Johanna Basford: Kincses óceán

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Johanna Basford legújabb színezője, a Kincses óceán. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere ismét ceruzát, tollat, ecsetet ragad, hogy alámerüljön a kéklő vízben, együtt úszkáljon annak lakóival, s felfedezze a kincsekkel teli feneket, vagy hogy kalózkendőt kötve meglovagolja a hullámokat. 2016. március 12-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a színezőről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Johanna Basford: Kincses óceán

Eredeti megjelenés: 2015.

Hazai megjelenés: 2016.

Kiadó: Manó Könyvek

Téma, műfaj: színezőkönyv

Megrendelhető: ITT

Csillagérték: 10

Fülszöveg:

Johanna Basford kreatív és meditatív színezőkönyveivel mesés világokat teremtett.

Hatására számos országban több millióan felfedezhetik fel az alkotás és az időtöltés ezen új módját. A TITKOS KERT és a BŰVÖS ERDŐ után új színezője is megérkezett hozzánk.A KINCSES ÓCEÁN a vizek mélyére kalauzolja el a természet és a színezés szerelmeseit. Kalandozásaid során megismerheted a tengerek és óceánok különleges állatait, növényeit és lényeit. A gyönyörű rajzok arra várnak, hogy megtöltsd őket színekkel! Ajánljuk alkotni vágyó felnőtteknek és ügyes kezű gyerekeknek 10-től 99 éves korig mindenkinek, akik tartalmas és pihentető kikapcsolódásra vágyik a mindennapokban.

Rohanunk. Nincs időnk. Nem látunk. Megyünk előre. Nem látjuk meg, ahogy csodásan ragyog felettünk az ég. Ahogy napról napra változik körülöttünk a világ. Közben pedig gyűjtjük a stresszt. Begyűjtjük, ami bánt. Beszélünk, de nem mondunk semmit. Magunkban tartjuk. Mert magunk sem értjük. Mert nem tudjuk megfogalmazni. Nem fordulunk magunk felé. Nem eleget. És nem a nemes értelmében. Nem elmélkedünk. Nem gondolkozunk el. Nem dolgozzuk fel. Aztán egyszer csak ráöntjük valakire. Aki éppen kéznél van. Nem hagyunk időt. Magunknak. Magunkra. Megállni. És alkotni. 

Az elmúlt fél évben három felnőtt színezőkönyvvel ismerkedtem meg. Az első, ha jobban belegondolok, tulajdonképpen csak poénnak indult. Egy fricskának szántam, bizonyítva, hogy megint egy értelmetlen, és gyorsan múló hóbort kapott lángra a könyvpiacon, kihasználva egy addig talán kiaknázatlan szegmenst. A mondat utolsó felével talán kicsit még mindig egyetértek. Mindenesetre, az első színezőkönyvem felülírta a sztereotípiáim, és be kellett látnom, hogy színezni jó. A második könyvet már az összehasonlítás miatt vettem kezembe: hogy vajon minden színező ugyanazt az élményt nyújtja-e, van-e különbség. Kiderült, van. Nem jobb/rosszabb értelemben. Hanem az érzéseket tekintve, amit a színezés kivált. Aztán, tudjátok hogy van ez, jött a Kincses óceán, és nem volt menekvés. Már csak azért sem, mert igazából Johanna Basford Titkos kertje volt az első, ami felkeltette a figyelmem a felnőtt színezők iránt.

...azt persze nem tudom, hogy emiatt érzem-e azt: a Kincses óceán az eddigi három közül a legkülönlegesebb színezőm. Több okból is. Egyrészt amiatt, mert az eddigiek közül az ezeken az oldalakon található ábrák a legaprólékosabbak. Nagy figyelmet és türelmet - no, és egy tűfilckészletet - igényel a minél szebb kitöltés. Másrészt, valószínűleg épp emiatt, most merültem el leginkább az alkotás folyamatában - hogy ezzel a vicces kis képpel utaljak egyben a címre is.

A történethez az is hozzátartozik, hogy nagyon jókor találtunk egymásra a Kincses óceánnal. Egy olyan időszakomban, mikor arra volt szükségem, hogy magamban elrendezzem a dolgaimat, feldolgozzam és átlássam: hogyan tovább. Hogy kicsit visszataláljak magamhoz. Hogy csak magamra figyelhessek, de ne csak tétlenül és kukán üljek a szobámban vagy épp a napfényben, hanem legyen valamiféle látható jele is annak, hogy léteztem. Kicsit filozofikus, igen. De  érdekes volt magamon is megfigyelni, hogy szinte minden kép színezéséhez a zölddel álltam neki, ezzel nyugalomba helyezve magam, aztán a sötét színek után szép lassan jöttek előtérbe a világosak, az élénkek. Nem vagyok pszichológus, és szerintem is nem is kell annak lennem ahhoz, hogy érezzem, a képek színezésével töltött három-négy óra talán egy kívülálló szemszögéből felesleges időpocsékolás volt, számomra azonban a belső "tavaszi nagytakarítás" tanulságos órái. 

A Kincses óceán - a fentiek mellett - igazán jó kikapcsolódást nyújtott számomra. Szerettem, hogy időt kell szánni rá, szerettem, hogy segített elgondolkozni, szerettem, hogy emellett picit gyerek is lehettem. Szerettem, hogy úgy éreztem, szépet alkottam. Szerettem, hogy játszhattam a színekkel, hogy egyre kevésbé alkalmazkodtam az "ennek ilyen színűnek kell lennie" elvárásaimhoz. Hogy egyre szabadabb lettem.

Blogturné Klub

A turné állomásai

03.12. - Függővég

03.13. - Always Love a Wild Book

03.15. - Letehetetlen

03.16. - Kristina blogja

03.17. - CBooks

03.19. - Dreamworld

03.20. - Szembetűnő

Nyereményjáték

Ezúttal  tengeri és óceáni tudásotokat teszteljük. Minden állomáson találtok egy kérdést, valamint két válaszlehetőséget, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, melyik állítás az igaz, és azt beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. ha ezt minden állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott Kincses óceán színező egy példányát.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Melyik osztályba tartoznak a delfinek?

M) Emlősök     vagy     N) Halak

a Rafflecopter giveaway