Mary Balogh: Lánykérés

Hazánkban a történelmi romantikus műfaj kedvelői több, mint 5 éve várják, hogy új Mary Balogh történetet olvashassanak magyar fordításban. A General Press Kiadónak köszönhetően a Túlélők klubja sorozat 1. része, a Lánykérés augusztus 22-én végre megjelenik. A Blogturné Klub nyolc napos turnéra hívja olvasóit e megjelenés örömére, értékelésekkel, extrákkal és a megszokott nyereményjátékkal.

Mary Balogh: Lánykérés

Sorozat: Túlélők klubja (1)

Eredeti megjelenés: 2012.

Hazai megjelenés: 2016. augusztus

Kiadó: General Press Kiadó

Fordította: Bánki Vera

Téma, műfaj: történelmi romantikus

Megrendelhető: ITT

Oldalszám: 292 oldal

Csillagérték: 7

Fülszöveg:

A napóleoni háborúk alatt egy angol herceg nyitva hagyja a kastélyát a harcokban megsérült előkelő tisztek előtt. Egy kis csapat egykori katonatiszt évente visszatér ide, pihenni és emlékezni. Egyikük, aki katonai hőstettei miatt kapott főúri rangot, a tengerparton megismer egy balesetet szenvedett hölgyet, egy igazi ladyt, akit pár napig a kastélyban ápolnak. Kezdetben idegenkednek a másik társadalmi köreitől, de vajon meddig tudnak ellenállni egymásnak?

Görcsös ragaszkodásom, miszerint találok egy igazán jó és átütő történelmi romantikust, nem adom fel. Nem, és kész! Kell lennie egy olyan történetnek, ami korhű, de mégis mai, romantikus, szenvedélyes és nem kényszerpályán tálalja a Lady Chatterley-féle beválalós szálakat. A Lánykérés tulajdonképpen nagyon közel állt ahhoz, hogy áttörje a gátat: a korszak tökéletes, a fülszöveg sokat sejtet, az előszó és az első fejezetek magával ragadóak. Ráadásul, nem éreztem, hogy a szexualitás azért jelenik meg, mert "muszáj". S akkor még szót sem ejtettem az egyszerű, ám csodaszép borítóról!

"Mind túlélők voltak, de elég erősek ahhoz, hogy önálló életet éljenek. 

Ugyanakkor mindnyájan a maguk módján örökre sérültek maradtak, 

amit nem kellett rejtegetniük, ha egymás között voltak."

Marianne és Willoughby

A történet a napóleoni háborúk után, a 19. század első felében játszódik. A harcokban résztvevők közül heten egyfajta klubot alapítottak, akik időnként néhány napra találkoznak. A regény elején Lord Trentham, Hugo társaságában épp egy ilyen összejövetelre kocsikázunk - ebből következően, a sorozat első részében az ő történetét ismerhetjük meg. Miután a klub tagjai színre lépnek, rögtön megindulnak a szurkálódások Hugo irányába, miszerint ideje lenne egy csinos feleség után néznie. Innentől pedig nincs visszaút: megindulunk a romantika ösvényén. Lord Trentham a sziklaparton ismerkedik meg Gwendoline Greysonnal. A hölgy egy szerencsétlen lépés következtében sérül meg. Sem ez, sem pedig az utána következő regényhelyzet nem lehet ismeretlen az Austen-könyvek olvasóinak, ugyanis egy Értelem és érzelem - Büszkeség és balítélet jelenetkombinációban találjuk magunkat (tudjátok: Marianne Dashwood pont egy hasonló szituációban ismerkedik meg Willoughbyval, Jane Bennet pedig betegsége alatt lábadozik Netherfieldben). Érdekes, de a folyamatos deja vu-pillanatoktól valamivel otthonosabban éreztem magam a könyvben.

"Azt hiszem,nagyon is képes vagyok elbírni önt anélkül, hogy leejteném

vagy tartós kárt okoznék a hátamnak."

Tánc

Legalábbis egy darabig. Ami - érzésem szerint - vízválasztó lehet a tekintetben, hogy kedveljük-e Mary Balogh regényét az, hogy kedveljük-e a lassú, megfontolt folyású cselekményt. Alapvetően nem vagyok ellene az ilyen történetvezetésnek, ha közben azt érzem, hogy van valami külön jelentősége annak, hogy az elbeszélő húzza a megoldáshoz vezető utat - Márai A gyertyák csonkig égnek művét például imádtam, az ok, az idegtépés, a késleltetés ott rejtőzik lapról lapra. A Lánykérés esetében ezt az indítékot nem igazán fedeztem fel. Persze, megvan a romantikája annak, hogy a férfi vagy a nő hosszú ideig kéreti magát, mindenféle társadalmi és személyes elvárást megfontoltan végigrágva, de mindezt bő kétszáz oldalon némileg túlzásnak éreztem. Viszont mindenképp a pozitív oldalra írnám, hogy a szerző érzékelteti, hogy a korban nem ugyanazon a mérlegen mérték a hosszú múltra visszatekintő nemesi családok társadalmi státuszát (még akkor sem, ha egy személy a névhez/ranghoz házasság útján jutott hozzá), és azokat, akik valamiféle kitüntetés (adott esetben kiemelkedő katonai szolgálat) által emelkedett főnemesi rangra.

