gogh festményét. Nem az eredetit, hanem egy olyan másolatot, melyet akárki kifesthet számok alapján (milyen érdekes, hogy húsz évvel a film bemutatása után a számok szerinti festegetés ismét virágkorát éli). 

Marta Molnar: A napraforgók titkos élete

Libri Könyvkiadó, 2023, 396 oldal

Fordította: Hoppán Eszter

Csillagérték: 9

A film vége felé az ugyanezen analógián való virágfestés mintegy a diákok és a tanárnő megbékélését is illusztrálja. Van Gogh népszerűségét is hivatott jelezni számomra ez a jelenet. A művészet mindenkié – de vajon bő száz évvel a holland festőművész halála után elgondolkodunk-e a napraforgós festményeket pásztázva, hogy ezek milyen könnyen válhattak volna az enyészetté, hiszen a kortársak nem becsülték (fel) a 19. század furcsa figurájának alkotásait? S tudjuk-e, hogy kinek köszönhetjük mégis, hogy ezeket a jelentős festményeket napjaink múzeumainak ékköveként tartjuk számon?

Mikki Brammer: Minden, amit megbántam

Ha másképp éltél volna eddig, lehetnél-e az, aki vagy? Meglepetésszerű egymásra találás. Ezt jelenti számomra Mikki Brammer könyve. Már nem emlékszem, mi fogott meg annyira a könyvben, hogy beválogassam a nyári olvasmányok közé, de az az igazság: telitalálat volt!

 Mikki Brammer: Minden, amit megbántam

Helikon Kiadó, 2023, 392 oldal

Fordította: Szabó Olimpia

Csillagérték: 10

A Minden, amit megbántam gyakorlatilag minden kis eszenciát tartalmazott számomra, ami egy kikapcsolódós, de mégis átgondolós, elvonatkoztatós, de mégis magamra ismerős történethez szükséges. Megpróbálom röviden összefoglalni, de – szokásomhoz híven – némi elkalandozásra is számíthattok.

Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete

Ha Romy Schneiderre gondolok, a nagyszüleim jutnak eszembe. Pontosabban szólva, a tévéjük alatti polc, melyen – az utóbbi évtizedekben már – DVD-n sorakoztak a Sissi-filmek. Meg azok az emlékmorzsák, melyek arról tanúskodnak, hogy „nincs karácsony Sissi nélkül”. Bár, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem emlékszem, hogy valaha is leültem volna, hogy no, akkor most megnézem A magyarok királynéját. 

Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete

Helikon Kiadó, 2023, 248 oldal

Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Csillagérték: 6

Karácsonykor sem. Izgalmasan működik a gyermeki emlékezet. A lényeg talán mindebből az, hogy Romy Schneider és Sissi valahogy beleivódott az emlékezetünkbe. Azt hiszem, nem sok generáció az, melynek a színésznő nevének említésekor ne az ikonikus Sissi-filmek jutnának először eszébe. Az idősek – vagy épp az 1950-1970-es évek filmvilágának kedvelői és ismerői – persze biztosan sokkal több klasszikust tudnának felidézni pályafutásából, de sejtésem szerint nekik is az első helyen, vagy azok valamelyikén szerepelne az ’50-es évek második felének trilógiája.

Guillaume Musso: Mi lesz velem nélküled?

Mi lesz velem nélküled? A harmadik olvasmányom Guillaume Mussótól – noha tény, hogy az első kettőt (Az angyal hív és a Holnap) már több éve olvastam, s leginkább az az élmény maradt meg belőlük, hogy szeretem a francia szerző történeteit (apropó, ősszel igyekszem a két korábbi történetről szóló bejegyzést is átpakolni ide, abszolút megéri). 

Guillaume Musso: Mi lesz velem nélküled?

Park Könyvkiadó, 2023, 328 oldal

Fordította: Domonkos Eszter

Csillagérték: 8

Ebből kiindulva egyértelmű volt, hogy az új külsőben pompázó friss megjelenéssel is szeretnék megismerkedni – s visszarázódni egy elfelejtett világba. Bár őszintén szólva, a Mi lesz velem nélküled? második fejezetének magasságában már tűpontosan emlékeztem, miért is kedveltem meg Musso elbeszéléseit. A történet végén pedig már azt kezdtem el szemezgetni, hogy melyik legyen a következő olvasmányom tőle. De ne szaladjunk ennyire előre!