2016. április 7., csütörtök

Katrin Himmler-Michael Wildt: Himmler - Egy tömeggyilkos magánélete

Szépirodalom, történelem, ismeretterjesztő kötetek vagy épp albumok. Örömünkre szolgál, hogy a Kossuth Kiadói Csoport, hazánk egyik legjelentősebb kiadójának bemutatkozó turnéján három könyvet is bemutathatunk Nektek! Tartsatok velünk, ismerkedjetek meg a Kiadó köteteivel, és a Kiadó jóvoltából lehetőségetek van megnyerni a turnéban részt vevő könyvek egy-egy példányát!

Katrin Himmler-Michael Wildt: Himmler
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2015.
Kiadó: Kossuth Kiadó
Fordította: Barabás József
Téma, műfaj: történelmi, levelezés
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 320 oldal
Csillagérték: 7

Fülszöveg:
A kötet Heinrich Himmlernek, a náci Németország egyik legfelsőbb vezetőjének, a népirtások fő felelősének nemrég napvilágra került személyes dokumentumaiból - mindenekelőtt feleségével folytatott - levelezéséből ad közre válogatást.



Mennyire nem mindegy, hogy egy gondolatot épp melyik könyvben olvassuk. A banneren szereplő idézet akár egy életvezetési tanácsadóban is felbukkanhatna. És mennyivel másabb üzenete van akkor, ha már tudom: a fenti mondat Marga Siegroth Heinrich Himmlernek, a náci Németország egyik legfőbb alakjának írt levelében olvasható. Az érthetetlen és feldolgozhatatlan dolgok felett, mint például a 20. század közepének történelme, eseményei, maga a holokauszt, nehezen siklom át. Talán azért, mert meg akarom érteni - pedig tudom, hogy ez egy lehetetlen próbálkozás. Mi a megoldás? Utánajárok, utánaolvasok. Visszaemlékezéseket, történelmi tényeket, adatokat, beszédeket - vagy épp a napjainkban írt regényeket. Ez utóbbinak elég nagy a - hogy is mondjam - "keletje" van az utóbbi évtizedekben...

"Igazán nagyszerű dolog, hogy ilyen fontos feladatokat bíznak rá, 
és ezeknek meg is tud felelni."

...s bár különböző perspektívájú regények sora hívogat a polcokon (silányak és eredetiek vegyesen), a történelmi könyvek világa természetszerűen más. Mást ad. Mindezektől függetlenül, nehéz (objektíven) megítélni őket - a szépirodalmat és a történelmi könyveket egyaránt. Fantasztikus? Kiváló? Érdekes? Hátborzongató? Ha belegondolunk, a témát tekintve mind-mind elég abszurdnak hat. Katrin Himmler és Michael Wildt kötetével való megismerkedésem oka két alapon nyugszik. Egyrészt, amit már fentebb is kifejtettem: megpróbálkozni a lehetetlennel - megérteni a megérthetetlent. Másrészt, ezzel összefüggésben az, hogy Himmler magánéletéről, a családjáról eddig igencsak keveset tudtam. Meg úgy egyáltalán: hogy él egy tömeggyilkos? Nem mintha személyesen meg akarnám tapasztalni, de a kötet kézbe vétele előtt azért jó néhány kérdés megfogalmazódott bennem: hogy ismerte meg a feleségét, egyáltalán: milyen lehetett a felesége (az ugye már csak a hab a tortán: milyen nő volt képes egyáltalán hozzámenni)? Hogyan nevelték a gyereküket, milyen neveltetést biztosítottak számára? Hogy telt például egy karácsony a Himmler-házban? És a háború? És a tömegmészárlás? Mindez hogy "csapódott le" a családban? A sor persze tovább folytatódik...és amit a könyvtől kaptam, az egyrészt sokkal több, másrészt valamivel kevesebb, mint amire számítottam. 

"És mindazon szenvedést, amelyet a szerelem még rám zúdít, elfogom viselni, mivel tudom, hogy szeretni annyi, mint szenvedni és áldozatot hozni."

Az Előszó dióhéjban végigveszi Himmler életét, ismerteti a levelek tartalmát és lényegét, melynek elolvasását bevallom, utólag tökéletesen feleslegesnek éreztem, hiszen így picit elvett azokból a tényekből, utalásokból, melyeket magam is felfedezhettem volna. Talán a könyvet kiolvasva kellett volna rá visszatérnem. Kár. Másrészt előrevetítette, hogy a levelek cseppet egyhangúak - ami valahol persze így is van - de ezzel kis kérdőjelek jelentek meg a fejemben, vajon érdemes-e továbblapoznom...

