2016. április 22., péntek

Louis Sachar: Stanley kincse

Stanley furcsa kaland részesévé válik, ahogy a Zöld-tó táborba kerül. De nem egyedül indul el, ugyanis vele tart a Blogturné Klub is! Április 15-től 5 állomáson keresztül mutatjuk be nektek Stanley és a többi táborlakó kalandjait. És ha ennyi nem lenne elég a kalandokból, egy kis "kincskeresős" játék keretében meg is nyerhetitek a Könyvfesztiválra megjelenő könyvet a Maxim Kiadó felajánlásából. Hajrá!

Louis Sachar: Stanley kincse
Eredeti megjelenés: 1998.
Hazai megjelenés: 2016. 
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Fordította: Loósz Vera
Téma, műfaj: gyermek - és ifjúsági irodalom
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 264 oldal
Csillagérték: 7

Fülszöveg:
Stanley Yelnatson egy átok ül. Ez az átok legelőször a mocskos disznólopó ük-ük-ükapjára csapott le, azóta pedig a Yelnats család egyetlen generációja sem úszta meg szárazon… Így hát Stanley sem kivétel. Egy nap valahonnan az égből a fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan – igazságtalanul – egy fiúknak való javítóintézetbe, a Zöld-tó táborba találja magát. A tó már rég nincs sehol, teljesen kiszáradt, és a puszta földet most hatalmas lyukak tarkítják. Ugyanis az itt lakóknak az a feladata, hogy egész gödröket kell ásniuk, ezzel fejlesztve személyiségüket.
Nem tart sokáig, mire Stanley rájön, hogy többről van szó, mint személyiségük fejlesztéséről. Azért kell ásniuk, mert a felügyelő keres valamit… Vajon mi lehet eltemetve egy kiszárad folyó medre alatt? Rejtély és kaland vár Stanleyre, aki megpróbál fényt deríteni az igazságra.


Ha hiszitek, ha nem, napra pontosan meg tudom mondani, mikor ismerkedtem meg Stanley Yelnatsszel. Hajszálpontosan 2003. május 28-a volt - milyen érdekes, május 28. valamiért egyébként is nagyon különleges nap az életemben. Ez a május 28-a pedig már lassan tizenhárom éve volt. Nem csak az időpontra, de a helyre is tökéletesen emlékszem. Az általános iskola kémia termében ültem. A legszélső padsorban. Legelöl. És az ablakon beszűrődő napfény melegítette a hátam. Amúgy épp hatodik osztályba jártam. És az országos kompetenciamérés olvasás/szövegértés részét töltögettem ki. Ott és akkor találkoztam Stanley Yelnatsszel. Imádtam a nevét. Most is imádom.

"A kígyókkal meg a skorpiókkal kapcsolatban létezik itt egy üdvös szabály, melyet az eszedbe kell vésned. Ha te nem abajgatod őket, ők sem bántanak téged.
Többnyire.
Ha megmar egy skorpió vagy akár egy csörgőkígyó, az nem a legrosszabb, ami történhet veled. Abba nem fogsz belehalni.
Többnyire."

Különös, hogy az emberben hogy megmarad néhány emlék. A nap többi részére például egyáltalán nem emlékszem. Arra sem, hogy hogy sikerült a felmérőm - ha egyáltalán kiderült valaha is. Arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy az a nyúlfarknyi részlet a könyvből teljesen elvarázsolt. Már maga a név is mennyire zseniális: visszafelé is ugyanaz! Bevallom, bár ott és akkor, 2003. május 28-án a kémia terem legszélső padsorának legelején elhatároztam, hogy egyszer elolvasom ezt a könyvet, azóta nem sikerült. Mostanáig. Új címmel, új fordítóval és új kiadóval, na meg tizenhárom évvel később azért mégiscsak sor került rá!

"Ha fogsz egy rossz kölyköt, és minden áldott nap kiásatsz vele egy gödröt a tűző napon, 
jófiú válik belőle.
Legalábbis némelyek így gondolták."

A történet középpontjában a mi naiv Stanley Yelnatsünk áll. Egyszerűen nem lehet nem kedvelni. A gyermeki őszinteség kis megtestesítője, aki a családi átok következtében kerül a Zöld-tó táborának lakói közé. Elég hamar kiderül, hogy se zöldnek, se tónak nincs nyoma a tábor környékén, sőt, még jóindulatnak se nagyon. Jellemfejlődés címszó alatt a táborban büntetésüket töltő gyerekek egész nap ásnak. Nem céltalanul, persze - hiszen mindennek oka van. A mindennapi robotnak például épp nem a jellemfejlődés, hanem egy titok. Egy múltbéli, mely történetünkkel párhuzamosan bontakozik ki a könyv oldalain. De nagyon nem szerettem, hogy a gyerekeknek ezen a borzasztó helyen kell létezniük, a tűző napon, sivatagi körülmények között ásniuk egész nap. Az egész munkatáborjelleg pedig akkor vált igazán fájdalmassá, mikor Stanley vidám levelekben biztosította szüleit jólétéről, és úszóélményeiről. 


"Sokan nem hisznek az átkokban.
Persze sokan nem hisznek a sárgafoltos gyík létezésében sem, bár ha beléd mar, tökmindegy, hogy hiszel-e benne vagy sem."


Kicsit sajnálom, hogy ilyen sokáig vártam a kötettel. Most is szerettem a történetet, valószínűleg a naiv és humoros oldalát huszonéves fejemmel többre is értékeltem, mint amennyire felfedeztem volna akkoriban, de az igazi élményt szerintem tizenéves önmagamnak adta volna meg. Így sokszor éreztem azt, hogy túlgondolom az eseményeket, túl sok mindent akarok belelátni, és nagyon meg akarom fejteni. Ez persze nem baj, sőt, mutatja, hogy nem igazán tudott lankadni a figyelmem, míg a három generáció sztoriját felvonultató, fejezetről fejezetre változó mozaikdarabkák kerek egésszé nem álltak össze a könyv végére. 

"Most tényleg úgy gondolkodom, mint akinek nincs ki a négy kereke. 
Vajon az őrültek tudják magukról, hogy őrültek?"


Blogturné Klub



A turné állomásai

04.19. - CBooks
04.21. - Szembetűnő
04.23. - Letehetetlen

Nyereményjáték

Nem áruljuk el, konkrétan hogyan, de a Stanley kincse történetében visszatérő részlet a barack és a hagyma, és ha elolvassátok a könyvet, azt is megtudhatjátok, miért olyan fontosak. Mindenesetre ezúttal ehhez a gyümölcshöz és zöldséghez kapcsolódik a játékunk. Minden állomáson találtok egy képet, amin Stanley és Zéró ásnak - csak a változatosság kedvéért. Viszont minden képen elbújtak barackok és hagymák, de hogy mennyi, na az itt a kérdés! Lehet, hogy Stanley-éknek csak barack, csak hagyma vagy mindkettő is jut. Számoljátok meg, melyik állomáson hány barack és hány hagyma bújt el a képen, ha pedig megvan, írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába! Plusz pontot érdemel, aki a végén még össze is adja, és azt is megírja, összesen hány barackot és almát gyűjtöttek be főszereplőink!



2 megjegyzés: