Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Barangolások a Luther-úton. A korábbi évszázadokban talán fel sem merült széles körben, manapság pedig sokan olyan luxusként tekintenek rá, ami nem mindenkinek adatik meg. Részben igazuk van. Az elvonulás, a lelkünk ápolása, a továbblépés átgondolása, a közhelyesen felgyorsult világnak emlegetett mindennapokban olyan sikk, mely mintha csak keveseké lehetne. Sokszor pedig akkor vesszük észre, mennyire meg kellett volna állnunk, mikor már minden mellett elrohantunk. Vagy minden elrohant mellettünk?

Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Jaffa Kiadó, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 9

Nagyon aktuális élethelyzetben találtam rá Mörk Leonóra könyvére, mely új és csodaszép borítóval jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. Mikor az elmúlt lassan fél évemre nézek, áldásként tekintek arra a lelassulásra, arra a kilépésre, melyben részem lehet. 

A papagájos ablakban a szerző ezúttal egy útinaplót tár az olvasó elé, mely egy nagy felismeréssel indít: a mókuskerék, az önként vállalt alávetettségből való eszmélés életképét festi ugyanis elénk. Egy olyan életképét, mely – foglalkozástól és munkakörtől függetlenül – általánosan van jelen a hétköznapjainkban. Mikor a munkáltató mindig egy picit többet vár, mindig egy picit tovább tágítja a határokat – hol a fizetés visszatartásával, hol a több teljesítmény elvárásával, hol a szabadidőbe való becsorgással, hol a hátmögötti susmussal, hol a lekicsinyléssel. Mintha a munkahely volna az élet, melynek mindent szükséges alárendelni. Tényleg így van? 

„A történetük számomra arról szól, hogy a házasság igen nagy mértékben elhatározás kérdése: eldönti-e két ember, amikor összeköt az életét, hogy észszerű határokon belül mindent megtesz azért a kapcsolatért, vagy sem.”

Az elvonulás, a megállás sokféleképp kivitelezhető. Bármilyen lelki feltöltődést kínáló csoport, egy zarándoklat, egy terápia, egy nagy utazás – egyedül, önmagunkkal – kiváló lehetőséget biztosíthat arra, hogy átgondoljuk a következő lépést, vagy egyszerűen ne is előre próbáljunk meg lépni, hanem egyet hátra. Sokszor onnan sokkal jobb a rálátásunk a dolgokra.  Mörk Leonóra az utóbbit, az utazást választotta, s ennek lenyomatát beszéli el a könyvben. Az úticél pedig – talán kevéssé meglepő módon – Németország. Ugyan a szerzőtől ez még csak a második olvasmányom, valami furcsán kellemes érzéssel tölt el, ahogyan a német tájakról, a német kultúráról ír. S A Hellinger-Madonna óta próbálom felgöngyölíteni, vajon hol ejtettem el a német irodalom és művészetek iránti lelkesedésem, melynek utolsó bástyája – a szerző által is többször említett – Goethe. Eddig nem találtam a megoldást – bár (rém)emlékképeim vannak a nevemből fakadó eleve elrendelt német tudásomról, melyet mindenféle versenyen meg kellett mutatnom, s melyet oly nagyon nem szerettem, hogy ezekkel együtt minden más is ment a levesbe. Nem tudom, megtalálom-e még valaha, de talán, ha elég Mörk Leonórát olvasok, még van rá sanszom.

„Viszont az is tagadhatatlan, hogy az ember nagyon ügyesen tud bármiféle jelenséget üzenetnek tekinteni, és a saját szája íze szerint értelmezni. Okszerűséget keres a világban, hogy biztonságban érezhesse magát benne.”

De vissza az útinaplóhoz! A németországi kalandokat az elbeszélő teljesen önállóan valósította meg, így a konkrét művészeti élményeket a problémamegoldás életképei szakítják meg itt-ott. S persze, ennél jóval több. A rokonszenvemet már a kötet eleji visszaemlékezésekkel megnyerte a mesélő, mikor a tábori élmények, a mosdáshiány képei derengtek fel. „Mintha rólam írta volna”-félmosolyokkal haladtam a konok és ismerős élethelyzetekkel. Maga az utazás, a stációk és helyszínek leírása teljesen magával ragadott. A sokszor ismeretlen, mégis ismerős, hosszú múltra visszatekintő városok hangulatát elképesztően jól jeleníti meg és vegyíti művelődés- és irodalomtörténeti adalékokkal, melyek teljesen élővé varázsolják a múltat. Ez volt az egyik eleme, amiért nagyon szerettem ringatózni a kötet társaságában. A másik pedig – szintén az elbeszélői módhoz kapcsolódva –, hogy nem csupán az egyes helyszínek, a német költők, zeneszerzők, reformátorok és épületek, vagyis az egyetemes német történelem elevenedett meg a lapokon, hanem a személyes is. A fiatalabb kori évek, élmények, tapasztalatok, azok újraélése, újraértelmezése – magának az útnak az áttekintése.

„Megtanultam elfogadni, hogy ha a jelek egy bizonyos irányba mutatnak, 

akkor azt nem véletlenül teszik.”

Talán nem kell különösebben bizonygatnom, hogy mennyire sikeres volt az idei rátalálásom Mörk Leonóra könyveire, aki történetről történetre olyan világba kalauzol, melyről nem is tudtam, hogy szeretem, hogy ismerem és hogy hiányzik. Legyen az romantikus fordulatokkal teli kutatás, vagy legyen egy önismereti utazás naplója. A szerző ízelítőt ad a hagyományos műveltség értékéből, a múlt soha nem múló aktualitásából és elevenségéből, a hitvilágok találkozásából, a belső és külső utazások kapcsolódásáról és fontosságáról. Az elindulásról, a megérkezésről – és az úton levésről.

Blogturné Klub

Mörk Leonóra könyve, A papagájos ablak az eredetileg 2017-ben megjelent regényes útinapló új kiadása, amely most csodálatos borítóval csábít az olvasásra. Különleges kulturális utazásra indultunk a Luther-utak egyikén, amelyet Leonóra a könnyed humorával és személyes élményeivel fűszerez. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a könyv egy példányát, tarts velünk.

A turné állomásai

06.26. Milyen könyvet olvassak?

06.28. Spirit Bliss Sárga könyves út

06.30. Szembetűnő

Nyereményjáték

A nyereményjáték során nincs más feladatod, mint kitalálni, kit rejtenek a képek.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

a Rafflecopter giveaway