"Az életben mindig légy tisztességes, derék és jóravaló. A te Papid."

Szerencsére, igen. Merthogy akad azért jó néhány furcsaság - mind a levelekben, mind az azokhoz fűzött kommentárokban, kiegészítésekben. Arra, hogy milyen is a szerelmes Himmler, viszonylag korán fény derül, no és az is, hogy milyen nő a szerelme. Az egymásnak írt levelek finoman szólva is kimértek, legalábbis kezdetben - bár a "rózsaszín köd" időszakában is maximum barátiak. Leginkább már a házas évek alatt, a hosszabb távollét idején írtak tartalmaznak pajzánságot (ezeket talán kevésbé olvastam szívesen, mint az adatközlő üzenetváltásokat). Himmler felesége, Marga személye - tnem túl meglepő módon - a legkevésbé sem volt szimpatikus számomra. A csőlátású és megrögzött ember ékes példája - olyannyira, hogy férje "második családját" a német fajfenntartás előmozdítására tekintettel, elnézte "Heininek".  

"Már az első levelekből kiderült, hogy Marga Sigroth és Heinrich Himmler nemigen érdeklődtek egymás mindennapi élete, társadalmi környezete iránt: a másik felet elsősorban olyan vetítővászonnak tekintették, amelyen az ideális partnerről alkotott képet megjeleníthették."

Az abszurd jelző többször is felmerült bennem olvasás közben. Például, hogy a világháború idején, egy 1941-ben írt levélben (számomra legalábbis) mennyire abszurd azt olvasni, hogy "A jégszekrényben van még egy doboz kaviár, vidd magaddal." Vagy mennyire abszurd Himmler lánya, Gudrun levelében azt olvasni, hogy az apja nem tolja eléggé előre magát a vezetésben, holott mindent megtesz a háború sikeréért. Soraimból kitűnik, elsősorban nem Himmler politikai oldalára, cselekedeteire voltam kíváncsi, hanem az emberi oldalra. S bár a kötetet elsősorban történelmi munkának tartom, mindazonáltal nem száraz szakirodalom, vagy időrendi sorrendben odavetett levéláradat. A leveleket bevezető vagy lezáró megjegyzések és kommentárok kifejezetten jó háttéranyagot biztosítottak ahhoz, hogy a magánéleti és családi események mellett az olvasó tudja, hogy a világháború folyamában épp hol tartunk. Végeredményben nagyrészt azt kaptam, amire vártam. Történelmi összefoglaló, egy más perspektíva a náci Németország tömeggyilkosáról. Magamon meglepődve tapasztaltam, hányszor húzom fel a szemöldököm vagy tartom felfoghatatlannak, gyomorforgatónak a (még a nem történelmi vonatkozású) levelezéseket - ez jelenti korábbi utalásom a "sokkal több"-re. Ehhez - és bejegyzésem lezárásához - Gudrun egy 1945-ben írt leveléből hoztam egy idézetet:

"Saját magunk is körülbelül 10 ezer ember halálát ismertük el, ez szörnyű. Pedig annyi, de annyi ember akad még, akik tudnának harcolni, de kivonják magukat a felelősség alól, miközben másfelől aaannyi hősiességet látni! A tizenhat éves fiatalok már kint harcolnak a fronton, a hitlerjugendisták szépen bizonyítottak, hogy bennük még legalább megvan a hit." 

Blogturné Klub


A turné állomásai

04.07. - Szembetűnő - Katrin Himmler-Michael Wildt: Himmler

Nyereményjáték

A Bemutatkozó turné alkalmából - hogy még több kötetet megismerhessünk a Kossuth Kiadótól - egy kis könyvvadászatra hívunk Titeket. Minden állomáson találtok egy rövid leírást a Kiadó gondozásában megjelent kiadványok közül. A feladatotok az, hogy kitaláljátok, melyik könyvről van szó, a rafflecopter megfelelő sorába pedig beírjátok a szerzőt és a címet!

Figyelem! A sorsoláson csak azok vesznek részt, akik mindhárom állomáson kitalálják és beírják a megoldást. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:
"Ez a könyv már önmagában is különleges, hiszen a szerző a történethez illő fényképekkel díszítette azt. Maga a regény egy kis szigeten játszódik, ahol sosem érhet véget a II. világháború, ugyanis egy nap ismétlődik újra és újra."
a Rafflecopter giveaway

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése