Meglepetés és papírforma

A kép forrása: Freddie Facebook-oldala

Kezdjük az elején, és a legfontosabbal: az idei Eurovízión, hazánk képviseletében Freddie bejutott a döntőbe! Mi az, hogy bejutott - az est egyik legszínvonalasabb produkcióját nyújtotta! Azt gondolom, tökéletesen elégedettek lehetünk a döntős kvótánkkal, és ezúton is szeretettel gratulálok Freddie-nek és csapatának, egyúttal kívánok hasonlóan csodás sikert a szombati döntőben! Nem bocsátkoznék találgatásokba - azok úgyis csak részben valósultak meg - de reményeim szerint, csak a képernyő bal oldalát kell nézegetnünk a tabellán a pontszámok kihirdetésekor. Legyen így! De előbb még fussunk végig a tegnapi elődöntő fellépőin egy-egy (bővített) mondatban, szigorúan a fellépés sorrendjében, kellő komolysággal!

Idei ESC-banner, ESC

Ha az Eurovíziót és Svédországot összepasszintjuk, már jó előre sejthetjük, hogy nagy eséllyel profi szervezés eredményét látjuk majd a képernyőn...és a visszaszámlálás után - ami nagyjából reggel óta tartott, tényleg fantasztikus látvány tárult elém. Írtam korábban is, kommentekben szintén, hogy a színpadbeállásokat nem követem figyelemmel, hogy maradjon egy kis meglepetés is az elődöntőkre meg a döntőre. Maradt. A tavalyi győztes dalt például sikerült megkedvelnem. Amit a gyerekek és a LED-fal művelt a színpadon, nos: elég hatásos kezdés volt.

Az elmaradhatatlan Welcome Europe! köszöntés után a Europe megszólalása a színpadon már csak hab volt a tortán - és a poén nálam ült a versenydalok bemutatkozása után is. A műsort a tavalyi győztes, Mans Zelmerlöw mellett Petra Mede vezette - mint ahogy teszik ezt a csütörtöki és szombati estén is. E rövid felvezető után pedig tényleg érkezzenek a fellépők, és néhány - helyén kezelendő - mondatocska róluk. Rögtön az elején szeretném megköszönni Lillának és Szebasztiánnak, hogy együtt, bár külön-külön kommentáltuk végig az elődöntőt a virtuális térben!

Mans Zelmerlöw és Petra Mede, ESC

Az erős kezdés után három szintén erős produkció következett. Az erősen felejtős kategóriából. A finn dallal már az előhallgatások alatt sem rokonszenveztem, így viszonylag gyorsan le is szögeztük: a 2017-es Eurovíziónak nem Helsinki ad majd otthont. A görög versenydal amiatt mindenképp piros pontot érdemel, hogy a folk hiphop vonalán indult el, ettől függetlenül, Szebasztián hathatós nyomásgyakorlása ellenére sem sikerült megkedvelnem. A moldovai számot abszolút Eurovízió-kompatibilisnek nyilvánítottuk, az énekesnő hangját azonban abszolút éneklés-inkompatibilisnek. Viszont megnyugtató volt, hogy ezek után végre mi következünk. Maga a verseny tulajdonképpen itt váltott döcögősről élvezhetővé.

Az első elődöntő fellépői, szurkolói mix, google

A Pioneert a "horvát Miley Cyrus" követte. A dalról picit elterelte a figyelmem az öltözék, viszont az ezt követő holland dal egészen üdítően hatott. Az örmény szám egyik nagy kedvencem. A színpadias manírkodás kissé elbizonytalanított ugyan, de mindez nem változtatott azon a tényen, hogy Iveta Mukuchyan erős dallal érkezett az ESC színpadára. Mindezek után pedig háromperces időutazáson vehettünk részt, s visszarepülve a '70-es évek végének Eurovíziós világába, végigszórakozhattuk (?) San Marino produkcióját - Serhat bordó ancúgja lényegében mindent vitt.

A verseny legkiegyenlítettebbnek remélt részéhez érkeztünk. Láttátok, olvastátok: az orosz dal az egyik kedvencem az idei mezőnyből. Tudom, figyelmeztetettek néhányan, hogy az élő produkció és színpadkép esetleg alakíthat majd a véleményemen. Ez pontosan így történt. A dalt továbbra is jónak tartom, a színpadkép pedig egyszerűen bámulatos volt. Show a javából, tényleg. Viszont a hang valahogy nem ugyanúgy szólt, és az egész nekem picit üressé és semmitmondóvá vált a túlzsúfoltságtól. Igen, egy csepp csalódás volt ez nekem, holott látványban/technikában tényleg überelhetetlen a produkció! A cseh Gabriela Gunčíková következett, aki egészen éles kontrasztban állt az őt megelőző Sergeyjel. Egyszerű, tiszta előadása a teljesen üres színpadon gyakorlatilag elvarázsolt. A kevesebb néha több. Sokkal több.

Az izlandi produkció

Az orosz csalódás után kicsit aggódva vártam a ciprusi Minus One fellépését. Nagy kő esett le a szívemről: ez a dal üt, nagyon ott van, és beton biztosan marad a kedvencek között. Ismét hatalmas kontraszt, de szerencsére maradtunk az elégedettség taván (hogy a sorban következő dalhoz passzolóan fogalmazzak). Ausztria francia dala igazán kedves, valahogy a naiv hercegnő karaktere jutott eszembe Zoeról - abszolút pozitív értelemben, jelentsen ez bármit is. Az észt fiú hangszíne levett a lábamról, bár a dal sajnos még így sem győzött meg, mint ahogy az azeri indulóhoz intézett korábbi dicsérő szavaimat is nagyrészt töröltem volna a beharangozóból (megint az a fránya éneklés, ugye). Montenegró daláról nem írnék, véleményemet fedje a diplomatikus és jótékony homály. A következő két ország kapcsán viszont muszáj már a szavazás végeredmények elégedetlenkedéseinek hangján írnom. Izland és Bosznia-Hercegovina. Két fantasztikus dal, ráadásul az egyik anyanyelven szólalt meg. Mindkét produkció magasan a legjobbak közé tartozott, és egyszerűen kiestek? Hihetetlen, és roppantmód sajnálom, mert abszolút döntőben lett volna a helyük. Mindazonáltal Málta üdítő színfoltként zárta a sort, valamiért nem gondoltam a továbbjutásra korábban.

Összességében tekintve elégedettek lehetünk az első elődöntővel, a legfontosabbat megkaptuk: bejutottunk a döntőbe. Előzetes előrejelzéseim nagyrészt beigazolódtak, leszámítva Izlandot és Bosznia-Hercegovinát (csak a nyomatékosság kedvéért: tartom, hogy nekik ott kellene lenniük a döntőben). Vidám pillanatokkal, túlnyomórészt jó produkciókkal, egy csipet csalódással és a már megszokott "élőben nem egészen szól ez jól"-érzésekkel beindult az ESC-gépezet, és mi valahol nagyon az elején foglalunk helyet benne. Szombaton a következő országok indulóit hallgathatjuk meg ismét: Azerbajdzsán, Oroszország, Hollandia, Magyarország, Horvátország, Ausztria, Örményország, Csehország, Ciprus és Málta. Ezúton is köszönet ismét Szebinek és Lillának, no és Nektek is a kommentekért :)