2015. április 28., kedd

Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya


Az elmúlt időszakban többször is tettem megjegyzést arról, mennyire várom, hogy végre a Talált vágyak osztálya kerüljön sorra az olvasmánylistámon...Nem nagyon szoktam borító alapján ítélni/vásárolni könyvet, de ez egyszerűen magával ragadott. Pont a giccs és jó ízlés határán mocorog, viszont mindenképp kellemes benyomást kelt, picit megidézi a tavaszt, és idilli hangulattal tölt el, akárhányszor ránézek. A cím is borzasztóan felkeltette érdeklődésem, de erről még a bejegyzés későbbi részében szólok. A lényeg: múlt héten végre leemeltem a polcról, és elolvastam.


Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya
Eredeti megjelenés: 2007.
Hazai megjelenés: 2012.
Kiadó: Pioneer Books
Fordította: Spiegl Máté
Téma, műfaj: önismereti, útkeresés
Oldalszám: 312 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:
Fogadd el, ami jön, és hozz ki belőle valami nagyszerűt!
A befolyásos New York-i szenátornő főtanácsadójaként Natalie keményen dolgozik, sokat túlórázik, és a munkája minden percét élvezi. Aztán elhanyagolt barátja egyszer csak bejelenti, hogy részéről ennyi volt. És ez még csak a kezdet. Az orvosa mellrákot állapít meg nála - és az ellen nem elég a nyers ambíció meg a kőkemény elszántság. Natalie-nak a választók élete helyett most a sajátját kell megváltoztatnia. 
Itt az ideje elgondolkodnia azon, hogy eddig milyen döntéseket hozott. Először is megkeresi élete öt szerelmét, hogy megtudja, miért romlott el a kapcsolatuk. És miközben visszatér a múltba, talán új lehetőségek nyílnak előtte - és esetleg arra is rájön, hogy az életen nemcsak átszáguldani lehet, hanem élni is.
A szerző, Allison Winn Scotch ajánló sorai a könyvhöz:
"Írás közben esélyt sem akartam adni arra, hogy zokogás legyen az egészből. Ez egy vicces könyv. Tényleg az! Egy nő élményeiről szól, aki próbálja megtalálni a saját útját, és a betegség csak kiindulópont ahhoz, hogy megismerje önmagát."


Azt nem tudnám megmondani, hogy miért tetszett. Mármint: azért tetszett, mert vártam, hogy elolvassam - és nem okozott csalódást? Vagy azért, mert viszonylag hosszabb idő után ez volt az első olyan könyv, amit szabadon, éjszakába nyúlóan olvastam egy kanna forró tea társaságában, és maga e tény töltött el boldogsággal? Tényleg nem tudom. De a Talált vágyak osztálya jó könyv. Még akkor is, ha nem minden pillanatában voltam tőle elragadtatva. De az biztos, hogy minden pillanatában elgondolkodtatott.

Nem tudom, milyen az, mikor valaki olyan helyzetbe kerül, mint amilyenbe a főszereplő (próbálok virágnyelven írni). Natalie-t (ő lenne a főszereplő) ráadásul nem is kedveltem. Karrierista, munkába temetkező, mindenkin átgázoló, tapintatlan...és még csak nem is tud róla. Tehát, mikor azt mondom, valamiért mégis szurkoltam neki, akkor - amellett, hogy szerettem volna, ha túléli a gyilkos kórt (ennyit a virágnyelvről) - arra gondolok, hogy szurkoltam, hogy végre észrevegye milyen mélyen van emberileg...

...persze, ezáltal arra voltam a leginkább kíváncsi, hogyan járja végig az önismeret útját. Közben pedig végig azon (is) gondolkodtam, hogy miért is kell, hogy betegség, vagy "sorsfordító" esemény történjen velünk ahhoz, hogy önismeretet tartsunk? Hogy megálljunk picit, és végigvegyük életünk stációit, vagy hogy ne menjek túl messzire: az elmúlt egy évet? Egy barátság vagy (be nem teljesült) szerelem emlékét? Azt gondolom, a felgyógyulás és az önmagához való visszatérés párhuzamát Allison Winn Scotch rendkívül jól érzékeltette. Számomra ez a regény legnagyobb erénye.

"Van olyan kapcsolat, ami csak egy megálló az úton, és nem a végállomás."

A bejegyzés elején említettem, hogy szólok a címről is. Sokáig nem értettem, hogyan kapcsolódik a történethez, Natalie történetéhez. De talán pont az üzenetet hordozza magában. Mindenkinek van. Mármint a kis lelkében: vágyak osztálya. És azt hiszem, az egyik legcsodálatosabb dolog, ha rátalálunk egy vágyra, amit még meg is tudunk valósítani. És miért ne tudnánk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése