Fogva tart-e a titok? A
titkok kérdésköre nehéz ügy. Mert mégis: ki előtt titkolózunk? Önmagunk?
Szerettünk? Ismeretlenek? És mit titkolunk? Magánügy? Lélekölő bűnök? Hazugságaink?
A titkok titkos élete – az alcím alapján – arra a keresi a választ, hogy hogyan
befolyásolja a titkolózás az életünket.
Michael Slepian: A titkok titkos élete
Park Könyvkiadó, 2024, 256 oldal
Fordította: Molnár Csaba
Csillagérték: 7
Alapvetően
nem tartom magam titkolózósnak. Nem látom túl sok értelmét, mert általában a
fent felsorolt kérdések merülnek fel bennem. Olyan érzéseim, megéléseim és
tapasztalataim persze vannak, melyeket nem szívesen osztok meg akárkivel – vagy
éppen senkivel. Így tulajdonképpen egy picit arra is kerestem a választ, hogy
ezek egyáltalán titkok-e.
Michael
Slepian titokkutató. Nem nehéz utánajárni az életútjának, a Stanfordon szerzett
doktori fokozatot, jelenleg pedig a Columbia Egyetem docense. Első magyarul is
olvasható könyve egy ötvenezres mintán végzett kutatás eredményeiről számol be –
nem meglepetés: a titkokkal és a titkolózással kapcsolatban. Nem életvezetési
tanácsadót és nem is szerencsesütikönyvet veszünk a kezünkbe tehát, ha fellapozzuk
A titkok titkos életét. De ami talán ennél is fontosabb, nem száraz
pszichológiai-viselkedéstudományi leiratot olvashatunk, hanem egy egészen
könnyen fogyasztható ismeretterjesztő könyvet.
„Mindenkinek
vannak titkai, de nem minden titok ugyanolyan. Vannak titkok, melyek nem
fájnak, mások viszont igen. De mely titkok bánthatnak minket vagy másokat, és
miért?”
A
kötet összesen kilenc fejezetet foglal magába, melyekben válaszokat kaphatunk
olyan kérdésekre, mint hogy mi a titok, hogy születik a titok, melyek az elme
titkai, mit jelent a háromdimenziós titok, hogyan rejtjük el a titkainkat,
hogyan valljuk vagy osztjuk meg őket, mit jelent a pozitív titok, hogy jön
képbe a kultúra és a megküzdés és mi történik a megosztott titokkal. Ezek mind
olyan kérdések, melyek közül szerintem – akár a tudattalanunkban – mi magunk is
felteszünk önmagunknak. Ide tartoznak-e a pletykák, a munkahelyi susmusok vagy
a stalkolás (amit a halandó emberek egyszerűen kémkedésnek vagy nyomozásnak
hívnak – de ezt már csak én teszem hozzá). A könyv első fejezeteiben
megismerhetjük, hogy a hatalmas amerikai minta alapján melyek azok a
szegmensek, melyekkel kapcsolatban az emberek titkolóznak. A teljesség igénye
nélkül ide tartozik a hazugság, a pénzügyek, a bántalmazás, a megcsalás, a szexualitás
(tegye fel a kezét, aki ezek közül ne tippelt be volna legalább hármat). A
kérdés inkább az, hogy mit kezdünk ezekkel és hogyan hat(hat)nak a mentális
életünkre és a megéléseinkre.
„Abban
a pillanatban lesz valamiből titok, ahogy megjelenik annak szándéka,
hogy
elrejtsük valaki vagy valakik elől.”
Maga
a könyv egyébként tényleg érdekes adatokat, meglátásokat közöl, melyek
tökéletesen alkalmasak az elgondolkod(tat)ásra. Miért nem szeretnek az emberek
a pénzügyeikről, a fizetésükről beszélni? Ez titok, tabu vagy magánügy? Hol van
a tabu és a titok határa? Erre talán kevéssé találtam választ. Sok mindenre
kaptam választ – például a bevezetőben említett indíttatásomra is, ami miatt
fellapoztam a könyvet. Vagy – hát, ha nem is választ – valamiféle fogodzót mindenképp.
