Miatta nyílnak máig a napraforgók. A
Mona Lisa mosolya című filmben van egy jelenet, mikor a reformer tanárnő, Miss
Watson felmutatja van Gogh festményét. Nem az eredetit, hanem egy olyan
másolatot, melyet akárki kifesthet számok alapján (milyen érdekes, hogy húsz
évvel a film bemutatása után a számok szerinti festegetés ismét virágkorát
éli).
Marta Molnar: A napraforgók titkos élete
Libri Könyvkiadó, 2023, 396 oldal
Fordította: Hoppán Eszter
Csillagérték: 9
A
film vége felé az ugyanezen analógián való virágfestés mintegy a diákok és a
tanárnő megbékélését is illusztrálja. Van Gogh népszerűségét is hivatott
jelezni számomra ez a jelenet. A művészet mindenkié – de vajon bő száz évvel a
holland festőművész halála után elgondolkodunk-e a napraforgós festményeket
pásztázva, hogy ezek milyen könnyen válhattak volna az enyészetté, hiszen a
kortársak nem becsülték (fel) a 19. század furcsa figurájának alkotásait? S
tudjuk-e, hogy kinek köszönhetjük mégis, hogy ezeket a jelentős festményeket
napjaink múzeumainak ékköveként tartjuk számon?