Mártonffy András: 11 éjszaka

Lüktető 20. századi éjszakák. Ígértem, hogy sokszor le fogom írni, úgyhogy íme, ismét: Mártonffy András hét évvel ezelőtti első regénye úgy vett le totálisan a lábamról, hogy maga a műfaj egyáltalán nem áll közel a komfortzónámhoz. Az Én, Sándor Erikkel mégis úgy találtunk egymásra, hogy azóta sem feledtem (ha ismeritek a sztorit, akkor tudjátok: Sándor Erik tökéletesen tisztában lenne vele, hogy ez nem is történhetett volna másként). Hosszú évek teltek el 2017 óta, hiába vártam a következő nagy dobást.

Mártonffy András: 11 éjszaka

Trend Kiadó, 2024, 320 oldal

Csillagérték: 9

A Trend Kiadó ebben az évben vett meg magának a szuper kiadványaival, s annál nagyobb meglepetést nem is okozhatott volna, mint mikor megpillantottam a 11 éjszakát az újdonságok között. Nem érdekelt a fülszöveg, nem érdekelt a téma. A szerző és a borító egyértelmű garancia volt számomra – tényleg valami fura, megmagyarázhatatlan dolog ez. Jó, egy valami mégis érdekelt: hogy legyen egy blogturné is a könyvből, lehetőség szerint egy olyan bloggerinával, akiről tudom, hogy kedveli a hasonló történeteket. No, de elég a felvezetésből, csapjunk végre a lapok közé!

A regény 1990-be kalauzolja az olvasót, a történet egyik főszereplője a kilencven éves Kamilla. A másik főszereplő talán nem is annyira főszereplő, de elbeszélőként mindenképp hasonlóan magas „hozzáadott értéket” képvisel a történetben. Ő nem más, mint a Halál. A Halál az, aki beágyazza az egész elbeszélést, aki korrajzot ad, aki filozofál, aki olykor kiszól az olvasóhoz, akinek a segítségével – bármilyen furán hangozzon is – az olvasó komfortosabban érezheti magát az életben. A regény időbeli beágyazása is elég sokatmondó: a 20. század sokadik újrakezdése, rendszerváltozása, politikai fordulata – ha beszélhetünk ilyenről –, ami még több színt kölcsönöz nem csupán a kilencven éves főszereplő, de a Halál eszmefuttatásai szempontjából is. Én éppen ebben az évben születtem. Gyerekkoromban sokszor gondoltam csodálatos dolognak, hogy a dédszüleim, a nagyszüleim ugyanazon településre sodródtak, s egymásra találtak. Aztán a történelmi ismereteim bővülésével a csodából tragédiák, sorscsapások, veszteségek, a 20. század megpróbáltatásai, túlélesei nőtték ki magukat. Persze, a jelen valahogy mégis a csodával határos. Ekkoriban kezdtem el azt is végiggondolni, hogy a dédszüleim (akik Kamillánál néhány évvel később születtek), hány és hány korszakot, politikai rendszert éltek meg. Hol találja meg magát ebben az ember? Egyszóval: mindaz, ami a 11 éjszaka első fejezeteiben markánsan, a későbbi egységekben pedig vissza-visszatérő jelleggel jelenik meg, engem már teljesen magával vitt. De persze, a regény ennél sokkal többet rejteget.

