Julie Klassen: Álruhás szerelem

Julie Klassen világával való ismerkedésem harmadik gyöngyszeme, az Álruhás szerelem ismét a 19. századi angol vidékre, azon belül is a társadalmi-házassági játszmák világába kalauzolt. Természetesen, Jane Austen történeteinek lenyomata sem maradhatott ki a történetből.

Julie Klassen: Álruhás szerelem

Eredeti megjelenés: 2011.

Hazai megjelenés: 2013.

Kiadó: General Press Kiadó

Fordította: Bánki Vera
Téma, műfaj: romantikus

Megrendelhető: ITT

Oldalszám: 400 oldal

Csillagérték: 9

Fülszöveg:

A gyönyörű, ámde fennhéjázó Margaret Macy kiváltságos és védett életet él, udvarlók hada veszi körül, köztük a tudós Nathaniel Upchurch, valamint a férfi bátyja, a jóképű szoknyapecér, Lewis. Margaret apja váratlan halála azonban mindent megváltoztat: anyja újból férjhez megy, és a lány mostohaapjának egyetlen célja, hogy megszerezze a rá váró örökséget. Ennek érdekében attól sem riad vissza, hogy erőszakot alkalmazva hozzákényszerítse a lányt az unokaöccséhez. Mivel Margaret senkitől sem remélhet segítséget, elszökik otthonról. Kevéske pénze fogytán, így kénytelen munkát vállalni: egy vidéki udvarházba szegődik szobalánynak. Nem kell mást tennie, mint hogy megőrizze inkognitóját, amíg hozzá nem jut az örökségéhez. Munkaadóinak egyike azonban nem más, mint Nathaniel Upchurch, akit a lány korábban kikosarazott abban a reményben, hogy a férfi bátyjához mehet hozzá…Julie Klassen elragadó romantikus regényében nemcsak az érzések kavalkádjába, de a vidéki udvarházak személyzetének mindennapjaiba is bepillantást nyerhetünk.

A könyv eredeti borítója

Julie Klassen, hazánkban 2013-ban megjelent regényére is sort kerítettem végre-valahára. Mióta először megismertem az írónő világát, és felfedeztem regényeinek (bizonyos értelemben vett) rejtett célját és kincseit, mindig izgatottan lapozom fel a történeteit. Nem csupán egy kerek sztorit kapok a 19. századi angol mindennapokból, nem csupán ismerős tájakon járhatok, nem csupán egy szerelmi szál és annak minden bonyodalma kerül felszínre, hanem a korabeli irodalom, Austen és a Brontë nővérek irodalmi hagyományai is, az ő regényeik finom beleszövése egy új és eredeti regénybe.

"Azt tanácsolnám, ne harcolj a sorsod ellen, Margaret! 

A sors mindig győz. 

És én is, kedvesem."

Már-már megszállottan keresem az ismerős karaktereket és alapokat - közben ügyelve arra, hogy felfedezéseim ne belemagyarázások legyenek, és hogy az eseményfolyamban is örömöm leljem, ne csak a nyomozásban. Nincs nehéz dolgom, Klassen igazán jó stílusban ír, élethűen mutatja be az 1800-as évek angol társadalmát, annak normáit és szokásrendszerét. Az Álruhás szerelem főhősnője (igen, Klassen regényeiben is igazi hősnőkkel találkozhatunk), Margaret Macy, aki elsőre kevésbé volt szimpatikus, sőt: valahol inkább sajnálatra méltónak tartottam családi háttere és a rá váró "előnyös" házasság miatt. Ám Austen óta tudjuk, hogy "ha egy ifjú hölgynek hősnővé kell válnia (...) valaminek történnie kell, és történni is fog", hogy ez így is legyen. Talán nem is csoda, hogy Margaret útjának alapját egy, A klastrom titka c. regényből vett idézettel tudnám a leginkább lefesteni - ha érted, mire gondolok...:) További érdekes vonása volt a kötetnek ebből a szempontból, hogy Austen mellett még Elizabeth Gaskell regényének, az Észak és Dél egy-egy vonalát véltem felfedezni a sztoriban. Persze, nem kizárt, hogy mindez csupán a Margaret név miatt képzeltem bele, de ne vessük el a lehetőséget.

"De tudja, hogy a férfiak mindig megkapják, amit akarnak, 

és egy nő csak keveset tehet, hogy megállítsa őket."

Julie Klassen

Ami pedig a történet egyedi-Klassenes vonásait illeti. Miután Margaret úgy határoz, nem kér a családja számára "előnyös" házasságból, szobalányával nekivág a világnak. A lány végül kevésbé szerencsés helyre kerül, mint egykori munkaadója. Margaret, hogy-hogy nem épp egykori jegyesének és (általa) kiszemelt kedvesének házában kap állást. Álruhájának köszönhetően, természetesen, nem ismerik fel (legalábbis, nem mindenki). Margaret által mi, olvasók picit beleláthatunk az angol elegancia és arisztokrácia kulisszái mögé, beleshetünk a szolgálók mindennapjaiba, és feladataiba, valamint abba, hogy az egykori parancsosztóból hogy lesz azok alázatos teljesítője. Hogy végül hogy derül fény az arisztokrata nő kilétére, és ki kapja meg végül a kezét, az maradjon e kedves és szövevényes történet titka. Legalábbis, míg el nem olvasod.

"Egy úriember akkor is úgy érezheti, hogy megsértették a becsületében, 

ha egy barátja elcsábítja a nőt, akit szeret."

Julie Klassen immár harmadik regényével győzött meg arról, hogy napjainkban érdemes - és lehet is - a 19. századról jó romantikusokat írni, belekeverve egy kis társadalomkritikát...fel lehet eleveníteni a kor nagyjainak történeteit. Ismét csak köszönöm az élményt, és a Kiadónak a lehetőséget!


Kapcsolódó bejegyzések:
Julie Klassen: A házitanító lánya
Julie Klassen: A táncmester