Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

A minap szembejött velem egy gondolat – Tóth Erzsébet Fanni oldalán –, miszerint az emberiségnek még sosem állt rendelkezésére az önsegítő, önismereti és pszichológiai könyvek olyan széles tárháza, mint amekkora a jelen emberének – vagyis nekünk. A poszt szövege különösen megragadott, mert (egyrészt) épp akkor találkoztam vele, mikor a Megsebzett gyermekkor bevezetőjén gondolkodtam, másfelől pedig, mert nagyon is egyezett a szöveg íve azzal, amit én is gondolok erről az egészről.

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 213 oldal

Csillagérték: 10

Jelesül, hogy gyakorlatilag mindenkinek módjában áll, ha nem is terápiába járni, de olyan könyvet leemelni a polcról, ami számára gondolatébresztő, tanácsokat ad, segíti az önreflexiót, feltárhat traumákat – de legalábbis elindulhat egy olyan úton, ami a fejlődéshez vezethet, ami által tanulhat nem csupán magáról, hanem a világ folyásáról, hogy mi hogyan befolyásolhatja az emberi működést. Szóval: tanulhat róla és általa, de vajon miért nem tanul belőle a nagy egész?

Buda László: Mit üzen az életed?

Nem mondanám egyik évemre sem, hogy kifejezetten az önelemzés éve lett volna. Nem. Már csak azért sem, mert folyamatosan önelemzek. Az önismereti kérdések, a saját magam felfedezése, az önmagam és a környezetem túlgondolása gyakorlatilag a velemjárói (ha van ilyen szó).

Buda László: Mit üzen az életed?

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

Az önismereti, pszichológiai könyvek olvasása így nem kifejezetten állnak messze tőlem (igen, tudom, már csak azon a bizonyos ajtón kéne végre bekopogtatnom). Volt időszak, nem is olyan régen, mikor úgy éreztem, megcsömörlöttem ezeknek a könyveknek az olvasásában. Kicsit azt éreztem, bűnbakot keresek. Még ha az a bűnbak én magam vagyok.