"Senki sem szolgál rá, de mégis mi mind

valamilyen módon méltók vagyunk a szeretetre."

A Lánykérés tehát tényleg már-már ott volt a - számomra - kiváló történelmi romantikus küszöbén: az alaptörténet érdekes, a társadalmi rangok találkozása kérdéseket vethet fel, a párbeszédek kifejezetten szórakoztatóak, a szereplők kicsit semlegesek maradtak, de -sorozat lévén- ez talán elnézhető. Tetszett, hogy úgy éreztem, a szerző számomra új hangot üt meg ezzel a történettel a történelmi romantikusok berkein belül. Az elbeszélés mikéntje rántotta vissza az ajtóból a regényt. Szépséghiba, ami sajnos rányomta a bélyegét az élményre. A borító viszont tényleg szerelem első látásra - hogy egy naiv, ám abszolút pozitív végszóval zárjak.

"Ha egy seb begyógyul, minden helyreáll."

Blogturné Klub

A turné állomásai

08.21. - Kristina blogja

08.22. - Angelika blogja

08.23. - Könyvvilág blog

08.24. - Dreamworld

08.25. - Insane Life

08.26. - Olvasónapló

08.27. - Szembetűnő

08.28. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték

A könyv egyik különlegessége a lánykérés, vagyis inkább annak menete és módja. Ezért a játékot is ehhez igazítjuk. A turné során minden blogon találtok majd egy-egy részletet más történelmi romantikus könyvekből. Minél többre ismertek rá, annál többször szerepel a nevetek a "kalapban", amelyből a  turné végén sorsolunk négy példányt Mary Balogh: Lánykérés című könyvéből.

Figyelem! A sorsoláson azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszoltak. A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:

“– Elsőként az öltözködésedről kell szót ejtenünk.– Az öltözködésemről? – Bertie lepillantott sötétszürke ruhájára, amely új volt. Az East End-i kaland során ugyanis csúnyán elszakadt az előző. – Mi a baj a ruháimmal?– Többre van szükség belőlük. Sokkal többre. – Sinclair résnyire nyitotta a szemét, amely most már vidáman csillogott. – Először is, kell egy esküvői ruha. Majd megkérem a nővéremet és a sógornőimet, hogy kerítsenek neked egy olyan holmit, amelyben lélegzetelállítóan gyönyörű leszel, és én elfelejtem az összes szövegemet, ha majd a lelkész előtt állunk.Bertie-nek elakadt a lélegzete, a szoba körbefordult vele. Pont, ahogyan a bálteremben, amikor egyre gyorsabban és gyorsabban pörögtek, míg a végén már gondolkodni sem tudott.– Sinclair McBride! – kezdte elfúló hangon. –Nyisd ki a szemed, és nézz rám! – Sinclair eleget tett a kérésnek, és jóképű arcán vigyor terült szét. – Te most feleségül kértél? – szegezte neki a kérdést Bertie.”

a Rafflecopter giveaway

Idézetek

"— Tulajdonképpen abban reménykedtem, hogy tőletek kapok majd valami tanácsot. Hogy megmondjátok, mit kell tenni, hogy feleséget találjak.

Ettől mind elcsendesedtek.

— A dolog valójában nagyon egyszerű, Hugo — szólalt meg végül Ralph. — Odalépsz az első elfogadhatóan kellemes megjelenésű nőhöz, akivel találkozol, megmondod neki, hogy lord vagy és ráadásul rettentően gazdag is, és megkérdezed tőle, hajlandó-e feleségül menni hozzád. Aztán megállsz és nézed, ahogy izgatottan megnedvesíti az ajkát, és buzgón igennel válaszol."

"Ön, Lord Trentham, valóban kimondja, amit gondol, 

maga kivételesen arcátlan ember."

"Egyike volt azoknak a tökéletes kora tavaszi napoknak, amelyek csaknem nyárinak tűnnek, leszámítva a fény nehezen meghatározható minőségét, amely mégis a szezon elejéről árulkodik. 

A fű és a levelek zöldje még őrizte az új év frissességét.

Olyan nap volt, amikor az ember örül, hogy él."

"A szerelem ö... ördögi dolog, éppen úgy kerülni kell, mint a pestist."

"Ha romlott tojásnak érezzük magunkat, 

nem szeretnénk, ha bárki is feltörne bennünket, 

már csak a saját érdekünkben is."

"— Nos, ön nagyon is fontos. Ha meg kell nősülnie, abból az következik, hogy udvarolnia is kell a kiválasztott hölgynek.

— Nem — vágott vissza a férfi. — Én ahhoz valóban túl fontos személy vagyok. Elég csak egyet csettintenem, és a hölgy máris rohan felém.

— A nagy hírnév nem szállt véletlenül a fejébe? — kérdezte az asszony.

— Egyáltalán nem. Nem számít beképzeltségnek, ha tényt közlök."

"— Nem könnyű gyűlölni valakit, amikor az ember már rendelkezik tapasztalatokkal, és tudja, hogy mindenki nehéz utat jár be az élete folyamán, és nem mindig hoz bölcs vagy csodálatra méltó

döntéseket. Csak kevés velejéig rossz ember van, vagy talán egy sincs."