Marco Materazzi: Mit mondtam Zidane-nak?

2006. július 9. a foci kedvelőinek, meg úgy általában a sportág történelmének kitörölhetetlen emléke marad. A világbajnokság döntőjének 110. percében (melyet Franciaország és Olaszország válogatottja játszott, s végül ez utóbbi nyert) Zinedine Zidane szóváltást követően lefejelte Marco Materazzit. Az olasz könyvet írt az esetről…

Marco Materazzi: Mit mondtam Zidane-nak?

Partvonal Kiadó, 2006, 112 oldal

Lassan tizenegy éve foglalkoztat a kérdés (na jó, nem ezen agyalok éjt nappallá téve), hogy vajon mint laikus néző, aki éppen a nagyobb sportesemények kapcsán vagyok hajlandó focit nézni, emlékeznék-e Materazzi nevére, ha Zidane feje nem épp az ő mellkasát találja el az ominózus eset kapcsán. Mindig arra jutok, hogy nem. Az is érdekes, hogy Zidane-nal kapcsolatban ez a kérdés fel sem merül. Nyilván, tudom, ki ő. Mielőtt azonban belegabalyodnék a ki emlékszik kire kérdéskörébe, rátérnék a könyvre (bár e rövid eszmefuttatás sem volt céltalan részemről…)

Fotó: AFP

Semmi elvárásom nem volt a könyvvel kapcsolatban, mikor nagyjából négy-öt éve megpillantottam egy online könyvesboltban és kőkemény száz forintos áron megrendeltem. Elég mély nyomott hagyott bennem a francia-olasz világbajnoki döntő – főként nyilván a már számtalanszor említett eset miatt. Egyszerűen nem tudtam elképzelni (illetve hát nyilván az embernek vannak sejtései), mi a fene hozhatta így ki a sodrából a franciát. De abban biztos voltam, hogy bár alapvetően sportszerűtlenül reagált és abszolút megérdemelt volt a piros lap, ugyanez a büntetés járt volna Materazzinak is, nem csupán egy későbbi anyagi megrovás (vagy, ha nincs nyoma – mert nem halljuk, nem látjuk – akkor az nem is sportszerűtlen?). Nem vártam sem magyarázkodást, sem épkézláb elbeszélést, de hajtott a kíváncsiság.

A könyv nagy előnye, hogy villámtempóban végig lehet rajta suhanni. Az is viszonylag egyértelmű, hogy bár a kötetet Materazzi jegyzi, inkább egy átmulatott baráti összeröffenés felböfögött – viccesnek és szarkasztikusnak szánt – kommentjeit tartalmazza. Az egész kötet inkább egy brahi. Amolyan húzzunk le még egy bőrt az esetről jelleggel, olasz és francia közéleti poénokkal tűzdelve. Tudom, az én humorérzékem kicsit fura, de valahogy nem sikerült megnevettetnie. Pofátlan és arrogáns. Leginkább. S hogy visszakanyarodjak a bejegyzés eleji szösszenethez: az eset mellett ez a könyv is jól példázza, egyszerű nézőként miért is nem emlékeznék Marco Materazzi nevére. Mátrix ide vagy oda. A sportember nem itt kezdődik.