Bár nem igazán izgatott komolyan a kérdés (annyi minden mást tudok túlgondolni,
hogy erre még nem is szántam időt, de már nem is kell), hogy kell-e, muszáj-e
mindenkit közel engedni magamhoz, kell-e mindenkinek tudnia, milyen vagyok
igazából. Oké, kicsit elvont a kérdés: miért kéne? Igazából az egész csak amiatt
merült fel bennem, mert múlt héten egy volt kollégámmal beszélgetve, teljesen
meglepődött azon, hogy túlgondoló-stresszelő, introvertált vagyok. Azt mondta,
neki az évek során ez nem tűnt fel, jól titkolom. Annyit válaszoltam, hogy ezt nem
is kell mindenkinek tudnia, de aki meg szeretne ismerni, az előtt ez nem leplezett. Szerintem ez nem titok, ez egyszerűen: magánszféra. Egy
munkahelyen ez abból a szempontból releváns, hogy a vezetőnek fel kell ismernie,
hogy az alá tartozó kollégák miben erősek, és miben tudják kihozni magukból a
maximumot. Erre a gondolatmenetre pedig – ha nem is ennyire direkten – a kötetben
is rábukkantam (nem kerestem nagyítóval és nem forgattam ki semmit).
„A
szándék különbözteti meg a titkot az egyéb olyan ismeretektől, amelyekről nem
beszélünk másokkal. A titokhoz kell szándék, hogy mások ne tudhassák
Elősegítendő a titok azonosítását, először is különbséget kell tennünk a titkolózás
és a magánszféra között.”
A
titkok titkos élete tehát érdekes olvasmány – főleg azoknak lehet nagyon
hasznos, akik küzdenek a titkolózással, a titkokkal. A kötet felépítése
logikus, bár szerintem a felvezetésben érdemes lett volna olyan filmes-könyves
példát beemelni, ami sokkal populárisabb. Számomra az ismeretlen példa hosszas
leírása elvette a bevezetés ízét. A személyes példát sokkal erősebbnek
gondoltam (mi van, ha az évtizedek óta őrzött titok már szétfeszít?). A könyv
egyébként tök jó alap lehet egy beszélgetéshez is. Azt hiszem, én is még
számtalan példát tudnék felhozni, vagy lamentálgatnék a titok, a tabu, a
hazugság és a magánügy/magánszféra mezsgyéjén.
Blogturné Klub
Dr. Michael Slepian immár több, mint 60 viselkedéstudományi tanulmányt publikált, de a nevét a titkokkal és a titkolózással kapcsolatos átfogó tudományos munkája tette ismertté. A titkok titkos élete kutatásainak összefoglalása, melyet ezúttal bloggereink vesznek górcső alá. Tartsatok velünk, hiszen a blogturné végén a Park Könyvkiadónak köszönhetően, egy szerencsés olvasónk megnyeri a könyvet!
A turné állomásai
06.24. Szembetűnő
06.28. Könyv és más
07.02. Hagyjatok! Olvasok!
Nyereményjáték
Ezúttal
Michael Slepian titkokról szóló idézeteit fogjátok megtalálni az egyes
állomásokon, de mindegyikből hiányzik egy szó! Kis kutatás és keresgélés ugyan
szükséges, de könnyedén ki fogjátok tudni egészíteni őket. Nekünk a HIÁNYZÓ SZÓ
kell, amit írjatok be a rafflecopterbe a megfelelő állomáshoz.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Ha
még nem állunk készen, hogy megosszuk valakivel a titkunkat, akkor tegyük fel
magunknak a kérdést, hogy vajon miért ________ így, illetve emlékeztessük
magunkat arra, hogy eleve miért őrizzük ezt a titkot.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése