…ahogy
az előző levelemben említettem is. Kevés ennél passzív-agresszívabb
megfogalmazást ismerek az e-mailezés történetében. Bár néha tényleg nem árt, ha
mi magunk döbbenünk rá, hogy adott esetben még az is megeshet, hogy figyelmetlenek
voltunk. S ez az üzenet valahogy mégis kedvesebb, mint amit olykor-olykor egy
nehéz napon legszívesebben válaszolnánk.
Natalie Sue: Remélem, jól vagy
Magnólia, 2025, 432 oldal
Fordította: Tót Barbara
Csillagérték: 6
Néhány
évvel ezelőtt, a tudományszervezői munkámból kifolyólag rengeteg e-mailezést
folytattam, több mint száz doktorhallgató ügyes-bajos dolgait ismertem
kívülről, évekre visszamenőleg meg tudtam mondani, hol tartanak a
tanulmányaikban, eközben órákat koordináltam, vizsgákat szerveztem – azok minden
vetületével, s persze – maximalizmusomból kifolyólag – mindent tökéletesen,
senkit sem bántva szerettem volna ezt a munkát elvégezni. Senkit. Kivéve
magamat.
