2018. július 23., hétfő

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

A szolgálólány meséje és az Alias Grace után a Jelenkor Kiadó újabb Margaret Atwood regényt hozott el nekünk új köntösben. A vak bérgyilkos történetével három állomásos blogturné keretében ismerkedhettek meg, s ha velünk tartotok, a turné végén meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Eredeti megjelenés: 2000.
Hazai megjelenés: 2018.
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Fordította: Siklós Márta
Téma, műfaj: történelmi családregény
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 824 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:
Családi ​titkok, testvérféltékenység, politikai fondorlat és társadalmi feszültség, ígéret és árulás, veszteség és fájdalom, emlékezés és sóvárgás kavarog Margaret Atwood Booker-díjas regényében. 1945-ben Laura Chase autójával a szakadékba zuhan. Baleset vagy öngyilkosság? – találgatják azóta, hogy nővére, Iris posztumusz megjelentette Laura egyetlen regényét, A vak bérgyilkost. A rejtélyes remekműként ünnepelt könyvben egy gazdag fiatalasszonynak a szeretője, egy ponyvaírásból élő szocialista agitátor mesél titkos légyottokon a Zycron bolygó lakóiról. Ez a harsány színekkel felvázolt történet briliánsan szövődik bele Iris naplójába, aki végül élete alkonyán úgy dönt, megosztja unokahúgával az igazságot a családjukról. Elbeszéléséből fájdalmasan rajzolódik egy gyáros dinasztia hanyatlása és a történelemmel összefonódó személyes sorsok tragédiája.
@szembetuno_blog

Két regényt ismertem meg eddig Margaret Atwoodtól, azonban ezek tökéletesen meggyőztek arról, hogy az írónőtől bármilyen mennyiségben és terjedelemben szívesen olvasok. Persze, mikor a kis borítékból előbányásztam a 824 oldalas kötetet, kissé átértékeltem az addigi vélekedésem. Ritkán olvasok nagyregényeket, de valamilyen mázlinál fogva, ha rászánom magam, az szinte kivétel nélkül annyira magával ragad, hogy nem tudom letenni. A vak bérgyilkos fellapozásakor két dolgot éreztem: hogy tudom, mit várhatok a történettől – és hogy tudom, hogy így is meg fog lepni az írónő. Mindkét feltevésem beigazolódott.

@szembetuno_blog
A bevezető fejezetekben két történetfolyam bontakozik ki, s – Atwoodtól nem idegen módon – csak annyi információmorzsához jutunk, ami egyrészt teljesen összezavar, másrészt felcsigázza az érdeklődést az összekuszált történetszálak, elejtett bejegyzések kibogozására. Az első, nagyjából kétszáz oldal részemről a totális tébolydát hozta, a sötétben tapogatózás és a mohó megismerés/történetfelgöngyölítés utáni vágy fura kombinációja ez: a megőrjít, hogy megőrülök esete. Amennyire „elviselhetetlennek” tartom, annyira szeretem is Atwoodban ezt a különös játékot: becsalogat, lebegtet, elejt, kifejt. Nagy összpontosítást igényelt részemről, de minden eszközzel él, hogy lekösse a figyelmem, hogy figyeljek az apró rezdülésekre.

De vissza a két történetfolyamra, ami idősíkjaiban is gyakran váltakozik. A kötet elején 1945-ben járunk, amikor egy bizonyos Laura Chase tisztázatlan körülmények között, autójával lehajt egy hídról. Elsőként testvérét, Irist értesítik, aki hidegvérrel és roppant körültekintéssel kezd az ilyenkor szokásos és kevésbé szokásos intézkedésekbe, miközben a harisnyás fiókjában rátalál a húga titkait rejtő iratokra. Nem sokkal később megtudjuk, hogy Laura regényt írt (A vak bérgyilkos címmel), melyet nővére posztumusz megjelentet, s ami csaknem tiltólistára kerül. Ez a regény a történetfolyam másik alkotóeleme. Főszereplőit (egy férfit és egy nőt) az elbeszélő nem nevezi meg, látszólag nem is tudunk meg róluk túl sokat. Bizarr játékot űznek: a férfi titkos találkákra hívja a lányt, ahol történeteket mesél neki. Tulajdonképpen, ezáltal Laura regénye is két történetet ölel fel. Ahogy előrehaladunk Iris történetével, visszaemlékezéseivel és megismerjük Laura halálnak körülményeit, úgy jutunk egyre közelebb Laura regényének megfejtéséhez is. Mindeközben a történetbe ékelődnek híradások, tudósítások a Chase és a Griffen (Iris férjének) családdal kapcsolatban. Nem csak az elbeszélői jelenből, de a régmúltból is. Ezek szintén további mozaikokat adnak Atwood kirakósához.

@szembetuno_blog
Atwood ezen regénye is nagyon összetett. Egyrészt a már említett két történetegység miatt. Műfaji szempontból szintén színes palettát ölel fel, hiszen a hosszú elbeszélés, a tudósítás, a visszaemlékezés éppúgy helyet kap a kötetben, mint a fantasztikus regény a regényben vagy a levél (mikor az elbeszélő a történet végéhez közeledve kiszólt a történetből, egyenesen nekem szegezve egy félmondatot, szabályosan lefagytam, zseniális). Idősíkjait tekintve szinte mindvégig a 20. században járunk, az egyes évek és évtizedek között viszont rendszerint gyakran vált az elbeszélő. Ezeket viszont minden gond nélkül tudjuk követni. Annak ellenére, hogy Iris visszaemlékezése olykor minden átkötés nélkül ugrál az elbeszélői jelen és a gyermekkor és a fiatal felnőttkor elbeszélése között, sosem éreztem magam elveszettnek a tekintetben, hogy vajon időben hol járhatunk. Mindezek mellett, ami igazán elvarázsolt, az az érintett témák milliónyi volta. Egy hosszú múltra visszatekintő gyáros dinasztia átalakulása a 20. században, egy jó származású család lánygyermekeinek nevelése az 1900-as évek első felében, az anyákat veszélyeztető betegségek, a házassági machinációk, a testvér-féltékenység, a női kiszolgáltatottság, a családon belüli erőszak, a tabusítás mérgező volta, a perverziók, melyek éppúgy jelen voltak az elmúlt században, mint napjainkban. 

@szembetuno_blog
Mindezt pedig átszövi az a fajta okos történetvezetés és női szempontú elbeszélés, ami miatt a harmadik regény után még jobban kedvelem Atwoodot. A két történetegység közül Iris visszaemlékezéseit, fanyar humorát kedveltem igazán, talán mert ő vezetett be a családi titkokba, általa nyert megoldást a rejtély. Nem nyújtom tovább: A vak bérgyilkossal Margaret Atwood ismét magával ragadott. Igaz, ezt olvasás közben nem mindig éreztem ugyanolyan intenzitással, viszont a kötet vaskos volta ellenére egyáltalán nem éreztem a terjedelem terhét, nem volt terjengős.  Szeretem az írónőben, hogy olyan mesterműveket alkot, melyek elolvasása után bekapcsol egy második értelmezői fázis, így aztán még napokig tudok agyalni azokon a társadalmi problémákon, melyeket olyan nagy gonddal és érzékenyen jár körbe

Blogturné Klub


A turné állomásai

07.23. - Szembetűnő
07.25. - Olvasónapló
07.27. - Spirit Bliss

Nyereményjáték

A regény egyik alkotóeleme a történet egyik főszereplőjének, Iris visszaemlékezése, melynek nyomán megérthetjük Laura Chase regényét is. Nyereményjátékunkban minden állomáson elrejtettünk egy-egy olyan, a 20. században élt írónőt, közéleti szereplőt, akinek visszaemlékezése, naplója már megjelent (vagy hamarosan megjelenik). A feladatotok, hogy a kiemelt betűkből kirakjátok az adott személy nevét, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. Kalandra fel!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

2 megjegyzés:

  1. Nem, semmi jó hosszú könyv! A szolgálalólány meséje megvan, de még nem olvastam el, viszont az Alias Grace és ez is nagyon érdekesnek tűnik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az Alias Grace is nagyon tetszett - az is picit hosszabb, mint A szolgálólány meséje, de szerintem Atwood nagyon jó elbeszélő :)

      Törlés