Kamillához minden nap becsenget a szociális munkás, aki ebédet hoz neki, érdeklődik a néni hogyléte felől. Győző szellemileg nem éppen a legmegbízhatóbb, de munkáját jól végzi. Mígnem egy nap azzal a tervvel állít be Kamillához: elrabolja, hogy ezentúl ő legyen a nagymamája, és minden este meséljen neki. Kamilla az élete során magára aggatott minden higgadtságával, és azzal a bizonysággal, hogy ez a történet csak valamelyikük halálával zárulhat, követi a férfit, aki egy padlásszobába zárja őt, és minden este megjelenik a napi meséjéért, tizenegyszer. A regény itt kettéválik: a napi rutint felváltja a múlt felidézése, melyben megismerjük Kamilla történetét. A lány fiatalon „jó partit” csinált, hiszen hozzáment egy jómódú, ötvenéves tiszthez. Mi mást kívánhatott volna? A nászéjszakán azonban a boldogság egyetlen pislákoló szikrája is végleg kialudt. A napi elbeszélésekből szép lassan rajzolódik ki Kamilla élettörténete. Az emberi kapcsolatai, az életben való helytállása, a plátói boldogság lehetősége egy orvossal, a férje halálának körülményei. A mozaikok nagyon jó érzékkel szóródtak szét a történetben, ezért – noha a lezárás némiképp nem éri váratlanul az olvasót – mindvégig koncentrációt igényelnek (ami egyébként nem különösebben nehéz feladat).

A regény másik síkja pedig az esti mesék egymásutánja, ami egészen biztosan felülírja, amit előzetesen a nagymama esti meséiről gondolunk. Itt léptem ki végérvényesen a komfortzónámból. A horrorisztikus, abszurd, komor és melankolikus történetek egyáltalán nem könnyed olvasmányok. Nem is várhatunk mást, minthogy a mese hallgatója egyre nehezebb szívvel, egyre ingerültebben hagyja el elrabolt nagymamája szobáját. A dührohamokat, csalódottságot kiváltó esti mesék egy jól felépített, rideg koncepció részei, mely – nem meglepő módon – újabb átgondolást, ráébredést igényelnek az olvasó részéről, immár a Halál segítsége nélkül.

A 11 éjszaka nem könnyű, de zseniális regény. Nem könnyű, mert annak ellenére, hogy az első soroktól beszippantott, mégis többszöri nekifutásra tudtam a végére érni. A mesék annyira a határaimat súrolták, hogy egy idő után már a felületesebb haladást választottam. Mindeközben végig ott van a 20. század letargiája, rendszerei, háborúi, keménységei, amelyeket nagyon nehéz (és talán nem is kell) realizálni. Ezzel pedig mindjárt ráköthetünk a zsenialitásra. A korrajzok, az utalások, az elrejtett vagy éppen direkt történelmi, irodalmi és kulturális utalások voltak azok, amik igazán magukkal ragadtak. Szerettem, hogy nincsenek üres járatok, nincsenek feleslegesen megemlített életképek, személyek. Szerettem, hogy a történet ennyire együtt él a borítóval. Az elbeszélői stílus mindent megad ahhoz, hogy belehelyezkedjünk a történetbe, hogy lássuk a képeket, a színeket, halljuk a hangokat és érezzük az illatokat. Megérte várni a szerző második regényére, s még inkább: megérte elolvasni. Köszönöm!

Blogturné Klub

Mártonffy András nyolc év után újabb remek - abszurd és hihetetlen - történettel lepte meg olvasóit, mely a rendszerváltozás időszakában egy kilencven éves nő történetét meséli el - a szerzőtől nem ismeretlen módon - meghökkentő, fordulatos elbeszélésben. A Blogturné Klub két bloggere három állomásos turnéban mutatja be nektek a könyvet. Tartsatok velünk, s a turné végén meg is nyerhetitek a kötet egy példányát a Trend Kiadó jóvoltából!

A turné állomásai

06.13. Könyv és más

06.15. Szembetűnő (extra)

06.17. Szembetűnő

Nyereményjáték

A történetben több, a 20. században meghatározó személy is megjelenik valamilyen formában. A könyvhöz tartozó nyereményjátékunkban közülük rántjuk le a leplet háromról. Minden állomáson találtok egy kis segítséget, a feladat pedig, hogy az adott (irodalmi) személy nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

A könyv végéhez közeledve egy 1945. évi jelenetben kerül megemlítésre egy magyar költő, akinek olyan verseket köszönhetünk, mint a Nem tudhatom…, a Két karodban, vagy a Tétova óda.

a Rafflecopter giveaway